291

''Időnként fullbaʼ nyomtam a kretént''

Interjú Gosztonyi Csaba színész és reklámszakemberrel

gosztonyi-csaba

Sikeres reklámszakemberből lett felnőttként színész, és az új karrier is rögtön fordítva indult: filmes és sorozatfőszerepekkel. A szakma szeretete és a gázsi fontossága mellett szóba kerültek a castingok, Mickey Rourke, a SZABADszínész, az, hogy miként fér össze a reklámos és a filmes karrier, valamint a hazai és nemzetközi produkciók kommunikációs különbségei is. Interjú Gosztonyi Csaba színésszel és reklámszakemberrel, a SZABADszínész platform egyik alapítójával.

Harminc felett, befutott reklámszakemberként és kvázi kommunikációs szakmai celebként kezdtél el színészkedni. Volt ennek bármi előzménye?

Színésznek készültem, csak nem szálltam le a 7-es buszról a Vas utcánál. Ezt szerettem volna csinálni, felkészültem a felvételire, de végül nem volt hozzá elég merszem. Utána el is temettem magamban mindezt, mígnem 2007-ben egy gerilla-marketing konferencián találkoztam Vajdai Vilmossal és az általa vezetett TÁP Színházzal. Volt egy szakmai előadásom ezen a konferencián, és előre megkértem a szervezőket, hogy ezek a színész-konferansziék küldjenek majd le engem a színpadról. Nem is nagyon ismertem őket, bár Vilmosra emlékeztem még a középiskolás színházi élményeimből. Ez volt csütörtökön, vasárnap pedig csöngött a telefonom: „Szervusz, Vajdai Vilmos vagyok. Neked jönnöd kell a TÁP Színházba játszani!”. Ott nyírtam a füvet, 33 évesen, két gyerekkel egy kertes házban, amikor otthon közöltem, hogy én ezért a fél karomat odaadnám bármikor, úgyhogy megyek. Eleinte kisebb varieték voltak a TÁP Színház akkori bázisán, a Süss Fel Napban, aztán eljött a pont, amikor dönteni kellett, hogy én egy érdekes civil leszek, vagy pedig megpróbálom, milyen az, amikor az ember színész. Ebben az volt a nehéz, hogy akkoriban olyan színészek jártak a TÁP-ba, mint Csányi Sanyi vagy Kamarás Iván… Velük és a Katona József Színház ma negyvenes színészeivel játszottam együtt.

Ezek főleg improvizációra épülő produkciók voltak?

Úgy tűnt, de nem. Ez Vilmos nagy találmánya, az úgynevezett rossz színház. Minden úgy néz ki, mintha esetlen lenne, de közben profin ki van találva. Volt benne persze improvizáció is, de mindig előre megvolt az előadás váza.

Korábban jártál bármilyen színjátszó szakkörre vagy esetleg workshopokra?

A Kaffka Margit Gimnáziumba jártam, ahol volt színjátszó kör, de mi már olyan nagyfiúk voltunk, hogy nem akartunk tanároktól tanulni. Mi magunknak csináltuk a Vasbeton Színészgyár nevű társulatot. Itt volt, hogy rendeztem, máskor játszottam is, szóval volt egyfajta hivatásom, ami aztán hirtelen megszűnt. Egyszerűen azért, mert épp nem nagyon láttam, merre menjek tovább, és miután a padtársnőm szállodaportás akart lenni, mondtam, hogy akkor én is. Később elmentem bölcsészkarra, és közben teljesen eltemettem magamban a színészetet. Úgy éreztem, elmúlt. Egészen addig, míg Vajdai fel nem piszkálta ezt bennem 15 évvel később.

Nem sokkal később pedig már főszerepet játszottál Pálfi György aktuális nagyjátékfilmjében, a Nem vagyok a barátodban. Hogy jött ez a lehetőség?

Vajdai Vili a közös munka során rájött, hogy elég jól improvizálok, a TÁP-osok ajánlották, hogy menjek, mert tudták, hogy Pálfi szereplőket keres. Úgy voltam vele, elmegyek, megnézem, mi ez, úgysem lesz ebből semmi…

gosztonyi-csabaNem vagyok a barátod, r: Pálfi György

Tehát klasszikus casting volt?

Igen. De annyira nem gondoltam, hogy nekem bármi dolgom lesz ezzel, hogy még a felvételeket is elkértem, hogy legalább az meglegyen. Aztán kiválasztottak. Emiatt később annyi minden történt velem, amire előtte álmomban sem gondoltam volna… Eljutottunk a filmmel Karlovy Vary-ba, Torontóba és számos egyéb filmfesztiválra is. Bukarestben például, két másik játszótársammal, én képviseltem a filmet.

Ez a film volt a fordulópont, amit említettél, ami után eldöntötted, hogy ezt is szeretnéd csinálni?

Volt egy konkrétan megragadható pillanat a 2007-es Vidor Fesztiválon, amire a mai napig emlékszem. Nem emlékszem már, hogy nyertünk-e az előadással, de nagyon eufórikus hangulat volt, valami átkattant. Kamarás Iván látta a szememben, hogy valami megváltozott bennem, és rögtön mondta: „Nem, te nem ezt akarod csinálni. Neked családod van, pénzt kell keresned.” A következő átkattanás ott volt, ahol már én is elhittem, hogy színész vagyok. Értek a reklámhoz, van benne tapasztalatom, nagyon érdekel és szeretem, de ez tényleg olyan volt, mint egy coming out, amikor az ember rájön, hogy hová tartozik. Nyilván észnél vagy, és negyven év felett már nem ugrasz bele olyasmibe, ami az egzisztenciádat és az általad nevelt három gyerek életét is befolyásolja, de rohadt nehéz. Mindig újra és újra meg kell magyarázzam magamnak is.

Reklámos körökben hogy fogadták ezt a coming outot?

Totál hülyének néztek. Én egy ilyen öltönyös-reklámos gyerek voltam, a Reklámszövetség vezetőségében is fontos ember, és akkor még nem ment ennyire ez a work-life balance dolog. Nem volt példaértékű, hogy színész is vagy meg reklámos is, hanem például azt mondta az egyik ügyfelem, amikor a Fapaddal vasárnaponként képernyőn voltam, hogy érzi, mióta a tévében vagyok, kevesebbet figyelek rájuk. Ilyenkor nem állsz le megmagyarázni, hogy ezt fél évvel korábban csináltad. Nekem is nehéz volt sokáig, de ma már nem igazán érdekel. Eljutottam odáig, hogy én mind a kettő vagyok, mind a kettőt akarom csinálni. A saját tulajdonostársaimmal is nehéz időszak volt ez, nem látták át akkor, hogy ez is egy olyan eszköz lehet, amivel meg tudjuk különböztetni magunkat a többi hasonló cégtől. Sokáig tartott átvinni.

Lett kifejezetten emiatt új munkátok vagy ügyfeletek?

Azt tudom, hogy az egyik nagy gyógyszercég tenderére azért hívtak meg minket tíz évvel ezelőtt, mert látták a Nem vagyok a barátod trailerét a Kreatív szaklapban, amiben egyébként perverz könyvelőként meztelen női hátsókat fotózgatok. Ez a nagy múltú vállalat úgy gondolta, legyen még egy ügynökség a tenderen, amit aztán meg is nyertünk.

Előfordult már, hogy éreztél visszafogottságot a rendezők vagy stábtagok részéről egy forgatáson amiatt, hogy ismertek már reklámforgatásról? Mondjuk nem mertek úgy rád szólni, hiába csak két mondatod volt az adott produkcióban?

Dehogyis. Egyáltalán nem. Annyi különbség lehet legfeljebb, hogy én merek szólni a saját érdekemben, vagy alapvetően nem megyek el megalázó gázsiért dolgozni valahova.

gosztonyi-csabaSzerepek

Fontos tényező a pénz?

Volt, ahol az döntött. Kulcsár Viki, a Jurányi Ház vezetője régebben rám parancsolt, amikor már hosszú ideje még mindig nem kértem pénzt a TÁP Színházas fellépésekért, hogy igenis kérjek. Mert ha nem kérek, akkor nincs értéke. El kellett jutnom odáig, hogy ne legyen komplexusom, amikor klasszikus színészekkel megyek egy ilyen munkára. Most már sejtem, hogy kb. mennyi az értékem, és tudom, mennyit szokás adni egy sorozatban vagy egy nagyjátékfilmben, ezt felmérem, és ennek megfelelően tárgyalok. Egy olyan munkánál, ahol nincs pénz, viszont kifejezetten rám van szükségük, gondolkodás nélkül mennék, viszont egy olyan produkciónál, amiről tudom, hogy sok pénzből forog, és még hozzá is tudok tenni, ott szemrebbenés nélkül elkérem ugyanazt az összeget, mint bárki más. Volt olyan is, hogy azért vállaltam egy sorozat állandó mellékszerepét, mert tréningben akartam maradni. Fontos dolog, hogy aktív legyél, forgass, amikor csak lehet.

A nagy döntést követően mik voltak az első lépések, hogy indítottad be a karriered? Elterjesztetted az ismeretségi körödben, reklámfilmes körökben, hogy innentől ez is van?

Nagyon későn kezdtem el castingokra járni, ami meg is látszik a filmográfiámon. Eleinte azt gondoltam, engem majd hívnak. Hiszen korábban mindig így történt, és valahogy nem is mertem erősebben rákoncentrálni erre. A reklámos dolgaimnak semmi köze nem volt ehhez. Lengyel Balázst, a Lajkó – Cigány az űrben rendezőjét leszámítva – akivel már gimnáziumban dolgoztunk együtt, ott épp fordított felállásban – a többieket nem is nagyon ismertem. Szóval eleinte hívtak, aztán ahogy ezek a hívások elmaradtak, kipróbáltam magam castingokon. Le akartam tesztelni a piacot, és azt is, én mit tudok csinálni ebben, és így kezdtek el kialakulni a kapcsolatok. Van showreelem, bár úgy tudom, az nem sok mindenkit érdekel, nem nagyon szokták forgatni ezeket, és eljárok castingolni. Inkább kevesebb, mint több sikerrel, de én úgy gondolom, egy színésznek amennyit lehet, el kell járnia, ahogy a lehetőségei engedik. Sokat lehet tanulni is ebből, magadról is. Nekem általában akkor sikerült, amikor leszartam, fáradt voltam, és nem koncentráltam oda. Amikor rágörcsöltem, és nagyon akartam, akkor meg nem.

A reklámügynökségek egy időben kifejezetten keresték a fiatal tehetséges filmrendezőket. Nálatok is szokás volt ez?

Előfordult, hogy kifejezett szándékkal választottunk rendezőt, de nem sűrűn. Ez a produkciós cég feladata, ráadásul ez a szerepkör az ügynökségnél sem hozzám tartozik, hanem a kreatív igazgatóhoz. Én nem is nagyon szólok bele az ilyen típusú munkákba, más a feladatom. Inkább olyan szempontból tett jót a két közeg közötti átjárásom, hogy találkoztam olyan szakemberekkel és alkotókkal, főleg a színházi szubkultúrában, díszlettervezőkkel, zeneszerzőkkel, akiket ki lehetett próbálni később reklámokban is.

Akkor nem is szoktál belefutni olyan fura helyzetekbe, hogy egy filmnél olyan rendező instruál, akinek előző nap, egy reklámforgatáson mondjuk te voltál kvázi a főnöke?

Ennyire koncentráltan egy időben ilyen nem volt még, de sok olyan rendezővel forgattunk az évek során reklámokat, akikkel aztán később színészként is együtt dolgoztam. Szerintem ez egy teljesen világos helyzet. Tudom, hol van a helyem színészként a rendszerben. A filmkészítés egy egész hadsereg munkája, ahol én ilyen értelemben az első asszisztens parancsaira figyelek.

gosztonyi-csaba

A Kreatív (akkor még kifejezetten reklámipari) szaklap szerkesztője, majd főszerkesztője, később pedig ügynökségi szakember voltál a 2000-es évek első felében, amikor igazán beindultak itthon a közönségfilmek. Látsz összefüggést a minőségi javulás és a nézettség-növekedés, valamint aközött, hogy az érintett rendezők nagy része reklámfilmeken edződött?

Ezt így nem merném kijelenteni, mert nem láttam mindent. Az viszont biztos, hogy Herendi Gábor például nagyon jól megtanulta a reklámfilmezés során, miként kell röviden, gyorsan, nagyon drága és modern technikákkal izgalmasan történetet vezetni. Ahogy megtanulta Bergendy Péter vagy később Ujj-Mészáros Károly is, aki később került be a nagyjátékfilmes körforgásba, de most már szintén megkerülhetetlen. Nyilván akkoriban ott lehetett megtanulni, hogyan lehet modern módon kommunikálni a filmmel. Biztosan volt ott egy generáció, akiknél ez hozzáadott értékkel bírt, és az általuk rendezett mozik már jobban megfeleltek a konzumer igényeknek, de nem merném kijelenteni, hogy csak ők csinálták jól. Ma már ez is teljesen más. Itt van például Radnai Márk, akivel színházban dolgoztam együtt korábban, most pedig épp a Drága örökösök sorozatot forgatja. Ő már, kis túlzással, középiskolás korában is iPhone-nal snittelgetett fel filmeket.

Ugorjunk egy kicsit vissza az időben a filmes karriered elejére. Átmentél a casting-folyamaton, és megkaptad az egyik főszerepet Pálfi filmjében. Hogy élted meg a forgatást, mennyire volt ez mélyvíz?

Az egész nagyon fura volt. Eleinte az egész egy kísérlet volt, nem is nagyon tudtuk, lesz-e belőle bármi. Szó volt websorozatról is, végül nagyjátékfilm lett. Szerintem ez egy pszichológiai kísérlet volt. Össze voltunk zárva, voltak köztünk kifejezetten labilis emberek, volt, aki akkor szabadult sokéves börtönbüntetése után, volt teljesen civil, szóval nagyon sokféle ember. Engem is megviselt, de sokan voltak, akik annyira nem voltak hozzászokva ahhoz, amit egy ilyen 30 napos forgatás összezártsága jelent, hogy később is kicsit benne maradtak. Azt is nehéz volt megemészteni, hogy egyszer csak ott vagy Karlovy Vary-ban, ott van a fotód Mickey Rourke-éval együtt, és a filmetek A pankrátorral versenyez, a szálloda előtt autogramkérők várnak, tudják a neved. Maga a film ezek miatt nagyon meghatározó élmény volt, de nem volt klasszikus forgatás, legalábbis semmiképp sem olyan, mint amilyet azóta a „gyárban” tapasztaltam.

Ezt követően forgattál egy kisjáték- (Nekem lőttek, 2011, r.: Dankó István, Keresztes Gábor) és egy tévéfilmet (Furnitur, 2013, Márton István), majd ismét két kisköltségvetésű, tulajdonképpen rendszeren kívül készült nagyjátékfilm következett. Hogy kerültél a Fekete leves és a Szabadesés szereplőgárdájába?

A Fekete levesnél Novák Erik ajánlott lehetőséget. Még választhattam is két szerep közül: egy autóban agyonvert biztonsági őr, vagy egy fiatal, azóta már nem olyan sikeres politikusról mintázott politikus. Nagy beleérző képességgel a politikust választottam, és ez is inkább egyfajta rögtönzés volt. Kicsit már forgatásosabb hangulata volt, mint az első filmemnek, de még ez sem volt klasszikus filmforgatás. A Szabadesés egy stúdiókörülmények között készült film volt, amire Pálfi konkrétan felkért. Itt a partnernőmet is nekem kellett megtalálnom, én javasoltam Gera Marinát. Nem volt könnyű jelenet, a színésznőnek anyaszült meztelenül kellett dolgoznia két napon keresztül, miközben ott volt egy teljes amatőr vegyeskórus statisztálni. Marinával dolgoztam korábban, tudtam, hogy tehetséges. Nekem itt színészileg az volt a nehézség, hogy az egész kórus helyzetbe hozását rám bízta Gyuri. Nyilván tudta, hogy megoldom, de nem volt sok instrukcióm, miután elindult Pohárnok Gergely kamerája, szinte minden rám volt bízva. Nagyon nehéz két nap volt, a végén már azt sem tudtam, hol vagyok. Hasonló volt, mint a Nem vagyok a barátod forgatása, ahol volt olyan jelenet, amiben élesben vezettem, miközben az operatőr ült az anyósülésen a szereplőtársam ölében, mögöttünk a technikusok, én meg nem láttam semmit. Le is zúztam az autómat.

gosztonyi-csabaFapad, televíziós sorozat

Később mennyire volt nehéz átállni a gyárszerű filmezésre? Jött a Fapad sorozat, ami nyilván nagyon koncentrált munka volt, adott esetben egyszerre több epizód felvételével, több rendezővel.

A coming out után abban nem akartam már kételkedni, hogy egy szerepet ne tudnék megcsinálni. Fegyelmezett vagyok, a profizmust már a reklámszakmában megtanultam. Felméred, hogy az adott produkcióban neked hol a helyed és hogyan tudod a legprofibban megoldani a feladatod. Minden forgatásnál van egységnyi időd egy jelenetre, és azt kell a lehető legjobban megcsinálni. Akkor is így van, amikor egy nagy amerikai produkcióban van két mondatod, és akkor is, amikor egy sorozatnál szakmányban gyártjuk a jeleneteket. A Fapadnál volt egy jelenetem, amire szerettem volna heteket készülni, végül mégis összesen húsz percet kaptam arra, hogy megtanuljam a szöveget, és aztán csináltuk is.

Hogy kerültél be a sorozatba?

A Fapad volt első sorozatszerepem, Anger Zsolt után voltam a második főszereplő. Úgy tudom, számtalan színészt megnéztek a szerepre, én is hallottam megtisztelő neveket. Nyilván az is fontos, ki ér rá a megfelelő időben, de valószínűleg egy koncepció mentén kaptam meg végül azt a szerepet. Litkai Gergely nyilatkozta is a HVG-ben, hogy az egyik főszereplőjük egy reklámszakember. Nem tudom, mennyire látszott az alakításomon, hogy reklámszakember vagyok, de a kommunikáció miatt biztosan fontos volt kiemelni. Sok tekintetben nagyon sokat tanultam ebből a sorozatból, és nagyon jó színészekkel dolgozhattam együtt.

Milyen volt először több rendezővel dolgozni?

Érdekes. Három rendezője volt a sorozatnak, iszonyú nagy volt a hajtás, de valamit kellett gondolnom a karakteremről. Nem mondanám, hogy volt idő tökéletesen kibontaniuk ezt, főleg, hogy hárman háromfélét mondtak időnként, ráadásul nem is lineárisan haladtunk. Tehát nekem volt egy elképzelésem a karakterről, de azt a hibát például elkövettem szerintem, hogy időnként fullba’ nyomtam a kretént. Akkor még nem láttam a Trópusi vihart. Az is hiba volt, hogy akkor és ott nem kezdtem el nyomulni. Ha akkor nem ijedek meg ettől a nagy lehetőségtől, és nem pörgök azon, hogy mit fog szólni a reklámközeg, akkor ma már talán egy kicsit foglalkoztatottabb vagyok.

Később is sok sorozatban játszottál kisebb-nagyobb szerepeket: A tanár, A mi kis falunk, Válótársak, Holnap tali, Oltári csajok, többek között. Ezeket felkérés vagy meghallgatás alapján kaptad?

Az Oltári csajok volt az, ahol jött egy telefon, hogy elvállalnám-e, az összes többinél meghallgatás volt. Ezek egy-két napos szerepek voltak, ilyenkor jellemzően nincs túl sok kör, általában egy casting volt.

A tavalyi évtől viszont sorban jöttek a nagyjátékfilmek. Előbb a Lajkó, majd az X – A rendszerből törölve, az idén mozikba kerülő Kölcsönlakás, és közben megvolt az első nemzetközi produkciód is, egy kis szerep a Berlin Station című német-amerikai sorozatban. Elkezdtél még jobban a színészetre koncentrálni?

Nem erről van szó. Végig dolgoztam, csak ezek a filmek az utómunka fázisok miatt valahogy bevárták egymást. Talán a Fapad után volt némi csend, de minden évben többször forgattam akkor is.

Ilyenkor, ha többet vagy szem előtt, érzed, hogy van némi buzz körülötted? Többet csörög a telefon?

Nem vagyok híres színész. Van egy szubkultúra, amin belül talán ismernek, meg a Holnap tali sorozat miatt a gyerekeim osztálytársainál menő státuszban voltam egy ideig. Érdekes egyébként, mert annak ellenére, hogy a magyar filmrendezők nem nagyon járnak színházba, mégis arra emlékszem, amikor színházban játszottam többet, akkor több castingra hívtak. Nem tartozom a legfoglalkoztatottabb színészek közé, ezen a szinten nem igazán számít, ha meglátnak egy-egy kisebb szerepben. Érdekes karakterszínésznek számítok inkább talán.

gosztonyi-csabaSzombat Éva fotója

Az elmúlt időszakban volt egy komolyabb fizikai átalakulásod, megszabadultál nagyjából 30 kilótól. Változtatott ez bármit a színészi karriereden?

Kevesebb szerepet kapok. A Lajkó kihallgatójaként volt talán a legsúlyosabb karakterem, bár ott direkt rá is dolgoztunk a rendezővel. De sokat számít. Így már egészen mást jelent az arcom is. Több rendező is mondta, miután lefogytam, hogy ez így egyszerűen nem annyira érdekes. Így is voltak munkáim, de most, hogy felszedtem még tíz kilót, érezhetően felpezsdült kicsit a dolog. Sajnos az, hogy mi tesz jót nekem és mi a kamera előtti megjelenésemnek, az két külön dolog.

Tudatosan nyitottál a külföldi produkciók felé?

Igen. Tavalyelőtt részt vettem Haumann Máté egyik tréningjén, amit egy angol színésszel közösen tartott, akivel együtt végeztek Londonban. Ez a tréning kifejezetten arra készít fel, hogyan kell meghallgatásokra járni.

Milyen volt az első nemzetközi produkcióban való forgatásod?

Egy kis szerepem volt a Berlin Station című sorozat harmadik évadában. Oroszul kellett játszanom. Ez ennyi volt, így sikerült. Nyilván nem hozzám mérik ezt, ott van a jelenetben a két főbb szereplő, akik a sorozatban még csak nem is főszereplők, meg ott van a töltelék magyar gyerek, akit azért raktak oda, mert ár-érték arányban megfelelő volt, nyilván nem az én legjobb felvételemet vágják be a produkcióba, hanem azt, ahol a két másik színész megfelelő. Az viszont elmondhatatlanul jó dolog, amikor az Én, a robot rendezője lejön hozzám, aki ebben tényleg egy senki vagyok, ott van száz statiszta, kevés az idő, jelbe kell érkezni időre, úgy, hogy ne csesszem el. Erre ő mit csinál? Odajön, bemutatkozik, nagyon örül, hogy együtt dolgozunk, és megkérdi, van-e véleményem a jelenetről, mert ő azt szívesen beépíti. Ez tizenöt másodperc. Csak kommunikáció. De innentől kezdve ez a legkomolyabb, legfontosabb munkám, és én úgy akarok teljesíteni, hogy legfeljebb két take-ből megcsináljam neki. Közben, ha úgy viselkedne velem, mint egy átlag magyar produkcióban az ilyen futottak még színészekkel, akkor rágörcsölök, és tízből csinálom meg. Vagy még annyiból se. Ezek sokat számítanak. Vagy az, amikor a kosztümös ír egy e-mailt: boldog, hogy veled dolgozhat, és legyél szíves elküldeni a méreteidet, mert rád szabják majd a jelmezt. Nyilván ott várt a H&M-es kollekció a lakókocsiban, de akkor is. Ez tényleg csak kommunikáció, tanulható.

Közben a reklámos és a színészi munkáid mellett Lengyel Tamás színésszel közösen létrehoztátok a SZABADszínész elnevezésű online platformot, ahol színészek adatlapjait és időbeosztását böngészhetik az illetékesek. Miről szól ez a projekt?

gosztonyi-csabaEz Tamás privát küldetése volt eredetileg. Azt tapasztalta, azok a kollégái, akik nincsenek olyan jó helyzetben, mint ő, nem kapnak munkát, mert a produkciók feltételezik, nem is érnek rá. Miközben de. Csak épp ezek az emberek nem olyan típusok, akik megafonnal járják a várost, hogy nincsen munka. Tamás úgy tervezte, hogy a Jászai Mari-díjából csináltat egy felületet, ahol láthatóvá válik a színészek szabadideje. Elkezdtünk erről közösen gondolkodni, és másfél év alatt kialakult belőle egy olyan rendszer, ami a színészegyeztetést hivatott Magyarországon és a régióban megoldani. Egy elfoglaltabb színész általában szinkronizál, színházban játszik, napi sorozatot forgat és filmben is szerepel. Rögtön legalább négy ember kell az egyeztetéseihez a színházi titkártól a gyártásvezetőkig. Ez a platform felválthatná a kockás füzeteket, és egy mindenki által átlátható rendszerbe integrálná a dolgot. Első lépésként megpróbáltuk összekötni a produkciókat és az ügynökségeket azokkal a színészekkel, akik radar alatt vannak. Itthon legalább 2500 olyan végzett színész van, aki minőségi munkát végez, de egyszerűen nincs szem előtt.

Végzettséghez is kötitek az oldalon a regisztrációt?

Nem, de kötelező felmutatni az elmúlt három évből legalább három rendes színházi szerepet, ami nem statisztaszerep, vagy szöveges filmes szerepeket. Kivételt képeznek ez alól az egyetemisták, ők alapból ott vannak.

Jelenleg is aktívan működik az oldal?

Egyelőre tesztjelleggel fut, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy színházi és filmes produkciókat is beengedünk keresni az adatbázisunkba, és semmiért nem kérünk pénzt. Most közel 600 színész van fent. Az elmúlt évben több mint 20 színész kapott innen munkát. Köztük olyan vidéki színházakban vagy határon túl játszó színészek, akik eddig nem szerepeltek színész-adatbázisokban. A legfontosabb számunkra az esélyegyenlőség: itt teljesen mindegy, hogy neked színészként milyen kapcsolatrendszered vagy beszélőkéd van, az adatlapod fog téged eladni. Többen is innen kapták az első munkájukat, amire nagyon büszkék vagyunk, és folyamatosan agyalunk, hogyan lehet ezt még fejleszteni. Szeretnénk hangbankot, és tervezünk egy olyan részt is, ami lehetőséget biztosít a művészek egyéb szórakoztatóipari eseményeken történő fellépésére.

Az oldal által szervezett munkák között vegyesen vannak színházi és filmes projektek is?

Zömmel filmes munkákról van szó. A publikusak közül pl. a Tóth János, az Egynyári kaland vagy A mi kis falunk sorozat, de Hartung Attila inkubátoros filmje, a Senki sem megy sehova is nálunk találta meg jó pár szereplőjét. Színházakban kevésbé jellemző, hogy valaki adatbázisban keres magának bonvivánt, bár miért is ne?! Ehhez persze az is kell, hogy ez még több emberhez eljusson. Egyelőre még innen vagyunk annak a munkának, hogy ez az oldal az egész szakma előtt evidencia legyen. A SZABADszínésznél az is nagyon fontos nekünk, amit a Berlin Station forgatása kapcsán említettem. Jó lenne kicsit kikupálni a szakmát, hogy mindenki értse, semmilyen szereplővel nem lehet úgy bánni, hogy azt érezze, ő csak egy fényvisszaverő elem, akinek feleslegesen pénzt kell adni. Értékeljük egymás munkáját, és bánjunk is úgy egymással. Hiszem, hogy ebben az esetben a teljesítmény is ennek megfelelő lesz.

Nekem úgy tűnik, bármibe is fogsz, azt a végletekig kimaxolod. Fiatalon újságíróból előbb rovatvezető, majd főszerkesztő lettél, később te lettél az egyik legismertebb PR-os az országban, majd jöttek a reklámos munkák, és nemrég beválasztottak az egyik legrangosabb reklámfesztivál, a Golden Drum Hall of Fame-jébe is. A SZABADszínész is felívelő pályán. Színészként hova tovább?

Színészként fontos volt, hogy ne mosolyogjanak meg. Úgy nem szeretném csinálni, hogy megsimogatják a fejemet, aztán összesúgnak a hátam mögött, hogy „tudod, ő miért van itt”. Nem vagyok jó a smúzolásban, és egyébként is nehezen hozom helyzetbe magam, mindig inkább a munkáim és eredményeim alapján történt minden. A színészetben, ha csak valami szerencsés együttállás nem jön, aminél valaki kifejezetten bennem gondolkodik, akkor szerintem ez kb. ilyen szinten fog menni, mint most. Ahogy régebben fogalmaztam, szívesen buknék egyszer egy olyan, akár kétnyelvű szereppel, ami rám épülne, de így is tök jó. Nagyon szeretek belőve lenni filmmel, a filmszínészet a kedvenc drogom.

Klacsán Csaba
Címlapfotó: Nánási Pál
Forrás: filmkultura.hu

2019.02.12