615

Wolfgang Amadeus Mozart: Figaro házassága

Co-Opera produkció a Győri Nemzeti Színházban

figaro-hazassaga

2019. február 2. és március 23. között összesen 16 alkalommal csendülnek fel a zeneirodalom egyik legnagyszerűbb vígoperájának, Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) Figaro házasságának dallamai a győri teátrum színpadán. Pierre Augustin de Beaumarchais (1732-1799) azonos című, az „arisztokráciát és annak kiváltságait nyíltan kritizáló” vígjátéka alapján a szövegkönyvet Lorenzo Da Ponte (1749-1838) írta. A négyfelvonásos operát két részben, magyar nyelven, Vidor Dezső fordításában adják elő. Az előadást rendezte Szabó Máté, vezényel Medveczky Ádám és Silló István. Fontos tudnivaló, hogy az opera hosszúsága miatt az esti előadások 18 órakor kezdődnek.

A tavalyi Gioacchino Rossini opera, A sevillai borbély után idén a folytatás, a Figaro házassága is a Co-Opera produkció keretében kerül bemutatásra, Szentendre, Szeged, Debrecen után negyedik helyszínként Győrben. Az összefogás lényege, hogy az előadásnak helyt adó társulatok a színrevitel költségeit megosztják egymás között, valamennyi teátrumban eljátsszák az operát, azaz színházról színházra utazik ugyanaz a produkció, azonban az egyes helyszíneken néhány szereposztási változtatással, a helyi zenekar és kórus közreműködésével.

Mozart és Da Ponte kis túlzással tán az egyetlen olyan komponista és librettista páros a zenetörténetben, akik végtelenül pontosan tudták ábrázolni az operaszínpadon az emberi természetet, ezáltal válhatott a Figaro házassága is örök érvényűvé, ugyanannyira aktuálissá, mint 232 esztendeje. Éppen emiatt a győri nézők estéről estére rácsodálkozhatnak arra, hogy egy 18. századi opera mennyire rólunk, 21. századi emberekről is szól, akiket ugyanúgy meghatároz a boldogság keresése, a leleményesség, a féltékenység, a vágy, a bosszúszomj, a megbocsátás, olykor még a megbántottság ellenére kitartó hűség is, mint az opera szereplőit. A Figaro házasságára egyaránt jellemző a dráma, az érzelmek gazdagsága, néha még a melankólia és természetesen legfőképp a humor. Ez utóbbit nemcsak a szövegkönyv, hanem a nagyszerű zenei megoldások, a zenei ötletek sokasága tovább erősítik. Mozart zsenialitását igazolja, hogy a legnagyobb komédiázás közepette is képes megmutatni az élet, a mindennapok szomorú és tragikus pillanatait is.

Szabó Máté rendezése is épp ezt az örökérvényűséget igyekszik megragadni azáltal, hogy a történet a 21. században játszódik, ezt tükrözik a jelmezek is, a szereplők Benedek Mari jelmeztervező által megálmodott modern ruhákban lépnek ugyanis a színpadra, ámde ez az időbeli áthelyezés nem öncélú. Az előadás egyik erőssége, hogy a rendező nem erőszakolta meg a zenedrámát, nem nyomta tele felesleges 21. századi gegekkel, modernkedéssel, hanem hagyja érvényesülni egyrészt a muzsika mindent elsöprő mivoltát, másrészt a nagyszerű énekesek színészi képességeit, akik remekül megmutatják a mozarti hősök emberi nagyságait és gyarlóságait.

Az előadás a Khell Csörsz tervezte díszletben játszódik, a szűkre vett térben jól érvényesülnek az emberi kapcsolatok ábrázolásai, nem vesznek el a nagy színpadon az énekesek. A négy felvonás során mégis folyamatosan nyílik ki a tér, a szűk, zárt szobából induló történet végül a kastély parkjában ér véget.

Szabó Máté így nyilatkozott a Figaro házasságáról: „Félelmetes humorral teli kritikája ez a darab a hierarchikus társadalmi rendszernek, amely megmutatja, hogy a magasabb és mélyebb szinteken is emberek vannak, kiszolgáltatva egymásnak, illetve a legnagyobb hatalomnak: a szerelemnek.

A Figaro házassága teljes színlapja a kettős-hármas szereposztással a Győri Nemzeti Színház honlapján tekinthető meg.

Ősze Mária
Fotók: Molnár György, a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

2019.02.01