Érdekesség, hogy saját művéből Scribe eredetileg Gioacchino Rossini (1792-1868) számára írt librettót, de végül nem az olasz mester, hanem egy francia zeneszerző, Daniel François Esprit Auber (1782-1871) komponált azonos című operát 1833-ban.

A tervek szerint Verdi zenedrámájának bemutatóját már 1858 karneválján megtartották volna a nápolyi San Carlo Színházban. Az eredeti történet főhőse az a III. Gusztáv svéd király volt, akit 1792. március 16-án Stockholmban lőttek le egy álarcosbálon. A cenzúra azonban a III. Napóleon elleni sikertelen merénylet miatt „elutasított bármiféle királygyilkosság témájú színpadi művet”, sőt olyan mértékben meg akarták változtatni a cselekményt, hogy Verdi inkább visszavonta a partitúrát, ugyanis nem volt hajlandó megalkudni, ezért a nápolyi teátrumban elmaradt a tervezett előadás.

A zeneszerző ezek után szemelte ki Rómát a premier helyszínéül. Habár a színház impresszáriója nagy lelkesedéssel fogadta a megkeresést, a hatóságok azonban csak azzal a feltétellel engedték bemutatni az operát, ha a cselekményt egy Európán kívüli országba helyezik át. Így végül a történet az 1700-as évek végén Bostonban játszódott, a svéd királyból Boston kormányzója lett, megváltoztatták a neveket és néhány lényegtelen körülményt is. 1935-ben Koppenhágában, dán nyelven hangzott el először az eredeti helyszínen játszódó változat.

Verdi operája „a korábbi műveitől főleg abban tér el, hogy drámai ereje hatalmasan megnövekedett, a zenekar sokrétű árnyalatokkal gazdagodott”. Az ősbemutatón Riccardo-t Gaetano Fraschini (1816-1887), Amelia-t Eugenia Julienne-Dejean, Renato-t Leone Giraldoni (1824-1897), Ulrica-t Zelinda Sbriscia (1819-1898) énekelte. A premieren az opera óriási sikert aratott. A közönség „Viva Verdi!” kiáltással fogadta az előadás befejezését, amely kettős jelentéssel bírt: egyszerre ünnepelték a maestro-t, továbbá kifejezték „az olasz nemzeti egység iránti szimpátiájukat, ez utóbbit igazolja, hogy egész Rómában kikerültek a feliratok”, ugyanis azt is jelentette a Viva V.E.R.D.I!, hogy Viva Vittorio Emanuele re d’Italia!, avagy Éljen Viktor Emánuel, Olaszország királya!

Az álarcosbált a következő évben, 1860-ban bemutatták Lisszabonban, 1861-ben Párizsban, Barcelonában, Berlinben és Szentpétervárott, 1863-ban pedig már Pesten is játszották, és sorra hódította meg az európai és Európán kívül közönséget. Napjainkig az egyik legtöbbet játszott Verdi operának számít.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Matthew Boyden: Az opera kézikönyve; Winkler Gábor: Barangolás az operák világában 4. kötet

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.