413

Paur Iván, az elhivatott leletmentő

Borbély Tamás írása

paur-ivan

130 évvel ezelőtt, 1888. december 17-én hunyt el a megyénkhez kötődő történész, régész és levéltáros Paur Iván. A tudós 1806. június 21-én született Kismartonban, majd középiskolai tanulmányait Sopronban, illetve Kőszegen végezte. Pozsonyban a jogakadémián szerzett ügyvédi diplomát. Ezt követően, 1832-től állt az Esterházyak szolgálatában mint uradalmi ügyész.

1842-ben lemondott állásáról, és minden idejét a régészeti tanulmányoknak szentelte. 36 éves korában európai tanulmányútra indult, bejárta Ausztriát, Svájcot és Észak-Itáliát. Elsősorban az ókori emlékek vonzották. A római epigráfia kutatása iránti vonzalma ezen útja alkalmával alakult ki.

Hazatérve 1844-ben a pozsonyi váltótörvényszékhez került mint gyakornok, ahonnan kilépve 1847-ben fél évre a trencséni választott bíróság segédtitkára lett. Részt vett az 1848-as forradalom és szabadságharc eseményeiben. Századosi, majd őrnagyi rangban harcolt a szabadságharc oldalán, ezért a világosi fegyverletételt követően öt hónapot töltött fogságban. 1852-ben végleg szakított a jogi pályával. Pestre költözött, és az egyetemen görög és római régészetet, valamint numizmatikai előadásokat hallgatott.

1855 szeptemberétől díjnoki kinevezést nyert a Magyar Nemzeti Múzeum régiség- és könyvtárosztályára. Közleményeinek köszönhetően neve egyre ismertebb lett a tudományos világban, 1858. december 15-én levelező tagjául választotta az MTA. Ugyanebben az évben a Széchenyi család levéltárosául hívta meg, amit ő örömmel elfogadott. Széchenyi István halálát követően ő rendezte hagyatékát, így elsőként tekinthetett be személyes dokumentumaiba.

1858-ban a Történeti Tárban jelent meg első jelentősebb műve, a Csányi János krónikája (Tsányi's Hans ungarische Chronik vom Jahre 1670-1704.). 1865 és 1867 között adta ki háromkötetes forrásmunkáját, az Okmánytárat.

1858-tól haláláig Sopronban élt, és szoros kapcsolatban maradt a Széchenyi család közelben élő tagjaival. 1867 és 1871 között a megye főispáni titkára, 1872-ben a (sopron)kertesi kerület (Baumgarten) képviselőjévé választották.

A Győr-Sopron-Ebenfurt vasút idején a megye Paur Ivánt bízta meg a leletmentéssel. Nagy szakértelemmel végezte az ásatási munkát, a feltárt anyagot leírta, szortírozta, majd publikálta. Élete utolsó nagy ásatása a soproni Bécsi dombi kelta temető feltárása volt. A leletegyüttes tudományos elemzését az Archeológiai Értesítőben tette közzé.

1885. november 12-én teljes magángyűjteményét „Sopron megye lelkes közönségének” ajánlotta fel, megvetve ezzel a majdani megyei múzeum alapjait. A Sopronmegyei Régészeti Társulat 1886-ban az értékes régészeti gyűjteményéből alakult meg. 1888. december 17-én hunyt el Sopronban. Temetésén tanítványa, Bella Lajos búcsúztatta.

A címlapkép a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tulajdona, engedéllyel használjuk fel. A kép forráshelye itt található.

Borbély Tamás

Felhasznált irodalom: Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor: Aranykönyv, 2000. Quint, 1999., sopronimuzeum.hu, wikipédia

2018.12.17