A tavalyi Gioacchino Rossini opera, A sevillai borbély után idén a folytatás, a Figaro házassága is a Co-Opera produkció keretében kerül bemutatásra, Szentendre, Szeged, Debrecen után negyedik helyszínként Győrben. Az összefogás lényege, hogy az előadásnak helyt adó társulatok a színrevitel költségeit megosztják egymás között, valamennyi teátrumban eljátsszák az operát, azaz színházról színházra utazik ugyanaz a produkció, azonban az egyes helyszíneken néhány szereposztási változtatással, a helyi zenekar és kórus közreműködésével.

Mozart és Da Ponte kis túlzással tán az egyetlen olyan komponista és librettista páros a zenetörténetben, akik végtelenül pontosan tudták ábrázolni az operaszínpadon az emberi természetet, ezáltal válhatott a Figaro házassága is örök érvényűvé, ugyanannyira aktuálissá, mint 232 esztendeje. Éppen emiatt a győri nézők estéről estére rácsodálkozhatnak arra, hogy egy 18. századi opera mennyire rólunk, 21. századi emberekről is szól, akiket ugyanúgy meghatároz a boldogság keresése, a leleményesség, a féltékenység, a vágy, a bosszúszomj, a megbocsátás, olykor még a megbántottság ellenére kitartó hűség is, mint az opera szereplőit. A Figaro házasságára egyaránt jellemző a dráma, az érzelmek gazdagsága, néha még a melankólia és természetesen legfőképp a humor. Ez utóbbit nemcsak a szövegkönyv, hanem a nagyszerű zenei megoldások, a zenei ötletek sokasága tovább erősítik. Mozart zsenialitását igazolja, hogy a legnagyobb komédiázás közepette is képes megmutatni az élet, a mindennapok szomorú és tragikus pillanatait is.

Szabó Máté rendezése is épp ezt az örökérvényűséget igyekszik megragadni azáltal, hogy a történet a 21. században játszódik, ezt tükrözik a jelmezek is, a szereplők Benedek Mari jelmeztervező által megálmodott modern ruhákban lépnek ugyanis a színpadra, ámde ez az időbeli áthelyezés nem öncélú. Az előadás egyik erőssége, hogy a rendező nem erőszakolta meg a zenedrámát, nem nyomta tele felesleges 21. századi gegekkel, modernkedéssel, hanem hagyja érvényesülni egyrészt a muzsika mindent elsöprő mivoltát, másrészt a nagyszerű énekesek színészi képességeit, akik remekül megmutatják a mozarti hősök emberi nagyságait és gyarlóságait.

Az előadás a Khell Csörsz tervezte díszletben játszódik, a szűkre vett térben jól érvényesülnek az emberi kapcsolatok ábrázolásai, nem vesznek el a nagy színpadon az énekesek. A négy felvonás során mégis folyamatosan nyílik ki a tér, a szűk, zárt szobából induló történet végül a kastély parkjában ér véget.

Szabó Máté így nyilatkozott a Figaro házasságáról: „Félelmetes humorral teli kritikája ez a darab a hierarchikus társadalmi rendszernek, amely megmutatja, hogy a magasabb és mélyebb szinteken is emberek vannak, kiszolgáltatva egymásnak, illetve a legnagyobb hatalomnak: a szerelemnek.”

A Figaro házassága teljes színlapja a kettős-hármas szereposztással a Győri Nemzeti Színház honlapján tekinthető meg.

Ősze Mária
Fotók: Molnár György, a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: Mozart: Figaro házassága a Győri Nemzeti Színházban

65 kép