Egy megrendítően elgondolkodtató, aktuális darabot láthattak a nézők, amely a függőség pszichológiáját, kérdéseit és miértjeit tárja elénk. Az addikció szinte mindannyiunk életében jelen van – dohányzás, alkohol, játékszenvedély, tudatmódosító szerek, okostelefon, számítógép, közösségi média, és a felsorolást valószínűleg még lehetne folytatni.

Mikor és miért válik az ember függővé; mikor veszi észre, hogy baj van, és megtalálja-e a kifelé vezető utat; miért van szüksége egy mámoros illúzióra, amitől észre sem veszi az ember az élet valódi szépségeit? A Széttépve alkotói ezeket a kérdéseket próbálják meg körüljárni, különösen kiemelkedő szerepet adva a narkotikumoknak és azoknak a közösségi médiumoknak, amelyek ma már szinte korosztálytól függetlenül hatnak az emberekre.

A Széttépve zenés szembenézés önmagunkkal, „monodráma és dokumentumszínház” egyben, amelynek igazi hitelességét az adja, hogy a Szabó Kimmel Tamás által életre keltett karakterek valós interjúalanyok, akik egykor a narkotikumok rabjai voltak. Tamás könnyedén, dinamikusan, mégis megrázó átéléssel bújt bele a különböző személyek bőrébe. Az eltérő jellemek megjelenítése közötti átmeneteket zenei betét, irodalmi alkotásokból való idézetek (Kosztolányi: Mérgek litániája, Röhrig Géza és Arthur Rimbaud költemények), vagy a szenvedélybetegekkel foglalkozó pszichiáterek szakmai véleményeinek felolvasása biztosította, amitől az előadás egy pillanatra sem veszített a lendületéből, kellemes egyensúlyt tartva a humor, a zene, a megdöbbentően őszinte és szívbemarkoló mondatok és a nem éppen akadémikus szavak között.

A Lázár Zsigmond és zenekara kíséretében előadott, „narkomániás életérzést” idéző dalok két monitoron magyar felirattal is olvashatóak voltak. Természetesen a zeneszámok is szorosan illeszkedtek a produkció egész hangulatához mind hangzásban, mind mondanivalóban.

A kiváló rendezésre utal, hogy az előadást szinte alig észrevehető keret fogja össze. A nyitójelenetben már találkozhatunk azzal a meg nem értéssel, a probléma félresöprésével, ami képes elindítani az embert a lejtőn, majd a zárójelenet érzékelteti, hogy azon a bizonyos ereszkedőn az ember neki is lódul, mindeközben pedig betekintést nyerünk a lefelé vezető út különböző állomásairól.

Szabó Kimmel Tamás a Made in Hungária című filmben vált igazán ismertté, és Győrött láthattuk már a Dühöngő ifjúság című Orlai produkcióban. Most is egész egyszerűen lenyűgöző színészi alakítást nyújtott, amely a közönséget mélyen megérintette.

Napjainkban rengeteg eredeti, színvonalas produkció születik, amelyeknek kötelező előadássá kellene válnia egy-egy korosztály vagy társadalmi réteg számára. Mit lehetne elmondani a Széttépve című darabról? Csupán annyit, hogy mindenkinek látnia kell. Nemcsak azért, mert nívós, megdöbbentő, mégis szórakoztató és befogadható, lehengerlő színészi teljesítménnyel és rendezéssel, hanem azért is, hogy vegyük észre, mennyire fontos az egymásra való figyelés, vegyük észre embertársaink néma segélykiáltásait, ébredjünk fel „Csipkerózsika-álmunkból”, és nézzünk bele az elénk tartott tükörbe!

Bári Edit
Fotók: Takács Attila

Fotógaléria: Széttépve – Zenés szembenézés Szabó Kimmel Tamással

34 kép