A korábbi cikkekben egy fésűs olló kapcsán olvashattak a juhok nyírásának tudományáról, egy kovácsoltvas kampó pedig alkalmat adott arra, hogy eme jámbor állatok befogásának módját is megismerjük. Korábbi írásainkból tudhatjuk már például azt is, hogy a nyájak április 24-én, Szent György napján indulnak útra a legelőkre, és azt is, hogy a birkák nyírása április és június között, a melegedő idő függvényében is történik. Aztán a Kárpátokban a hegyi szállásokon, „esztenákon” és az alföldi pásztorkunyhókban is a napi munkákkal elröpült az idő. Volt dolga a juhásznak és segítőinek bőven: fejni és gyógyítani is kellett a juhokat, no és a lefejt tejből sajtot, ordát kellett készíteni. Meg hát különösen a hegyekben nagyon vigyázni kellett a ragadozókkal, leginkább a farkasokkal, amik ellen nagytestű kutyákat is tartottak, a kisebb, fürgébb terelőebek mellett. Akit ez az élet a részleteiben is érdekel, az a szépirodalomban is találhat róla egészen hiteles, színes leírásokat.

Arról viszont kevés szó esik, hogy mi történik Szent Mihály napja után, mert ha az időjárás is engedi, szeptember 29-én indulnak le a hegyi legelőkről a nyájak, hogy aztán a falvak külterületén, az alacsonyabban fekvő helyeken felépített aklokban az addigra összegyűjtött vagy megvásárolt szénán kiteleljenek. Ilyenkor, erre a fél esztendőre kerülnek közel a pásztorok, juhászok a civilizációhoz, ha úgy alakul, családjukhoz is. Ha mások állatait őrzik, ilyenkor történik meg az elszámolás, ilyenkor kapják meg pénzben vagy természetben a kialkudott bérüket. És ilyenkor történik meg újabb szerződtetésük is, hiszen a jószágokkal a téli időszakban is jócskán van munka. Az etetés, itatás és a gyógyítás mellett ott vannak a szaporítással kapcsolatos elfoglaltságok, az elletés és fedeztetés is. De ilyenkor van lehetősége a juhásznak arra is, hogy megvásárolja azokat a maga által elő nem állítható dolgokat, amelyekre majd szüksége lesz tavasztól fenn a hegyen. Az általunk most 3D-ben megvizsgálható báránypergő az anyja mellől elkóborolt, általában május és július vége között megszületett kisbárányok megtalálásában segít.

A túrkevei Finta Múzeumban őrzött 3,5 centiméter átmérőjű réz pergő valószínűleg gyári, kisüzemi darab, de hasonlókat a Kárpát-medencét bejáró cigánykovácsok is szoktak készíteni kezdetleges, de jól forgatott szerszámaikkal.

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu