Ady Endre költészete nemzedékek számára biztosított inspirációt a művészetben, jelentett fogódzót a mindennapi életben, és hozzájárult a nemzeti sorskérdéseinken való töprengéshez. Az Ady-versek felkínálják az azonosulás lehetőségét, találkozzunk bár velük különböző életkorokban és élethelyzetekben. Ami a 20. század elején forradalmi volt, a 21. század első évtizedének végén sem veszítette el aktualitását, mert Ady versnyelve megejtően ritka, esztétikai csábereje mit sem kopott, témaválasztásai – köztük a magyar sors gyötrő vizsgálata – kortársként köszönnek vissza. Ahány Ady-vers, annyi Ady-arc és annyi olvasó. Érmindszent, Nagyvárad, Budapest, Párizs… Ady a világpolgár, Ady a tűz csiholója, Ady az áldásadó, Ady Dózsa György unokája, Góg és Magóg fia, a Hortobágy poétája… Ady az ismerős és az idegen. Joggal tehetjük fel saját kérdését halálának századik évfordulóján: „Ki látott engem?”.

A pályázatot kiíró Vámospércs Városi Önkormányzat és Pircsike Vámospércsi Közművelődési Egyesület úgy véli, az ex libris műfaja alkalmas lehet arra, hogy különböző Ady-arcokat, Ady-motívumokat, Ady-helyeket jelenítsenek meg, kellő kreativitással, vizuális leleményességgel, technikai megkötések nélkül. Az ex librisek amellett, hogy rögzítik az ex librissel jelölt könyv tulajdonosának nevét, kifejezhetik annak világlátását, jelmondatát, azokat az értékeket, amelyeket fontosként határoz meg Ady kapcsán.

Az ex libris sokszorosított (grafikai vagy nyomdai) eljárással készített papírlap, melyet a könyv kötéstáblájának belső oldalára ragasztanak azzal a céllal, hogy a könyv hovatartozását dokumentálja. Nem más, mint művészi rajz, címer, embléma, történetileg kialakult allegória, szimbólum vagy egyéb ábrázolás, és a könyvtulajdonos nevével, esetleg jelmondattal, mottóval, idézettel ellátva, az egyes korok és művészek stílusa, ízlése szerint más-más megformálásban.

Az ex librisek készítésénél használt technikák egyezményes nemzetközi jelzését 1958-ban fogadták el a FISAE Barcelonai kongresszusán. A későbbiekben azonban jelentős felülvizsgálatra volt szükség. A kiegészített jelzésekről 2002 augusztusában döntöttek egy Dániában megtartott konferencián. A felosztás lehetővé teszi, hogy még a viszonylag tájékozatlan gyűjtő is, megfigyelve saját ex librisét, képes besorolni az alábbi 3 főkategóriába:
- Mélynyomás: a tinta a lemez mélyedéseiben/barázdáiban van.
- Magasnyomás: a tinta a lemez kiemelkedő felületén van.
- Síknyomás: a tinta a lemez sík felületén rakódik le.

A Ki látott engem? címet kapott versenyt január 27-én, Ady halálának századik évfordulóján indították útnak két kategóriában: diákok 18 éves korig, valamint amatőr és képzett művészek.

Minden pályázó maximum három alkotással jelentkezhet, az alkotások mérete nem haladhatja meg a 15x15 cm-t. A pályázóknak a művek hátoldalán fel kell tüntetniük a kép adatait (cím, technika, méret), és saját elérhetőségeiket (név, postacím, e-mail-cím, diákok esetében továbbá az iskola és a felkészítő neve). Az ex libris a fentiekben felsorolt bármely technikával készülhet.

Az ex libriseket Vámospércs Városi Önkormányzat postacímére (4287 Vámospércs, Béke utca 1.) kell elküldeni egy külön lapon a pályázó nevével, életkorával, postacímével és e-mail-címével. A borítékon mindenképpen szerepeljen: „Ady 100 – Ex libris pályázat”. Beküldési határidő: 2019. március 31.

A beérkező munkákból a szervezők kiállítást rendeznek, az ünnepélyes eredményhirdetésre április 11-én kerül sor. A kategóriák győztesei értékes könyvcsomagban és 25 ezer forintos pénzjutalomban részesülnek. A díjazottak írásban kapnak értesítést.

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.