183

Magyar királynék és nagyasszonyok 6.

Falvai Róbert: Mária Terézia és kora, Szilágyi Rita: A politika forgatagában, Szilágyi Rita: Magyar múzsák – Csiszár Antal könyvismertetői

magyar-kiralynek-es-nagyasszonyok

Közismert, hogy a korábbi patriarchális alapú (állam)berendezkedés a nőket másodrangú szereplőkké degradálta a társadalomban: nő ne ártsa bele magát a politikába, mert a komoly dolgok intézése a ház urának a kiváltsága. Természetesen minden korban akadtak üdítő kivételek – nem egyszer az erősebb nem támogatásával. Berzsenyi írta Dukai Takács Juditnak: „Vajon helyes dolog-e, hogy a szebbik nemet orsó mögé kényszerítik: csak fonjon?

Az uralkodó nejének helyzete persze különleges. Ahogy a férjét, őt is megkoronázzák: a Szent Koronát vállához érintik, kifejezve azt az akaratot, hogy férjével osztozzon a kormányzás terhében. És voltak olyan hölgyeink is, akik saját jogon irányíthatták az országot – nem királynék, hanem királynők. Persze a királynék között is voltak, akik személyiségüknél fogva, képességeik alapján beleírták magukat a magyar történelembe. A tisztelt olvasó, aki nyilván tud olyan uralkodói feleségről, aki királynőként uralkodott, meglepődve fogja tapasztalni, hogy akadt olyan királyi hitves, akire az általános és középiskolai tankönyvek szerzői szinte figyelmet sem fordítanak, pedig meghatározó reformokat valósított meg. És persze olyanok is akadtak, akik a főúri pártok bábjaként a politikai sakktáblán ide-oda mozgatható figurák voltak – s nem ők adták a mattot.

Amennyiben azt vizsgáljuk, mennyire voltak – királynéi vagy királynői szerepükön túl – anyák és feleségek, olyan dolgokkal szembesülhetünk, amelyekkel minden mai lány és asszony: szerettek és szerették őket, megcsaltak és megcsalattak, érdekből házasodtak vagy szerelemből, édesanyák voltak vagy a gyermekáldástól megfosztottak. A tudomány és a művészetek terén is képesek voltak nagyot, örök érvényűt alkotni.

A kötetek olvasása sok érdekes dolog ismeretének birtokába juttatja mindazokat, akik időt és energiát áldoznak eme sorozattal közelebbi ismeretséget kötni: számtalan színes egyéniséget ismerhetnek meg.


Falvai Róbert: Mária Terézia és kora

A XVIII. század kiemelkedő uralkodónőjét tisztelhetjük Mária Teréziában. Hatalomra jutása kivételes körülményeknek tudható: fiúági trónörökös híján került a kormányrúdhoz. Bár apja, III. Károly (császárként VI.) megígértette az európai uralkodókörökkel, hogy nem gördítenek akadályt lánya útjába, az ígéret csak szép szó; helyette háborúval akarták megszerezni, s egyben feldarabolni az értékes birodalmi zsákmányt. Hála a boldogan házasuló Habsburgoknak, uralmi territóriumuk grandiózus volt, s méltán fájt rá a Wittelsbachok, Hohenzollernek foga. A kötetben olvashatunk egy régi Habsburg ígérvényről még I. Ferdinánd korából, mely alapján München támasztott igényt az egész Habsburg örökségre. Mária Terézia szerencséjére – bár jelentős területet veszített (Szilézia) – a trón és a birodalom többi része megmaradt.

Falvai Róbert vizsgálja a magyar nemesség szerepét, a nemesi testőrség létrehozását, viszonyát a magyar nobilitáshoz. Természetesen szóba kerül a híres mondás is, a Vitam et Sanguinem (Életünket és vérünket) – 1741-ben a magyar rendek ezzel biztosították Mária Teréziát hűségükről. Megcáfolja a királynő szexuális életéről terjesztett rosszindulatú pletykákat, leleplezve annak híresztelőjét, aki – horribile dictu – egy koronás fő volt.

Megismerjük férje, Lotharingiai Ferenc jellemét, a császári cím elnyerése érdekében lezajlott birtokcserét (Lotaringia helyett Toscana), képet kapunk szoknyavadász természetéről (minő ellentét Mária Terézia férje halála után is tartó, emlékéhez való hűségével). A férj csapnivaló hadvezér volt, de kitűnő üzletember, aki aranyak millióit gyűjtötte össze, és helyezte külföldi bankfiókokba – feleségének sem engedve a hozzáférést. Tucatnyi gyermeket szült, akiknek élete változatosan alakult. Fiával – annak makacs természete miatt – nehezen vergődött zöld ágra.

Figyelemre méltót alkotott az egészségügy és az oktatás terén, sajnos tőle független tényezők miatt csak félsikert aratott. Szabályozta a paraszti szolgáltatásokat, elszántan védte a katolicizmust, erélyesen fellépve a protestantizmus ellen. Erkölcsőrző bizottságokat hozott létre a prostitúció és a nemi szabadosság ellen. Ez sajnos köznevetség tárgya volt, mert mindezt egy szoknyapecér férj mellett valósította meg.

Érdeklődéssel olvashatunk arról, milyen volt az akkori korrupció, és hogy azért akadt olyan hadiszállító, aki „tiszta maradt”. Megtudhatjuk a fellendülő rózsafüzér-kereslet okát, átélhetjük a királynő kudarcát, amikor a cigány név helyett az újmagyar elnevezést akarta kötelezővé tenni, valamint földművelésre fogni őket. A sok érdekesség, melyet a kötet tartalmaz, segít a korról való ismereteket árnyaltabbá, a királynőt emberközelibbé tenni.


Szilágyi Rita: A politika forgatagában

Szilágyi Rita könyvében olyan eltérő családi háttérből érkező hölgyek életútját taglalja, akik a politika terén találták meg életük célját. Világnézetük is a legkülönbözőbb volt, a keresztény konzervatívtól a liberális elveket vallókon keresztül a szociáldemokráciáig, illetve a kommunista eszmékig. Szegény, nagypolgári, sőt arisztokrata közegből is érkeztek képviselőik. Sorsaik is eltérően alakultak: parlamenti képviselők, akiknek emigrációs élet lett osztályrészük (pl. Kéthly Anna vagy Schlachta Margit), de akadtak olyanok is, akik megjárták a Gulág poklát.

Ratkó Annát mint egészségügyi minisztert az abortusztörvény kapcsán ismerhetjük meg, de olvashatunk a szabad szerelem hirdetőjéről is éppúgy, mint a vele homlokegyenesen másképp gondoldó, szigorúan katolikus és konzervatív női szemlélet megtestesítőiről.

A történelem fintora, hogy a bordélyházak felszámolásával „állástalanná” vált kéjnők és a deklasszálódott úri nők gyakran új munkahelyüket egyaránt a kávéházakból átvedlett presszókban találták meg.

A szerző a 20. században közszereplőkké lett nők életét mutatja be, mint például Salkaházi Sárát, aki a II. világháború alatt üldözötteket menekített, ami végül az életébe került.


Szilágyi Rita: Magyar múzsák

Szilágyi Rita ezen kötete írók, zeneszerzők, festők inspiráló hölgyeinek világába vezet be minket. Megtapasztalhatjuk, hogy a művészek szerelmei meglehetősen vegyes arculatúak, nem egyszer extrém figurák, akik géniusz barátjuk vagy házastársuk gyakran szintén különleges természetével ütköznek.

Milyenek ezen asszonyok, akik hatásai számtalan olyan versben jelennek meg, melyek ma már irodalmunk arany foglalatai? Gyakran festői szépségű, művelt hölgyek, akik szeretnének társuk mellett részesülni a zsenire vetülő fényből. De voltak egyoldalú rajongások, lángoló szerelmek, beteljesülés, áldozatkészség, hűtlenség, válás, kétszer ugyanazon hölgy oltár elé vezetése – ez mind-mind előfordult a magyar múzsák történetében.

E hölgyek társadalmi háttere is változatos: jó anyagi körülmények közé születő vagy a nyomort megtapasztaló egyaránt előfordul közöttük. Családi életükben – éppúgy, mint a hétköznapi nőknél – jelen volt az anyós-meny konfliktus, személyiségüket olykor a családban sorjázó tragédiák traumatizálták. A szülők is eltérő módon fogadták a művész hitvesjelöltet vagy barátot-szeretőt, gyakran állítottak akadályokat a szerelmesek útjába (pl. Vajda szülők).

A művészfeleség súlyos terhet vett a vállára. Erre legjobb példa Szendrey Júlia sorsa, aki ifjon özvegyült meg, és hátralevő életét – beleértve második házasságát, amely sikertelen volt – megmérgezte a nemzeti szemrehányás: „Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt”. Petőfi Sándor a szerelmi költészetben megalkotta a hitvesi szerelmi lírát. Addig a költők csak a házasság előtti periódusban írtak szerelmes verseket.

Arany János felesége „kilóg a sorból”. Nem mondhat magának szerelmi költeményeket, de a költő mellett volt mindvégig mint hűséges feleség és jó háziasszony. Ő nem lángot gyújtó múzsa volt, hanem támogató társ.

Évszázadokon átívelve követhetjük nyomon e magyar múzsák életét a könyvben egészen Balassi Bálint legnagyobb szerelmétől, Losonczy Annától kezdve a 20. századig. Sok érdekességet is megtudhatunk róluk, hiszen életük nem ért véget az inspiráló múzsa szerepének megszűnte után sem. Kiderül például, hogy Csokonai Vitéz Mihály Lillája református papné lett, Vajda János Ginája pedig cirkuszi műlovarnő. Látható, hogy a kötet – némi bulvár elemeket is tartalmazva – igazán érdekfeszítő olvasmány.

Csiszár Antal

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Falvai Róbert: A Hunyadiak asszonyai
2. rész: Falvai Róbert: Az Árpád-ház asszonyai I-II., Falvai Róbert: Nő a magyar trónon
3. rész: Falvai Róbert: Az Anjou-királynék, Falvai Róbert: Habsburg-feleségek
4. rész: Falvai Róbert: Erdély híres asszonyai I-II.
5. rész: Falvai Róbert: Erzsébet királyné (Sisi), Falvai Róbert: A Hofburg dámái

2018.12.16