Ez általában attól függ, hogy mennyire gondoltuk komolyan a dolgot, bár szerintem, aki változni akar, az fogadkozások nélkül is megteszi szép csendben. A minél népesebb társaság előtt történő újévi fogadalom célja az, hogy elvágjuk a menekülő útvonalakat. Saját magunkat olyan helyzetbe hozzuk, hogy roppant kellemetlen legyen, ha mégsem tartjuk be, hiszen annyi tanúja lenne kudarcunknak. Ami mit is jelent? Hogy nem bízunk magunkban?

Ezért mindenféle fogadkozások helyett nézzünk inkább filmeket az újrakezdésről. Önkéntes vagy „nincs más választásom” újrakezdésekről, melyek inspiratív módon hatnak lelkünkre: valamilyen módon megerősítenek elhatározásainkban. Mellesleg mind kiváló alkotások, melyekből – amellett, hogy igényes szórakozást biztosítanak – mindannyian tanulhatunk.

Kikötői hírek – a klasszikus újrakezdés

A film E. Annie Proulx Pulitzer-díjas regénye alapján készült, és azon ritka kivételek közé tartozik, amikor a vizuális adaptáció jobb lett, mint az alapmű. A Kikötői Hírek főhőse, Quoyle (Kevin Spacey) boldogtalan, kövér és unalmas – valahogy mégis sikerül belopnia magát a szívünkbe. Talán mert olyan hétköznapi, annyira hasonlít ránk…
Miután elvesztette feleségét autóbalesetben (Cate Blanchett), szülei pedig öngyilkosok lettek, a talajt vesztett férfi kislányával, Bunnyval és nagynénjével (Judi Dench) Új-Fundlandra, ősei rejtélyes otthonába költözik, hogy újra felépítse életét. Újságíróként kezd dolgozni egy kis helyi lapnál, és megpróbál beilleszkedni a – nem is olyan – kicsit furcsa közösség életébe, ami persze nem megy könnyen. Ahogy szép lassan változik, a közönyösség érzékenységgé alakul át benne, s még a szerelem is megtalálja Wavey (Julianne Moore) személyében. Végül megleli a helyét a szigeten, és már nem lesz többé se boldogtalan, se unalmas. A megrendítő és felemelő történetet Lasse Hallström a lehető leghumánusabb módon és tökéletes stílusérzékkel vitte filmre.

Elveszett jelentés – az élet lehetőségeinek felfedezése

Sofia Coppola mozija nem a szó szoros értelmében vett újrakezdésről szól, inkább az élet lehetőségeibe vetett friss hit felfedezéséről. Az Elveszett jelentés egy kimondottan lassú film (nincs nagy cselekménye), mégis nyomot hagy a nézőben.
A már egy ideje apátiában élő középkategóriás világsztár, Bob Harris (Bill Murray) Tokióba utazik egy whisky-reklám miatt, ahol megismerkedik a friss házas, de a férje mellett sokat unatkozó Charlotte-tal (Scarlett Johansson). Ez a sztori. De a véletlen találkozásból hamar meglepő, titokzatos barátság szövődik a két magát elveszettnek érző ember között, kiknek depresszív, nyomasztó magányát az idegen nagyváros csak erősíti. Charlotte és Bob együtt fedezik fel Tokiót, ahol számos vidám élményben lesz részük, oldódik elveszettség-érzésük, s a film végére eljutnak arra a felismerésre, hogy az életnek nem kell feltétlenül arról szólnia, hogy unják az ürességet maguk körül, a látszatra épülő piaci világot, és csendesen szenvednek valaminek a hiányától. És ez az optimizmus gyönyörűen átjön a vásznon (vagy képernyőn), és kivetül a nézőre is.

Egy kosaras naplója – visszatérés az életbe

Az Egy kosaras naplója rendkívül brutális és nyomasztó film, de megmutatja, hogy a legmélyebb pokolból is van kiút, onnan is újra lehet kezdeni. Egy valós életrajzi mozi, mely Jim Carroll amerikai költő igaz történetét meséli el, az ő könyvét adaptálta filmvászonra Bryan Goluboff forgatókönyvíró és Scott Kalvert rendező.
A gimnazista fiú (Leonardo DiCaprio) nagy kosárlabda-tehetség volt, viszont a sport mellett akadt még egy szenvedélye: a kábítószer, ami teljesen tönkretette az életét. Oda lettek a lehetőségek (először a csapatból dobják ki, majd az iskolából, végül otthonról), majd szép lassan teljesen lecsúszott. Azt a nem kevés pénzt, amibe a drog (heroin) került, először lopásokkal szerezte meg, majd egyre durvább dolgokba ment bele, míg a végén már prostituáltként kereste meg a napi adagra valót. Próbált kitörni, segítséggel és anélkül, de mindig visszacsúszott. Végül elkapták a rendőrök, és fél évre börtönbe került, ahol végre sikerült a gyógyulás útjára lépnie. Jim nagyjából 17 éves volt, mikor már mindezt átélte, de szabadulása után életét tisztán folytatta, nem nézve hátra, csakis előre.

Kontroll – a többszörös újrakezdés

Antal Nimród műfajilag nehezen besorolható (eklektikus: szatíra, vígjáték, thriller és szociográfia keveredik benne) filmje sok mindenről szól, többek között a többszörös újrakezdésről is. A Kontroll főhőse egy furcsa és titokzatos fiatalember, Bulcsú (Csányi Sándor), aki egy szép napon kisétált sikeres életéből, és leköltözött a föld alá. Új életében jegyellenőrként dolgozik a metróban egy saját csapattal, ott él, ott alszik, ott eszik, és soha nem megy fel a felszínre, ahol korábbi (vélhetőleg túlhajszolt, stresszes, kizsigerelő) életét hagyta. Ha nem is a társadalmon kívül, de annak peremén él, és csak sejteni lehet, mi elől menekült a föld alá. Úgy néz ki, nincs semmi és senki, aki rá tudná venni, hogy újra napvilágra lépjen, és még egyszer újrakezdje életét. Ám a film végére kiderül, hogy talán a szerelem elég nagy motiváló erő, s Szofival (Balla Eszter) kézen fogva elindul a lépcsőn felfelé…

A bakancslista – sose késő újrakezdeni

Rob Reiner filmje azt mutatja meg, hogy sose késő újrakezdeni, s arra tanít, hogy minél jobban használjuk ki az életet, minél többet hozzunk ki belőle, mert – sajnos – nem tart örökké.
A bakancslista azokat a dolgokat tartalmazza, amelyeket mindenképpen meg akartunk / akarunk tenni életünkben. Carter Chambers (Morgan Freeman), a háromgyerekes családapa és dolgos kétkezi munkás is összeállítja a sajátját, amikor gyógyíthatatlan betegséggel (rák) kórházba kerül. A milliárdos Edward Cole (Jack Nicholson), akit csakis a pénzcsinálás és az élvhajhászás érdekelt egész életében, szintén kénytelen szembenézni a véggel, és osztozni a kórházi szobán Carterrel. A két, egymástól jobban nem is különbözhető ember elhatározza, hogy hátralevő idejükben végrehajtják mindazt, amiről eddig csak álmodoztak, illetve amit eddig csak halogattak, vagy nem tartottak fontosnak. A listára az egyszerűbb dolgok (mint például nevetni, amíg a könnyem kicsordul, vagy segíteni egy vadidegennek) mellett nagyobb célok is felkerülnek, például – sok más között – a fél világ beutazása. És mivel Cole-nak van elég pénze, nekiállnak megvalósítani, hiszen már csak nagyon kevés idejük maradt. S miközben meglátogatják a gízai piramisokat vagy a Taj Mahalt, motoroznak a Kínai Nagy Falon, kitűzik úti célnak Párizst és Afrikát is, valamint kiugranak egy repülőből, tetováltatnak, elhatározzák, hogy megcsókolják a világ legszebb lányát, és látnak valami igazán fenségeset, igaz férfibarátság szövődik közöttük. S persze kénytelenek felülvizsgálni eddigi életüket is. És ahogy fogynak a tételek a bakancslistáról, úgy ébrednek rá, hogy világ körüli útjuk nem feltétlenül a legjobb terep utolsó hónapjaikra...

A szoba – visszatérés a valóságba

A szoba Lenny Abrahamson filmadaptációja Emma Donoghue azonos című regényéből. A mozi, melynek forgatókönyvét maga a szerző írta, a legdurvább formája az újrakezdésnek, hiszen a főszereplő kisfiú (Jacob Tremblay) 5 éves koráig nem ismerte a valós világot, így teljesen nulláról kell kezdenie.
Jack számára a Szoba volt maga a világ. Itt született, és Anyával (Brie Larson) együtt itt élt: itt evett, itt játszott, itt aludt és itt tanult. De ötödik szülinapja után megtudja, hogy ez egyáltalán nem így van: fogva tartják őket itt, s meg kell szökniük. Méghozzá külön, és ehhez a gyerek minden bátorságára szükség lesz. A film megmutatja, hogyan fedezi fel a szinte teljesen szocializálatlan kisfiú a számára teljesen ismeretlen külvilágot, és hogyan illeszkedik vissza anyja, Joy a normális életbe, s ez a folyamat egyikük számára se egyszerű. Mindketten hatalmas átalakuláson mennek keresztül: Jack lassan, de biztosan adaptálódik ehhez az új világhoz, anyja viszont sokkal nehezebben birkózik meg a szabadság felelősségével.

tmoni

A kép a pixabay.com gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.