A regény főszereplője egy egyedülálló anya, Lisa és kamasz lánya, Ava. Látszólag egy családi erőszak elől menekülő, új életet kezdő anya-lánya párosról van szó, akik tökéletesen beilleszkedtek új lakhelyükön: jó munkahely, jó iskola, úszókör, új kollégák és új barátok. A regény elején még sejteni véljük, mi lesz a folytatás, hogyan talál rájuk a múlt. A mélyben azonban sokkal több minden lapul, mint gondolnánk, és hamar rájövünk, hogy nem egy újabb elcsépelt témáról van itt szó.

Lisát nyomasztja a múltja, sohasem szabadulhat tőle. Ava mit sem sejt azokról a dolgokról, amelyek miatt az anyja szorong. Éppen ezért Lisa minden tőle telhetőt megtesz, hogy az ő múltja ne tegye tönkre lánya életét, hogy normális, gondtalan, boldog élete legyen. Tulajdonképpen erről szól az élete, a lányáról. Ava viszont úgy érzi, hogy édesanyja túlságosan félti őt, megfojtja a szeretetével és az aggodalmaskodásával. Minél jobban félti az anyja, ő annál inkább próbál kitörni a szorításból; eltitkol dolgokat az anyja előtt, amellyel önmagát és édesanyját is veszélybe sodorja.

A történet párhuzamosan zajlik a múltban és a jelenben. Ahogy halad előre, úgy lesz egyre kuszább. A múlt apró darabkái ugyanis teljesen más történetet sejtetnek, mint amit a jelen alapján gondolnánk. Ahogy a történet folyik, a múlt kibontakozik, kitisztul, és kegyetlenül lecsap rájuk, megpróbálva mindkettejüket tönkretenni. A párhuzamos idősíkkal egy időben a történetet a szereplők mesélik el egyes szám első személyben, nagyobb hangsúlyt fektetve ezáltal a pszichológiai vonalra. Egészen közelről, mélyről megérthetjük félelmeiket, szenvedéseiket, belebújhatunk érzéseikbe – amely tovább erősíti a thriller feszültségét.

Pinborough nagyon hitelesen, életszerűen ábrázol minden egyes szereplőt, a főszereplőktől kezdve az egyszerű mellékszereplőkig, a jó, illetve a gonosz jellemeket egyaránt. Akárcsak az előző, 13 perc című regényében, itt is megjelenik a pszichopata szereplő, amelyet nagyon sokáig fel sem ismerünk, a végén azonban általa válik érthetővé a történet.

A Ha addig élek is egy nagyszerűen felépített történet emberi sorsokról, tragédiákról. Az írónő nagyon ügyesen játszik a kirakós darabjaival, amelyekkel mesterien megtéveszti az olvasót. A történet mindvégig fogva tart, pörgősen halad az elkerülhetetlen végkifejlet felé. A jelen idejű mesélést egy-egy múlt idejű szösszenet szakítja meg, amely eleinte összezavar, majd szépen lassan a helyére rakja a dolgokat. A végkifejlet nagyon ütős – teljesen szétzúzza a szereplők addigi világát, ami nélkül azonban nem kezdhetnének új, ezúttal titkok nélküli életet.

Elekes Tünde
Forrás: olvasoterem.com