A Summa summarumban az előző négy kötetében leírtak is visszaköszönnek. Az alcím (Európaiság – hitelesség – protokoll) azt sugallja, hogy ez a könyv megtanít arra, hogyan legyünk európaiak, hitelesek, és hogyan tartsuk magunkat egy hivatalos esemény, találkozó alkalmával a szabályokhoz – de valójában ennél sokkal többről van szó. A könyv az élet majdnem minden területére szolgál olyan információkkal, amelyeket jó vagy egyenesen illik tudni.

Jelen ajánlót szigorúan két részre kell választanom: előbb a kötet tartalmáról szólnék, majd a kötet szerkesztéséről. Hiszem, hogy nincs ma Magyarországon olyan ember, aki többet tudna a protokollról és a viselkedéskultúráról, mint Görög Ibolya. Ennek fényében is mondom azt, hogy a könyv tartalma kifogástalan; fejezetről fejezetre az élet olyan területeit veszi nagyító alá, és olyan szabályokkal ismertet meg, amelyek a politikusnak, az üzletembernek és az utca emberének is hasznára válnak. Szó van itt köszönésről, bemutatkozásról, bemutatásról, a kézfogás szabályairól, a kézcsókról, a testbeszédről, a hétköznapi és alkalmi öltözködésről, de még olyan banális dolgokról is, mint az ásítás, a tüsszentés vagy az orrfújás. (Kell-e elnézést kérni tüsszentésnél? Szabad-e mondani, hogy „egészségére”? Bizony, ennyire részletesen tárgyal mindent.) Vannak a könyvnek olyan fejezetei, amelyek tartalma elsősorban az üzleti etikettel foglalkozik: a tárgyalás, az ültetési rend, a hivatalos levélírás, az ajándékozás és a munkahelyi öltözködés szabályai, a névjegykártya milyenségére és használatára, a prezentációkra vonatkozó előírások, stb. Más fejezetek elsősorban a diplomaták, politikusok és közszereplők számára tartogatnak hasznos információkat: a koszorúzástól a szoboravatáson, a zászlófelvonáson, szalagátvágáson, díjátadáson át a tolmácsolásig minden terítékre kerül, ugyanolyan aprólékossággal, mint minden más.

A könyvet természetesen nem csak diplomaták és üzletemberek olvashatják. A kötet egyes fejezetei olyan területekre is kiterjednek, mint az SMS, a szelfi vagy a Facebook-illemtan (a szerzőt idézve, „nagyon sokan igényelnék ezt, még többre meg ráférne!”). Az egyik legjobb rész Az étkezés protokollja című fejezet: étel- és italsorról, a pohárköszöntő szabályairól, a dohányzásról, a borkóstolásról, az étkezési ültetési rendről, az általános viselkedési normákról, a szállodai étkezésről és a bálról is szól, de olyan különleges témákat is érint, mint a lakodalmi ültetési rend vagy az állófogadás. Az Öltözködés alatt az ápoltságról, a divatról, a nők és férfiak öltözködéséről is hasznos tanácsokkal szolgál.

A könyvet tetszés szerint lapozhatja előre-hátra az olvasó, nem szükséges oldalról oldalra, fejezetről fejezetre haladni. A kötet végén található, nagyon jó kulcsszavakkal ellátott, aprólékos tartalomjegyzék segíthet abban, hogy könnyen megtaláljunk egy adott részt a könyvben, egy tárgymutató pedig abban, ha egy kifejezésre a szerző valamelyik korábbi kötetében keresnénk rá. A szöveget humorral fűszerezte Görög Ibolya (ízlések és pofonok különböznek: én helyenként erőltetettnek éreztem, néhol kioktató hangneme volt), az írást időnként illusztrációk, grafikonok, képek és keretes írások tarkítják. Valamennyi elem célja, hogy a szöveget átláthatóbbá, szellősebbé, olvashatóbbá tegye, ami alapvetően nagyszerű törekvés – viszont épp a keretes írások azok, amelyek helyenként pont az ellenkezőjét érik el. Ezek többnyire szöveges példákat, a szerzőnek küldött leveleket tartalmaznak; érthető, hogy némelyik példa vagy levél hosszú, így nagy a keretes írás, de van olyan eset, hogy két és fél oldalas (67-70. oldal), vagy hogy két egymást követő oldalon két-három terjedelmesebb keretes rész is van, és ezek összesen a szövegnek több mint a 70%-át teszik ki, ráadásul az előző oldalakon található bekezdésekhez kapcsolódnak, szóval az olvasó időnként elveszítheti a fonalat. (Csak összehasonlításképpen: ugyancsak az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg pár évvel ezelőtt a Furcsa, mégis igaz című kötet, amelyben a szövegelrendezés sokkal jobbra sikerült.)

Görög Ibolya jelen kötete a protokoll nagyasszonyának előadásait, azok anyagait tartalmazza. Az a gond ezzel, hogy a szöveg helyenként szó szerint ugyanaz maradt, noha az Athenaeum kiadványa egy írott anyag – véleményem szerint szerencsésebb lett volna átszerkeszteni, hogy az olvasó ne érezze furcsán magát rögtön az első fejezet első sorától: „Nagyon köszönöm, hogy eljöttek az előadásomra.” Nem jöttem el; az előadás jött el hozzám. Az előadáson a „nem tudom” hangozhat „nemtom”-ként, de leírva nem fordulhat elő ebben a formában (például 78. oldal, 96. oldal), ahogy a „te dolgod” sem lehet a „te dógod” (31. oldal) – hacsak nem egy karakter szájába adta a szót a szerző, ami egy non-fiction műben elég valószínűtlen, a fenti példák esetében pedig, a szövegkörnyezetből adódóan egyértelműen kizárt. Mindez főleg akkor szembetűnő (és bizonyos mértékig zavaró), ha a szerző egyébként büszkén vállalja, hogy „nyelvtanzsarnok”: „Ahogy nem bocsátom meg a nyelvtanilag hibás beszédet, nem bocsátom meg, hangsúlyosabban nem bocsátom meg a hibás írást.” (114. oldal) Tisztában vagyok azzal, hogy nem a szerző sara ez, hiszen csak az nem téved, aki nem dolgozik – de az amúgy igényes kötésű, kemény fedelű könyv a szerkesztés terén hagy némi kívánnivalót maga után. Szerencsére maga a tartalom kárpótol mindenért.

Simon Attila
Forrás: olvasoterem.com