Béres László rendező otthonosan mozog a soproni színházban, jól ismeri a társulatot, hiszen néhány éve Az elveszett levél című Caragiale-vígjátékot állította emlékezetesen színpadra. Az elmúlt évadban is láthatta a soproni közönség egy másik munkáját, A Zsugori című zenés komédiát is ő rendezte a komáromi teátrummal készült koprodukcióban. Most is ötletek tárházával érkezett Sopronba, hogy különleges színházi élményt jelentsen az előadás a közönségnek. Ehhez eljöttek segítői, a koreográfus Dávid Péter és a jelmeztervező Ledenyák Andrea, így mozgalmas, látványos komédia készülhet a Petőfi Színházban.

„A balkáni hangulatot idéző dalok és a prózai részek, valamint a maszkos játékok, azoknak humora egyaránt másfajta típusú mozgásvilágot, síkot hordoz magában, s ezt próbáltuk vegyíteni az előadásban” – mondta Dávid Péter. – „Ma, 2019-ben már valójában nincsenek tiszta színházi műfajok, nehéz is rekonstruálni, milyen lehetett annak idején a görög komédia játékstílusa. Béres Lászlóval együtt olyan közös kapcsolódási pontokat, színházi nyelvet kerestünk az előadáshoz, hogy tudjunk a XXI. század közönségének szólni, s a darab tartalma, üzenete működőképes maradjon. A világ a gyarlóságaival együtt sem változik, így az alaptéma ábrázolása – a pénz uralma, az ember hatalom és gazdagság iránti vágya, a kiszolgáltatott lelkek sorsa, egymáshoz való viszonya – ma is aktuális.”

A koreográfus hozzáfűzte: a maszkos játékhoz kapcsolódó jellemek megformálásához, bemutatásához az olasz komédiákra emlékeztető stilizált mozgást és játékot találtak ki. A szöveges részek hordozzák azt a fajta társadalom bírálatot és kritikát, amely megjelent az akkori görög komédiákban. Gyakorlatilag az ősi műfajnak ez volt az egyik közösséget védő küldetése. Ők ezt felerősítik a műben rejlő humorral, mert bizonyos élethelyzetekben a kiszolgáltatott kisember sorsa a hétköznapi életben hamar átfordul tragédiából komédiává. Amit ő nagyon izgalmasnak tart még ebben a munkában, hogy a darabban több Isten is felbukkan, az ő emberek közötti jelenlétük, útjuk fontos része, tükre a darabnak és a produkciónak.

Mivel maszkos játékkal szórakoztatják a színészek a nézőket, Mikó F. László képzőművész 24 maszkot készített – azonban nem kifejezetten klasszikus, a görög színházakra jellemző maszkokat tervezett, hanem a szereplők és a színészek egyéniségének, darabban játszott személyiségének, tulajdonságainak, jellemeinek megfelelő álarcok készültek, görbe tükörként utalásokkal, asszociációkkal, akárcsak a karikatúrák. A darabhoz Papp Gyula írt 17 dalt színes stílusjegyekkel, amelyekben dominálnak a balkáni motívumok, a szerb, albán és görög hangulati elemek. A művet Katona Imre dolgozta át mai színpadra, ő találta ki a produkció játékterét, díszletvilágát, és Béres László állította színpadra: „Egy maszkos komédiát láthatnak a nézők az emberi gyarlóságról. Adj az embernek hatalmat, s megismered az igazi arcát. Erről is szól ez a történet.”

Arisztophanész Plutosz című komédiájának a bemutatója Kr. e. 389-ben volt, a 97. olimpiasz 4. évében, amikor az athéni démosz kincstára teljesen kiüresedett a háborúk és a korrupció miatt. Ekkor írta meg ezt a művét, hogy megmutassa, milyen az, amikor a pénz mindent és mindenkit elvakít. Állítólag amikor I. Dionüsziosz szicíliai türannosz megkérdezte Platóntól, hogy milyenek az athéniak, Platón egy Arisztophanész-komédiát adott a kezébe, mondván, ebből ismerheti meg a legjobban az ott élő embereket.

Arisztophanész gúnydal gyökerű komédiákat írt, maró, csípős humorral, jó adag kritikai szemlélettel. A műfaj, amit képviselt, azért is volt népszerű, mert ezzel is a közösséget kívánta megóvni. Pellengérre állított jelenséget, emberi típusokat, jellemeket, szokásokat. A görög nép pedig igényelte ezt a fajta humort, a megtisztító nevetést. Így gyakorlatilag őt tekinthetjük a politikai kabaré egyik magvetőjének. Igaz, ebben segített neki az is, hogy akkoriban törvény garantálta: mindent és mindenkit meg lehessen nevezni. Ezért is volt az ókomédiák nyelve szabadszájú, viszont a remek magyar irodalmi személyiségek tehetsége, leleménye, így Arany János fordítása számtalan új kifejezéssel gazdagította a magyar nyelvet. Például neki köszönhetjük az enyelegni szót is.

A színműben Plutosz a gazdagság és bőség Istene. A jóslat szerint akinek a házába belép, az „meggazdagszik”. Miután visszanyeri látását, vagyonossá teszi a szegényeket, és nyomorba dönti a gazdagokat. Ez a helyzet azonban hihetetlenül komikus, abszurdba illő változásokat idéz elő. Olyanokat, amelyek felborítanak egy egész társadalmat...

Arisztophanész művének soproni színpadi bemutatója Katona Imre szerint egyfajta szimbóluma is a komédia évadának, hiszen a műfaj őshazájából kerül színre egy olyan a darab, ami felvillantja: milyen is volt eredetileg az igazi görög komédia.

Két Istent alakít a színpadon Szélyes Ferenc Jászai-díjas színművész – mindkettő csalódottan menekül a darabban –, aki úgy érzi, sok tanulságot hordoz a mű: „Plutosz a gazdagság Istene, Penia a szegénység Istennője. Az egyik férfi, a másik nő. Mindkettőt én játszom. Két ragyogó karakterszerep, érdemes sokat foglalkozni velük. A két Isten lejön az égből az emberek közé, de rövidesen csalódottan menekülnek vissza. Az egyiket elkergetik, a másik kiábrándultan távozik, mondván: De embereket mégsem látok, és ha itt ember lennék, ismét oly sötét lesz minden, mint az éjszaka.”

Az előadásban színpadra lép Szélyes Ferenc, Ács Tamás, Szőcs Erika, Savanyu Gergely, Papp Attila, Demeter Helga, Marosszéki Tamás, Molnár Anikó, Major Zsolt, Simon Andrea, Horváth Dávid és Kiss Noró.

Varga Róbert
Fotók: Pomezanski György
Soproni Petőfi Színház

Fotógaléria: Arisztophanész: A Gazdagság - A Soproni Petőfi Színházban

22 kép