251

210 éve született Charles Darwin, az evolúcióelmélet kidolgozója

Nagy Mária írása

charles-darwin

Az élőlények fejlődéséhez vezető valamilyen általános törvény így hangzik: sokasodj, változz, az erős éljen, a gyenge pusztuljon.” Az angol természettudós, Charles Darwin 1809. február 12-én látta meg a napvilágot Shrewsbury-ben, a walesi határhoz közel, jómódú nagypolgári családban. Nagyapja, Erasmus Darwin híres tudós volt, a Royal Society tagja, édesapja, Robert Darwin orvos, köztiszteletben álló, szeretett ember. Kemény kézzel tartotta családját, orvosi hivatása mellett magánbankári szolgáltatásokat is nyújtott.

Darwin édesanyja korán meghalt, ekkor ő még csak nyolcéves volt. Ezután egy bentlakásos iskolába íratták be. Tizenhat évesen édesapja az edinburgh-i egyetemre küldte orvostudományt tanulni, mivel azt szerette volna, ha fia is orvos lesz, Darwin azonban az előadásokat unalmasnak találta, és az is kiderült, hogy nem bírja a vér látványát. Közben hónapokig járt állatpreparálást és bőrbetömést tanulni, és sokat kirándult.

Édesapja belátta, hogy Darwinból nem lesz orvos, ezért 1828-ban beíratta Cambridge-be, teológiát tanulni. Itt, a Christʼs College tagjaként került kapcsolatba a természetrajz több tekintélyével. Három egymást követő évben látogatta John Stevens Henslow tiszteletes és botanikaprofesszor óráit, aki felkeltette érdeklődését a zoológia és a botanika iránt. Tanulmányait befejezve Cambridge-ben maradt, érdeklődése egyre inkább a geológia felé fordult.

1831-ben fontos esemény történt életében. Éppen egy geológiai túráról tért vissza szülővárosába, amikor egy levél várta volt egyetemi tanárától, George Peacocktól, amelyben lehetőséget ajánlott neki egy világ körüli tudományos úton való részvételre őfelsége Beagle nevű hajóján. A kapitány, Robert FitzRoy olyan embert keresett, aki a helyszínen tanulmányozhatja Dél-Amerika élővilágát és geológiáját. A kiválasztandó kutatónak viszont saját magának kellett fedeznie utazása költségeit. Darwin számára édesapja biztosította az út anyagi feltételeit.

A hajó 1831. december 27-én futott ki Plymouthból, és az út majdnem öt évre nyúlt: érintették a Zöldfoki-szigeteket, a Falkland-szigeteket, és voltak Tűzföldön is. Darwin az idő nagy részét a környék geológiai tanulmányozásával töltötte, összesen kilenc kipusztult nagy emlősfajt írt le. Az utazások során közvetlen közelről tapasztalt meg egy vulkánkitörést és egy földrengést is.

1835. szeptember 15-én érkeztek a Galápagos-szigetekre, amely aztán Darwin számára az út egyik legfontosabb állomásának bizonyult. Itt állapította meg, hogy számos (főként madár) faj a kontinensről ideszármazott fajokból alakulhatott ki a szigeteken. Felfedezte, hogy az itt élő gezerigók minden bizonnyal a Chilében élők rokonai, de mégis szigetről szigetre változnak. Itt írta le azokat a pintyféléket, amelyeket ma az ő tiszteletére Darwin-pintyeknek neveznek.

A Beagle 1836. október 2-án futott be Falmouth kikötőjébe. Az öt évig tartó út véglegesen meghatározta Darwin későbbi életét és munkásságát. Hazatérése után elkezdte útinaplójának feldolgozását, amely 1839-ben jelent meg Egy természettudós utazásai címmel. Ez az év több szempontból is jelentős volt a számára: megválasztották a Royal Society tagjává, megnősült, elvette egyik unokahúgát. Kilenc gyermekük született, négy lány és négy fiú, közülük négy még kiskorában meghalt. Darwin már ezektől az évektől kezdve sokat betegeskedett, egy rejtélyes kór támadta meg, amit talán a hajóútján szedett össze: állandó gyomorpanaszai voltak, amit hányinger, hasmenés kísért.

Az utazása során összegyűjtött állatpéldányokat azonosítás és rendszerezés céljából londoni és cambridge-i szakembereknek adta át. Észrevette, hogy a fajok nagy változatosságot mutatnak a földrajzi elhelyezkedés szerint is, meglátta, hogy a fajok átalakulhatnak egymásba. Az élővilág evolúciós teóriája régóta foglalkoztatta a tudósokat. 1842-re Darwin elmélete már készen állt, de nyilvánosságra hozatalára a tudós nem érezte elérkezettnek az időt. Gondolatait először egy 1855-ben publikált cikkében adta közre. Amikor azonban Alfred Russel Wallace az övéhez hasonló elmélettel állt elő, rákényszerült a publikálásra, és megjelent A fajok eredete. Az egész világra erősen ható könyvet John Murray 1859. november 24-én jelentette meg, és még aznap az összes, 1250 példány elfogyott.

A reakció a várakozásoknak megfelelően elutasító volt, de Darwint Joseph Hooker, Sir Charles Lyell, Herbert Spencer is támogatta. 1860 júniusában Oxfordban összeült a brit Tudományos Haladásért Szövetség A fajok eredetének megvitatására. Többen felszólaltak a darwinizmus ellen, köztük Oxford püspöke, Samuel Wilberforce és Robert FitzRoy, a Beagle kapitánya is. A könyvbe foglalt eszmék azonban gyorsan utat törtek maguknak, 1872. május 24-én a Magyar Tudományos Akadémia is tagjává választotta Darwint, egy évre rá pedig a kötet már magyarul is megjelent.

Életének utolsó évtizedében főleg botanikai kutatásokat végzett, laboratóriumául saját kertje szolgált. Több munkájában foglalkozott a növények beporzásával. 1882. április 19-én hunyt el szívroham következtében. Először úgy volt, hogy lakhelyén, Downe-ban temetik el, de végül kollégáinak kérésére, a Royal Society elnökének hatására a Westminster-apátságban helyezték örök nyugalomra John Herschel és Isaac Newton közelében. A 19. században csak öt nem királyi személynek adták meg az állami temetés tisztességét, ez is bizonyítja, hogy már halálakor is a legnagyobb tudósok között tartották számon Darwint.

Charles Darwin jelentősége nem abban állt, hogy felfedezte az evolúciót, hanem olyan közérthető és valósághű formában írta le, amely mindenki számára egyértelmű volt. Alátámasztotta Louis Dollo francia-belga paleontológus irreverzibilitás elvét, mely szerint az evolúció megfordíthatatlan, és az egyszer már eltűnt fajok nem jelenhetnek meg még egyszer ugyanolyan formában.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, origo.hu,  Kétszáz éve született Darwin. Győr : Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, 2010., Sproule, Anna: Charles Darwin: Az evolúciós elmélet : Hogyan változtatta meg Darwin evolúciós elmélete kora természettudományos világképét. Budapest : Talentum, 1993.

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

2019.02.12