A hírhedt kalóz felfedezői dicsőségre vágyott? Vagy mindez csak az események véletlen hozadéka volt? Miért indult ilyen hosszú útra? Mi történt a három év alatt? Milyen szándékok vezették a zsákmányszerzésen kívül? Talán Magellán nyomdokaiba akart lépni (vagyis inkább vitorlázni)?

Tény, hogy a Földet először a portugál tengerész, Magellán hajói kerülték körbe 1521-ben. Hangsúlyozom, hogy a hajó és nem ő maga ért haza. Ilyen értelemben Francis Drake (szobra a bal oldali képen) mégis csak az első volt, aki körbehajózta a glóbuszt. Hogy mégsem ez lehetett a célja, azt több dolog is alátámasztja. Magellán útjának gyakorlatilag nem volt semmilyen anyagi vagy gyakorlati hozadéka, márpedig ebben a korban a legtöbb hajó a haszonszerzés céljával indult útnak. Drake kapitány is ilyen megbízatás teljesítésére készült Plymouth kikötőjéből 1577-ben. A feladatot magától I. Erzsébet királynőtől kapta (a jobb oldali képen), aki 5 hajóval és 200 emberrel támogatta a küldetés teljesítésében a fiatal hajóst. Drake ekkor 37 esztendős lehetett, a felséges asszony mégis őt választotta ki a nem mindennapi akcióra. A cél pedig Amerika csendes-óceáni partvidékének feltérképezése, kereskedelmi szerződések kötése a spanyol befolyási övezeten kívüli népekkel, és az ottani spanyol kolóniák kirablása volt.

Mivel szolgált rá a fiatalember ekkora bizalomra? A történet Drake gyerekkoráig nyúlik vissza. Tizenhárom évesen már hajósinasként szolgált, megismerte az Északi-tengert. Hamar a maga urává vált, mert a kapitánya halálakor őrá bízta a hajót. Igaz, azt huszonhárom éves korában eladta, de a tengertől nem vált meg. Egy akkoriban virágzó „üzletágba” kapcsolódott be, vagyis árut és rabszolgát szállítottak az Újvilágba egy gazdag kereskedőcsalád, a Hawkinsok flottájával. Így megismerte az Atlanti-óceán vizeit, a Nyugat-Indiáknak nevezett karibi szigetvilágot. A távoli vizeken járva többször összetűzésbe került a spanyolokkal. 1569-ben – már saját hajója, a Judith kapitányaként – spanyol támadás érte San Juannál, a mexikói partoknál. Sok emberét elvesztette, de „Judith” és kapitánya hihetetlen módon megmenekült.

Bosszúvággyal a szívében tért haza Angliába. Erre a sikeres kalandra figyelhetett fel Erzsébet királynő, aki 1572-ben privateer megbízást adott neki, ez tulajdonképpen a spanyol birtokok és ezüstgályák fosztogatására adott hivatalos felhatalmazást jelentett. Két hajóval meg is támadta a panamai Nombre de Dios várost, és bár megsebesült, hatalmas zsákmányt szerzett, amivel saját vagyonát is megalapozta. Életrajzírói szerint ekkor átkelt a Panamai-földszoroson, és megpillantotta a Csendes-óceánt, mint első – nem spanyol – európai. Állítólag még elhatározást is tett, hogy ezen a tengeren az angoloknak is hajózniuk kell.

Tapasztaltságával, állhatatosságával rászolgált a királynői bizalomra. A Golden Hind (Aranyszarvas) kapitányaként indult útnak 1577. december 13-án, hogy megvalósítsa az Admiralitás terveit.

Az expedíció nehézségekkel kezdődött. A flotta először november közepén hajózott ki, de olyan heves viharba kerültek, hogy kénytelenek voltak visszatérni az angol partokra. Egy hónapig tartott, míg a károkat kijavították. December 13-án újra elindultak, ezúttal sikerrel szelték a habokat. Az út első felére is a szerencse volt jellemző. A Zöld-foki-szigeteknél egy portugál hajót (Mary) zsákmányoltak, amelynek kapitánya – bizonyára jobbnak látta, és – csatlakozott a kalandhoz. Így érték el 1578-ban a brazil partokat. S akárcsak a széljárás, a szerencséjük is megfordult. Nem ismertek a részletek, hogy miképp történt a legénység lázadása, amely a flotta társparancsnokának, Thomas Doughty-nak a kivégezésével végződött. Drake híres volt szigorú rendtartásáról, de az ügynek – nem alaptalanul – van némi személyes leszámolás jellege is. A flotta egyik hajója mindenesetre visszafordult, a többiek pedig a kiürült raktárhajóikat elhagyva behajóztak a Magellán-szorosba. A heves augusztusi viharok miatt elsodródtak egymástól, így Drake helyettese joggal gondolhatta, hogy a vezérhajó elsüllyedt, ezért megfordult, és hazaindult.

A vezérhajó azonban túlélte ezt a kalandot is. Tizenhat napig tartott, míg átjutott a Csendes-óceánra. S hogy milyen zseniális ember volt a kapitány, azt jól igazolja, hogy rájött egy fontos földrajzi tényre: a Tűzföld egy sziget, a kontinens itt véget ér. A spanyolok valószínűleg szándékosan elrajzolták a térképeket, azért nem tudhatták ezt eddig. Drake átjavította azokat, majd Dél-Amerika nyugati partjai mentén északnak indult. A spanyol hajókat, amelyekkel útközben találkozott, kifosztotta, és kincsekkel megrakodva folytatta a kalandozást. Egészen az északi 48. fokig, Vancouverig jutott, s első európaiként hajózott Kanada nyugati partjai mellett. A hideg miatt aztán visszafordult, majd a mai San Franciscótól északra partra szállva a királynő nevében birtokba vette a vidéket Új Albion néven. Miután nem találta meg a keresett észak-nyugati átjárót az Atlanti-óceánra, 1579. júliusában nyugatnak fordult.

Csak 68 nap után akadt újra szárazföldre, vélhetően a Palau-szigetekre, Új-Guineától északra. A Fülöp-szigeteken vizet vettek fel, majd a Maluku-szigetek felé hajóztak, ahol a szultántól fűszereket vásároltak, és a portugál hajózási vonalakat kerülve Jáva és a Jóreménység-foka felé indultak. Alig több mint ötvenfős legénységével 1580. szeptember 26-án fűszerrel és kincsekkel megrakva, megfáradva, megfogyva (mert csak 56 fő élte túl az utazást), de életben vetettek horgonyt Plymouth kikötőjében.

Így történt, hogy Francis Drake a világon másodikként körbehajózta a bolygónkat, és ő (na és persze emberei) volt az első, aki ezt túl is élte; az első angol lett, aki mindhárom óceánon járt. Mindezt nem tervezte, de az angol királynő értékelte tettét, személyesen lépett a Golden Hind fedélzetére, majd 1581-ben Draket lovaggá ütötte (birokokat és címeket is adott neki).

Az angolok nemzeti hősként tisztelik, a spanyolok kalóznak titulálják. Nem lehet, hogy egyszerűen korának sikeres „vállalkozója” volt, aki válaszolt a kor kihívásaira, és ebben uralkodói támogatást is kapott? Akár így van, akár úgy, megszívlelendő a tőle származó mondat: „Minden nagy dolog elkezdődik valahol, de a folytatás és a végkifejlet hozza meg az igazi gyümölcsöt.” Folytatás? Végkifejlet? Még csak ezután (1588) következett a nagy – győzhetetlennek hitt – spanyol Armada elpusztítása! De ez már egy másik történet…

Tudta?
- A mai térképeken Dél-Amerika csücskén szerepel egy Drake-átjáró, valójában a Magellán-szoroson haladt át.
- Vezérhajója, a Golden Hind másolata ma Londonban látható (a fenti képen). Eredeti neve Pelikán volt, csak később festették és nevezték át.

SzaSzi

Forrás: rubicon.hu, montazsmagazin.hu, cultura.hu, hu.wikipedia.org

A címlapképek a flickr.com gyűjteményéből, a másik két kép pedig a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.