360

Vigyél saját párnát!

Oroszországban járt a Blahalouisiana

blahalouisiana-oroszorszag

Tizenegy nap, nyolc állomás, öt klubkoncert és három akusztik buli, mindez Oroszországban a Hangfoglaló támogatásával. A Blahalouisiana tagjai találkoztak dalszöveget kívülről tudó orosz rajongókkal, már-már szürreális helyszínekkel, és rengeteg élménnyel és tapasztalattal jöttek haza.

Mi lenne az az öt dolog, amit így utólag már nem pakolnál be erre az útra?

Schoblocher Barbara (énekes): Elég régen járjuk már az utakat ahhoz, hogy tudjuk, mi az, amire valóban szükség van és mi felesleges. Ez a 11 napos turné azonban pont úgy jött ki, hogy a veszprémi koncertünkről a reptérre kellett menni, így indulás előtt keményen át kellett válogatni a holmit, hogy ne legyen túlsúly. Egy dologtól azonban soha nem vagyok hajlandó megválni: a blahás crewpulcsi… az mindig velem jön!

Kedves Péter (a tourmanager, aki ezen a koncertsorozaton kísérte a zenekart): Felesleges dolog nálam nemigen van. Kisbőrönddel utazom. Olyan dolgokra persze fel kell készülni, hogy nem lesz neted mindenhol, lemerülhet a telefonod és a powerbankod is, tehát minden fontos cím és telefonszám megvolt papíron. Volt egy kupacnyi daysheetem, azaz a pontos napi menetrend. Itthon könnyen megszokod, hogy ezek nem kellenek így kinyomtatva, hiszen mindig van térerő, korlátlan mobilneted van, és bárkit fel tudsz hívni.

Ahogy leszálltatok a gépről, egyből mentetek is a koncerthelyszínre?

Schoblocher Barbara: Nem. Day offal kezdtünk, rögtön kettővel. Jól is jött, hiszen nem volt megállás az előző nap délelőttje óta. Alapvetően nem lett volna szükség két pihenőnappal kezdeni, de a repjegy sokkal drágább lett volna, ha előző nap utazunk ki. Így legalább volt időnk pihenni, és a várost megnézni.

Ha már az ilyen apróbb praktikumoknál tartunk, miket kellett/lehetett előre leszervezni? Mi volt a helyzet a hangszerekkel? Mivel tudtatok közlekedni az országon belül?

Kedves Péter: Ezeket mindenképp ki kellett találni előre. A helyi kontaktok általában tudnak segíteni, de azért sok dolog van vele.

Schoblocher Barbara: Két éve egy showcase fesztiválon voltunk Tallinban, ahol összeismerkedtünk Alexszel, aki felajánlotta, hogy szervezne nekünk egy ilyen turnét. Pályáztunk a Hangfoglalónál, amit meg is kaptunk. Egy ilyen út hatalmas költséggel jár, ezért csak így tudtuk megoldani. Mindig is igyekeztünk megragadni a külföldi lehetőségeket, és nyitva tartani a kapukat: voltunk már korábban Hollandiában, Észtországban, Ausztriában, Szlovákiában, de ennél keletebbre még sosem, és nem is gondoltuk, hogy eljutunk. Nagyon nagy élmény és nagyon jó csapatépítő volt.

Kedves Péter: Kaptunk Alextől buszos kontaktokat, és az egyikkel sikerült is megállapodni. Utána át kellett beszélni a helyiekkel a technikai lehetőségeket és a backline-t, tehát azokat a hangszereket és eszközöket, amiket mi nem tudunk magukkal vinni, mint mondjuk a gitárerősítőket vagy a dobcuccot. Be kell kalkulálni, hogy a helyi útviszonyok vagy szabályok mellett mennyi időbe telik megtenni az utat az egyik városból a másikba, sőt az egyik helyszínre például egy hálókocsis vonattal volt a legcélszerűbb menni. Figyelembe kell azt is venni, hogy a koncerthelyen mikor tudjuk megcsinálni a hangbeállást, és ahhoz képest mikor tudunk becsekkolni a szállásra. Kell hagyni időt az evésre, alvásra, tisztálkodásra.

Schoblocher Barbara: Bár az egyik szervező felajánlotta, hogy koncert után alhatunk a „sofakon”, de hármunknak át kéne menni egy haverhez. Mi mindenesetre foglaltunk szállást, mert nem szerettünk volna szétszakadni. Majd a koncerthelyszínre érve szembesültünk vele, hogy az említett „sofak” a tánctér szélén található ülőalkalmatosságok.

Kedves Péter: Ott egy pillanatra azért lehidaltunk, de ebből is látszik, hogy mennyi apróság van. Ezeket kell összehangolni a teljes zenekarra. Az előkészítés másik nagyon fontos része, hogy valamilyen módon meg is tudd hirdetni a koncerted.

blahalouisiana-oroszorszagJó, de Facebookon innen is be tudsz állítani egy hirdetést.

Kedves Péter: Be, persze, csak ott nem az a fő közösségi oldal, hanem a VK. Alexen keresztül megbíztunk valakit, hogy tegye be az eseményt „helyi koncertre járós” csoportokba, illetve én is írtam szinte az összes számításba jöhető sajtóorgánumnak, hogy megtudják, mennyire izgalmas és érdekes magyar zenekar érkezik hozzájuk.

Ráharaptak? Milyen az orosz közönség?

Schoblocher Barbara: Nagyon nyitottak voltak. A klubokat úgy képzeld el, mint az itthoni vidéki helyszíneket. Az emberek nagyon kedvesek, a technikai adottságok pedig változóak. Az egyik hely például egy kézműves söröző volt, ahol a színpadra nem is fért fel a teljes zenekar, ennek ellenére az volt az egyik legjobb hangulatú koncert. Moszkvában egy ilyen Hard Rock Café-szerű „menő” és drága helyen játszottunk, ami nem feltétlen volt a korosztályunk törzshelye, de azért jöttek fiatalok is. Ráadásul Blaha-rajongók is voltak köztük! Mi is nagyon meglepődtünk! Szentpéterváron pedig egy egész osztálynyi, magyar szakos helyi egyetemista énekelte az Ahol összeért; mint kiderült, ez a dalunk bekerült a tananyagba, mert a tanár magyar zenekarok szövegein keresztül tanítja a nyelvet.

Apropó, nyelv, hogyan tudtatok kommunikálni a helyiekkel?

Schoblocher Barbara: Nem nagyon beszéltek angolul. A két nagyvárosban persze mindig volt elég ember, aki tudott nekünk segíteni. De a sofőrünk, aki rendkívül kedves figura volt, egy árva kukkot sem beszélt angolul, viszont simán át tudtuk hidalni a nyelvi nehézségeket, és összebarátkoztunk. A hét végére meglepett minket egy mondattal, amit megtanult: You will be my friends forever.

Jól érzem, hogy volt egy olyan hozadéka is az útnak, hogy még erősebbek lettek az emberi kapcsolatok a zenekarban?

Schoblocher Barbara: Abszolút. Petivel életre szóló barátok lettünk! Nagyon nehéz ezt megfogalmazni. A zenekartagokkal és a stábbal sokszor több időt töltünk együtt, mint bárki mással. Ezt tényleg csak úgy lehet, hogyha figyelünk egymásra. Ezeken a külföldi utakon különösképp egymásra vagytok utalva, és ez nagyon megerősíti a csapatszellemet. Persze leginkább az, hogy rengeteget nevettünk.

Azzal kezdtük a beszélgetést, hogy mi lenne az az x dolog, amit feleslegesen pakoltál be, most akkor legyen az a vége, hogy mi az az x tanács, amit azoknak adnál, akik egy hasonló külföldi turnés pályázatra jelentkeznek, megnyerik, és belevágnak a dologba?

Kedves Péter: Hagyjatok magatoknak időt a tervezésre, és ez ne arról szóljon, hogy csak odázgatod a dolgot. Elég, ha csak arra gondolsz, hogy a helyszíni promónak jócskán meg kell előznie az érkezéseteket, hiszen nem elég, ha csak egyszer futnak bele a zenekar nevébe a helyiek. De tényleg próbálj meg minden napot végiggondolni előre. Koncertszempontból, utazással, pihenéssel, kajával, mindennel. Úgyse úgy lesz a valóságban, de kicsit változtatni könnyebb, mint akkor kitalálni.

Schoblocher Barbara: Lélekben mindenképp készülj fel, és tudatosítsd magadban, mit vállaltál. Élvezd ki minden pillanatát, mert hatalmas kaland! Mondjak valami praktikusat is? Kispárna! Vigyél magaddal saját kispárnát! Elképesztően megnöveli a komfortérzeted!

blahalouisiana-oroszorszag

B. Zs.
Forrás: langologitarok.blog.hu

2019.01.22