Tasmina Perry: A legutolsó csók

Könyvkritika

tasmina-perry-a-legutolso-csok

Nehéz erről a könyvről úgy írnom, hogy semleges hangvételű maradjak… Ugyanis nekem nem tetszett különösebben, a borítón beígért „románc, kaland és rejtély”, a „gyönyörűen megformált, lebilincselő történet” elmaradt. Számomra átlátható volt, a hidegháborús-kémes alapsztori sematikus, mondhatnám: előre tudtam a végét. Így az sem meglepetést, sem katarzist nem okozott.

A másik dolog, ami rettenetesen zavart, az volt, hogy adott pillanatokban nem tudtam azonosítani, Amerikában vagy a jó öreg Európában játszódik a történet. Nem azért, mintha nem lettek volna nevesítve a helyszínek, de nem volt különbség: hangulatilag egybefolyt minden. Ez, elismerem, egy nagyon is szubjektív észrevétel, és magyarázható talán azzal, hogy nem kötött le kellően a történet.

Ugyanakkor ott a másik oldal: az olyan neves női magazinok, mint a Marie Claire, a Glamour vagy a Heat nagyon ajánlják az írónőt és regényeit, Tasmina Perry-nek az elmúlt tíz évben számtalan bestsellere jelent meg a világ közel húsz országában. Tehát az az olvasói kategória, aki a szerelmes-kalandos (tömeg)irodalmat kedveli, valószínűleg ezt is élvezni fogja. Aki szívesen olvas olyan (főleg női) szerzőktől, akik a nagy női hetilapok tehetséges, jó tollú újságírói közül emelkedtek ki, biztos élvezni fogja Tasmina Perry regényét. (Mentségemre azért megjegyezném, hogy bár a komolyabb, nehezebb műfajokat kedvelem, nagyon élveztem például Fejős Éva könyveit, aki a Nők Lapja újságírójaként kezdte. Szóval szórakoztató tömegirodalmat is lehet nagyon-nagyon jót írni.)

A legutolsó csók két szálon futtatott történet. Az egyik napjainkban, 2014-ben zajlik. Abby Gordon, aki levéltáros a Royal Cartography Institute-ban, azaz a Királyi Kartográfiai Intézetben, egy ünnepi kiállítás előkészítésében segédkezik. Az intézet fennállásának kétszázadik évfordulójára rendezendő fényképkiállítás a Nagy brit felfedezők címet viselné, és sok expedíció felvételei állnak rendelkezésre: a Mount Everest megmászása, a sarkvidéki kutatások, a Livingstone-féle afrikai utak. Abby a kevésbé közismert kutatóutak felvételei között keresgélve talál rá egy különleges kisugárzású képre, amely egy expedíció indulásakor egy búcsúzkodó szerelmespárt ábrázol.

Mint kiderül, a kép szereplői a hatvanas években voltak újságírók, de teljesen más körökből származtak és más-más területen dolgoztak, mozogtak. Ezzel át is lépünk a másik szálra. Rosamund Bailey kezdő újságíró, aki a liberális, feminista eszmékkel rokonszenvezve készen áll arra, hogy megváltsa a világot a sznoboktól, a gazdagoktól és a férfiaktól. Ám a nő élete jelentősen megváltozik, amikor találkozik Dominic Blake-kel, a gazdag, jó társaságbeli, ismert sármőrrel, és szerelmesek lesznek egymásba. Blake egyik hobbija a felfedező utak, de egy amazonasi őserdei expedíciója során végleg eltűnik. Rosamund és Dominic utolsó csókját ábrázolja az Abby által megtalált archív fénykép.

Itt kapcsolódik össze a két történetszál: Abby a fénykép apropóján felveszi a kapcsolatot az idős Rosamund Bailey-vel, mert a maga során ő is megismerkedik egy vonzó újságíróval, Elliot Hall-lal, és a férfi egy szaftos cikk lehetőségét látja meg a történetben. Abby épp válófélben van, érzelmei zűrzavarosak, örül, hogy a saját baja helyett egy másik szerelmi történettel foglalkozhat. De hiúságát legyezgeti Elliot udvarlása is, ezért segít neki utánajárni Rosamund Bailey és Dominic Blake történetének. Hall viszont egyáltalán nem lojális: Abby tudta és Rosamund beleegyezése nélkül publikál egy cikket, amelyben Dominic Blake-et sikeres orosz kémként mutatja be, bemocskolva általa a férfi emlékét. A két nő sem hagyja magát: a fiatal levéltáros és az idős újságírónő az igazság nyomába ered. Rég eltemetett titkok, fura történetek, zavaros kapcsolatok kerülnek felszínre, meglepő részletek, érdekjátszmák. Végül győz a szerelem ereje, amely Abbyt is arra készteti, hogy a saját életét, érzelmeit is felülvizsgálja.

Ambrus Adél
Forrás: olvasoterem.com

2019.02.19