A zenekart a skót származású Young testvérek, Malcolm és Angus alapították, bátyjuk, George sikerein felbuzdulva, aki akkor már a The Easybeats-ben játszott. A testvérek zenével megfertőzve, szorgalmasan gyakoroltak a gitár húrjain. Először az idősebb, Malcolm csatlakozott egy bandához, aztán Angus is megalapította első csapatát. 1973-ban Malcolm együttese felbomlott, de amúgy is egy új banda alapításán törte a fejét, amelyben már a saját zenei irányzatát valósíthatja meg, egy keményebb, feszesebb hangzású, boogie-ban gyökerező rockot. Bevette Angust, Larry Van Kriedt lett a basszusgitáros, Colin Burgess a dobos, és rövid válogatás után Dave Evanst választották énekesnek, de még nem volt nevük.

Sokáig pedig nem lehetett így játszani. A mai napig is sok legenda kering a névadásról és jelentéseiről, az biztos, hogy Margaret, a lánytestvérük, vagy talán George felesége olvasta le a varrógép vagy a porszívó hátuljáról: AC/DC, ahogy Ausztráliában vidéki tájszólással mondják: „Acca Dacca”. A jelölést az elektromos berendezéseken használják, jelentése váltóáram/egyenáram. A többi értelmezést a biszexualitásról vagy a sátánizmusról akár el is lehet felejteni. A fiúk azonnal beleegyeztek a névadásba, mert a rövidítést energikusnak és felvillanyozónak találták.

A zenei gyökereket tekintve nincsenek ilyen félreértések: „Akkoriban a Stones és a Beatles mindenkire hatott – meséli Malcolm –, aztán jött a Led Zeppelin, a keményebb cuccok, meg Hendrix. Ezeken a zenéken nőttünk fel, meg persze Jeff Becken. A blues mindig nagyon bejött, különösen Muddy Waters, meg Willie Dixon Chessnél felvett dolgai. A rock and rollt Little Richard, Chuch Berry és Jerry Lee Lewis tanította meg nekünk…”

Az AC/DC 2008. február 27-én Párizsban

Az együttes első hivatalos fellépését 1973 szilveszterének éjszakáján tartotta a Sydney üzleti negyedében álló Chequersben. Korábban is játszottak már itt beugróként, de ekkor komolyra fordult a dolog. Ők lettek a főzenekar, mégpedig a következő héten minden este. Mit is jelent ez? A Chequers nemcsak egy szimpla bulizó hely volt a hatvanas években, hanem a legmenőbb szórakozóhely márványlépcsővel és olyan előadókkal, mint Frank Sinatra vagy Shirley Bassey. A vendégeket a makulátlan külsejű Mr. Casey fogadta. Igaz, hogy a hetvenes évekre a klub fénye már megkopott, de még ekkor is a hírnév kapuja volt, rangnak számított a zenekarok számára.

„Azt hiszem – emlékszik vissza Angus –, egy kicsit idegesek voltunk, de aztán arra gondoltunk, biztonságos a terep, hiszen szilveszter este van, néhány órán belül úgyis mindenki csúnyán elázik majd, és akkor nem lesz gond. (…) Néhány Stones- és rengeteg Chuck Berry- meg Little Richard-számot játszottunk. Úgy emlékszem, a School Days és a Nadine szerepelt a repertoárunkban, sőt a No Particular Place To Go is. Aztán, ha jól emlékszem, nyomtuk az I Want You (She’s So Heavy) című Beatles-dalt. … Malcolm néha odaszólt, hogy eljött a dzsessz pillanata: Angus, lennél olyan kedves, és szólóznál egy kicsit? Mondjuk fél óra elég lesz.” A Chequersben ugyanis minden este öt órát voltak a színpadon, ezért sokat kellett improvizálniuk, még egy-egy viccet is bevetettek.

Az AC/DC 2009. augusztus 8-án Montrealban több mint 50.000 ember előtt adott koncertet

Már néhány saját számot is játszottak, mint például a The Old Bay Roadot vagy a Midnight Rockot. Ezt a sorozatot további fellépések követték Sydney-ben, ahol az est fénypontjává minden bulin a két kis termetű gitáros káprázatos játéka vált. Gyorsan terjedt a hírük az ausztrál klubokban, a legkisebb, legfüstösebb, legdurvább helyeket sem hagyták ki. Nehézségek is bőven adódtak, a tagokat szinte hetente váltották. Bon Scott, az új énekes megjelenésével aztán nem volt többé megállás a csúcsig, a világhírig. De ez már egy másik történet...

Tudta?
- Az AC/DC 2003-ban került be a Rock Dicsőségcsarnokába, Melbourne-ben utcát is neveztek el róluk.
- A zenekar 1980-as Back In Black című lemeze a világon több mint 42 millió eladott példánnyal minden idők második legsikeresebb könnyűzenei albumának számít Michael Jackson Thrillere után.

SzaSzi

Forrás: Engleheart, Murray – Durieux, Arnaud: AC/DC Maximum rock&roll (Bp., 2007.), 58-61. p., acdc.com, wikipédia, rockbook.hu, kulturpart.hu

A képek a flickr.com gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.