Black Eyed Peas: Masters of the Sun Vol.1.

Zenekritika

black-eyed-peas-masters-of-the-sun-vol-1

Azt már a három évvel ezelőtt megjelent Yesterday-videó kapcsán tudni lehetett, hogy a Black Eyed Peas eltávolodik az Elephunk lemezzel és Fergie csatlakozásával megkezdett popba hajló, listákat megcélzó irányvonaltól, és visszatér hip-hop gyökereihez. A Masters of the Sun Vol.1. albumon alkalmazott recept lényegében ugyanaz, mint amit a lemezboltban játszódó, kreatív videóban már hallhattunk: klasszikus hip-hop groove-ok, ismert hangminták megcsavarva, az aktuális soundra fazonírozva, modern dalszerkezetbe préselve.

Ez a nem túl újszerű ötlet sülhetett volna el gyengén – mint mondjuk Meek Mill Championships című lemezén –, ha a samplerek, dobgépek mögött nem egy olyan producer géniusz ül, mint Will.I.Am. Előbb stadion-pop világsztár produkciót faragott indie hip-hop zenekarából, gond nélkül a listák élére helyezte az akkor hatvanöt éves latin zenész legendát Sergio Mendest, és sokáig a műfaj legkeresetebb beatmakere tudott maradni, ekkor készült a Hip-Hop is Dead, a Save Room, az I Want You vagy az I Love My Bitch. Most pedig olyan kreatívan használja Biz Markie, Slick Rick vagy Ad Rock (Beastie Boys) hangját, a Tomʼs Diner énektémáját, vagy a mindenki által ugyanúgy ismert SP-1200-ből kipréselt dobokat, hogy kijelenthetjük, ez tényleg a producer masterclass.

A tematikához abszolút illeszkedő közreműködő névsor – Nas, Phife Dawg (A.T.C.Q.), Posdnous (De La Soul) vagy a Weekends után újra velük dolgozó nagyszerű Esthero – mellett apróbb meglepetések, különleges kiállások ugyanúgy beleférnek a BEP megújulásába, mint az, hogy halljuk a Pussycat Doll Nicole Sherzingert egy igazán nagyot énekelni.

Olyan zajos sikerre biztosan nem számított a Los Angeles-i hármas, mint egy évtizede a The E.N.D. idején, de hogy a lemez még a Billboard 200-ba sem tudott bekerülni, mindenképpen csalódás, főleg, hogy egy okos, végtelenül kreatív és remek lemezről van szó.

Boros Gábor
Forrás: langologitarok.blog.hu

2019.02.07