Albert Nobbs

1 perces filmkritika

Ha nőként nem boldogul az ember lánya, férfiként kell férfimódra helytállnia. A nemek harca valahol szó szerint értendő a 19. századi Írországban (ah, rémes akcentusok…), ahol a kornak megfelelően a nők lehetőségei sokkal szűkebben, silányabban, kihasználtabban és értéktelenebben voltak értendőek. Nem is olyan rossz alapötlet, az anyagot George Moore regényéből a mi Szabó Istvánunk filmre illő ötlete adta – többek között – Glenn Close szájába (mint az egyik forgatókönyvíró is).

Az Albert Nobbs nevű, régi (és polírozatlan) bútordarab valójában nő, aki férfiként próbál túlélni, hiszen akkoriban a gyengébb nem függetlensége még utópiának is rossz viccnek számított volna. Persze, ha felveti egyáltalán bárki is. A jobbára sorozatrendező – és amúgy stílus- és műfajidegen – Rodrigo García filmje középlángon működik csak, és így is csupán a miliőnek köszönhetően. A kulisszák és a kor testessége úgy, ahogy elviszik a sztorit, a színészek előzékeny profizmussal támogatják, de maga a cselekmény vérszegény, illetve inkább pofonegyszerű. Sík és sima. Nem sok dinamika szorult belé, mert minden (tényleg minden) egyetlen lapra, Albert Nobbs karakterére van feltéve, amely viszont tényleg látványtalan, túl merev, túl művi.

Glenn Close Oscar-jelölést kapott érte, pedig a figura valahogy nem őszinte a néző szemében – annál inkább az a másik férfiimitátor, a Janet McTeer által játszott tenyeres-talpas szerep. Na ő kétségek nélkül remek, mozdulataiban, arcmimikájában és beszédmodorában totálisan harmadik dimenziót ad a karakternek. Mellette Close hiába ügyes, rendesen sematikus marad. Olyan kötelezően jó, de semmi több. A két női, illetve „férfi” figura közötti interakciók az adott jelenetekben sebességbe teszik a filmet, de sajnos a fő vonal nem belőlük és nem nekik építkezik. Az Albert Nobbs így lesz ugyan a közepes fölé kúszó, de steril dráma. Még Mia Wasikowska életerős, szemre való (úgymint hamis) és szemrevaló (úgymint csinos) ártatlansága sem sokat lendít rajta, pedig a női háromszögre alapozott erősebb történettel többet lehetett volna kezdeni némi dramaturgia- és attitűdcsavarással. Ennek hiányában viszont emocionálisan is sápatag maradt a film. Amolyan nem túl sok hűhó meglehetősen kevésért. Azt hiszem, nem nagyon csengetem vissza a személyzetnél.


2011, angol-ír-francia-amerikai, 113 perc
rendező: Rodrigo García
forgatókönyvíró: George Moore novellájából Gabriella Prekop, John Banville és Glenn Close
szereplők: Glenn Close, Mia Wasikowska, Aaron Taylor-Johnson,
Janet McTeer, Jonathan Rhys-Meyers, Brenda Fricker, Brendan Gleeson

Szilvási Krisztián

2014.12.17