Mit tehet az a római, akit halála előtt alig egy évvel, 275 őszén, idős korában szólít csak fel a szenátus a caesari méltóság elfogadására? Aki addigi élete során nem tett szert különösebb katonai dicsőségre. Bízzon vakon a jóslatokban és abban, hogy az istenek még sok-sok évet adnak neki? Gyilkoltassa le politikai ellenfeleit? Esetleg új Neroként pusztíttasson el egész városrészeket Rómában? Indítson újabb és újabb hadjáratot kelet felé, megerősítve a birodalom határait, és kifosztva az államkincstárat?

Létezett olcsóbb megoldás. Mindig akadtak olyan írástudók, akik pontosan tudták, milyen életrajzra van szükség ahhoz, hogy tiszteletre méltóvá váljon valaki az utókor számára. Persze egy ilyen életrajz megalkotása akár veszélyes is lehetett. A pontatlan emlékezet pedig olykor a túlélés záloga volt.

További információ a Weöres Sándor Színház honlapján található.