Mikor 1945-ben feleségül ment Rajk Lászlóhoz, élete alapvetően megváltozott, mert sorsa a férje sorsa lett, és ő maga is a nagy politikai játszmák áldozatává vált. Az apa Rajk Lászlót koholt vádak alapján letartóztatták, koncepciós per során halálra ítélték és kivégezték. Felesége ötévi börtönbüntetést kapott, pici gyermekük nevelőintézetbe került valahol Szabolcsban, teljesen el akarták tüntetni. Megváltoztatták a nevét, „Kovács István”-nak, Pistinek hívták. Senki nem tudta, ki is ő valójában. Csak Sztálin halála után adták vissza a családjának.

Rajk László mindössze néhány hónapos volt, amikor kivégezték az édesapját. Az édesanyjával is majdnem hatéves korában találkozott először. Mikor kikerült az intézetből, a nagynénje nevelte egy évig. Abban az időben a gyerekeknek még jegyre adták a ruhát, ezért nagynénjéék adoptálták. Az iskoláit már Györk István néven kezdte. A Lehel piacnál, a Bulcsú utcában élt a nagynénje két fiával, a nagymamával, a férjével és vele. Édesanyja is ide érkezett, mikor kiszabadult a börtönből, így már heten voltak a kis lakásban. Az anyja soha többet nem ment férjhez, így aztán az apakép nem létezik számára. Tulajdonképpen a mai napig nem tudta eldönteni, az apja hős volt-e vagy antihős.

Édesanyja, miután 1954-ben szabadult, a Szabó Ervin Könyvtár dolgozója lett. A következő évben őt és az apát is rehabilitálták, visszakapták a nevüket. (1956. október 6-ára engedélyezték Rajk László és társai nyilvános újratemetését a Kerepesi temetőben.) A forradalom leverése után Kádárék az özvegyet fiával együtt Romániába deportálták, csak két év múlva térhettek haza. Ettől kezdve az anyja haláláig az Országos Levéltárban dolgozott, és egész életében küzdött férje emlékének méltó megőrzéséért. A fiú ilyen körülmények között vált felnőtté, és nyílt ki a szeme a világra. Rátalált az építészetre, amely rengeteget nyújtott a számára.

Rajk László általános és középiskoláit Budapesten végezte, 1967-ben érettségizett az ELTE Apáczai Gyakorló Gimnáziumában, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán kezdte meg tanulmányait, itt szerzett diplomát 1972-ben. Az 1970-es és 80-as években építészként dolgozott, először a Lakótervnél, majd az Ipartervnél. A montreáli egyetemen is tanult, ahol mesteri fokozatot szerzett, 1978 és 1981 között a BME Mesteriskolájának hallgatója volt. 1986-ban a Columbia University (New York, USA) ösztöndíjasa. 2002-től a Brit Építészek Királyi Intézete (RIBA) rendes tagja, 2003-2004-ben az Európai Bizottság akkreditált szakértője volt. 2005-ben tudományos fokozatot kapott a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. 2016-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja. A Magyar Építész Kamara egyik alapítója.

A fővárosban számos épületet tervezett, többek között a Lehel téri piaccsarnokot (2002), az Aquincumi Múzeum új épületét, a Nagy Imre Emlékházat, de több épület belsőépítésze is volt, pl. a Corvin Mozié, a Stúdió Színházé vagy a Moulin Rouge mulatóé. Nevéhez fűződik Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének építészeti installációja (Bachman Gáborral), valamint a veszprémi 56-os emlékmű és emlékpark létrehozása. Építészként tagja lett az avantgarde művészeti mozgalomnak.

Díszlettervezőként több színházi előadásban közreműködött, 1973-tól több mint 30 színpadi produkcióban, 1978-tól pedig mintegy 40 magyar és nemzetközi film látványtervezője volt. Az évtizedek során számos kiállításon, pályázaton vett részt. 1989-től díszlettervező, látványtervező a Filmgyárban. Előtte csak névtelenül vagy álnéven dolgozhatott a magyar filmszakmában. A nyolcvanas években gyakorlatilag a film tartotta életben szakmailag és anyagilag is. Büszke arra, hogy az elmúlt 30 év alatt a legjobbakkal dolgozhatott, magyarokkal és különböző nemzetközi stábokkal egyaránt. Sok rendező azért akart vele dolgozni, mert terekben, a terek kapcsolatában gondolkodik.

1992-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem Film szakán filmépítészetet tanít, valamint külföldi egyetemeken is tart kurzusokat. 1995-től a Köztigon Építész Stúdió tulajdonosa, vezető tervezője. Nemzetközileg elismert production designer, többek között Tarr Béla, Ridley Scott, John Irwin filmjeinek, valamint a 2016-ban Cannes-i Arany Pálmát, Golden Globe- és Oscar-díjat nyert Saul fia látványtervezője. Nemes-Jeles László mindig ugyanazzal a stábbal dolgozik, melynek Rajk László díszlettervező is tagja Erdély Mátyás operatőr és Zányi Tamás hangmérnök mellett.

Sok magas kitüntetés birtokosa. 1993-ban Nagy Imre-emlékplakettet, 1999-ben pedig bátor életútjáért francia Becsületrendet kapott. 2004-ben elnyerte a FIABCI Prix dExcellence-díjat a Lehel téri Kofahajóért. A következő évben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével, 2009-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Pro Urbe Budapest Díjas is 2007 óta. Abban az évben elnyerte a Filmkritikusok díját, Az év látványtervezője lett (Tarr Béla: A londoni férfi c. filmjéért.) 2016-ban megkapta az Amerikai Látványtervezők Céhe szakmai díját.

Rajk László kiváló építész, látványtervező, rendkívül kreatív alkotó. Most már az építészet sokkal nagyobb kihívás számára, mint a politika. Eljutott a kommunizmus teljes kritikájához, a kezdetektől tagja volt a demokratikus ellenzéknek. Politikai hovatartozását a családjával történteken túl művészeti és építészeti tevékenysége határozta meg. Az 1990. évi országgyűlési választások második fordulójában Budapest 20. sz. (XIII. ker.) választókerületében az első helyen végzett. 1990. május 3-tól a parlament kulturális, oktatási, tudományos, sport, televízió és sajtó állandó bizottságának tagjaként működött. 1996 októberében lemondott mandátumáról. Nős, felesége Rajk Judit énekművész.

Sulyok Attiláné

Forrás: hetek.hu, tortenelemcikkek.hu, rajk.info, epiteszforum.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.