228

Eke is, kapa is


ekekapa

És akkor itt vannak még az ekekapák is, ezek a furcsa jószágok. Mint az elnevezésük mutatja, kapálásra használják őket, tehát az elvetett magok mellett legalább akkora intenzitással kikelő és növekvő gyomnövények eltávolítására. De jók voltak ezek másra is.

Mégpedig a „töltögetésre”, avagy krumplitöltésre, ahogy ezt a munkát a Dunántúl nyugati részén nevezik. Itt arról van szó, hogy a krumplisorok között haladt a szerszám, és a hátsó, két kormánylemezű eke barázdát húzva a már bokrosodó növények tövébe kormányozta a földet. Már csak azért is, hogy növekedjen a gyökereken kifejlődő gumók száma és nagysága. De ez már az első ekekapák továbbfejlesztett változata volt, mert azokkal csak a sorban vetett kukorica vagy burgonya részbeni gyomtalanítását lehetett megoldani. A kezdeti időben „lókapának” is hívták a szerkezetet, mert egy, hámba fogott ló húzta. Csak a múlt század első felében kezdték erre a feladatra a teheneket is egyes igába fogni. De csak megbízható, kellően betanított állat volt alkalmas erre a feladatra, hiszen a sorokból kitérve letaposhatta a haszonnövényt is. Vagy ami még rosszabb, a mögötte lévő kapát ide-oda rángatva az nemcsak a gazt, hanem a kikelt kukoricát, krumplit is kivágta. Nagyon oda kellett figyelnie hát az ekekapa két szarvát tartó gazdának, hogy minimális legyen az így keletkező veszteség.

ekekapaEkekapa részben fából Kiskunhalasról (Thorma János Múzeum CC BY-NC-ND)

Maga az ekekapa az 1700-as évek végén érkezett meg Magyarországra, a nagybirtokokra, de majdnem száz esztendőt kellett várni elterjedésére. Ennek oka lehetett az is, hogy féltek, nem tudják jól kezelni, és így több kár jár vele, mint haszon. És persze a kapálásból élő napszámosok sem szerették, hiszen elvette a munkájukat. Aztán mégis hozzászoktak, legelébb a Dunántúlon, ahol aztán rájöttek arra is, hogy a szerszámot, a hátsó kapák két kormánylemezű ekére való cserélésével, a krumpli júniusban esedékes, már fentebb ismertetett töltésére is lehet használni. A mezőgazdasági gépgyárak által vasból sorozatban gyártott szerszámot sok helyen egyszerűen valami keményebb fát használva lemásolták. Természetesen a kapák vasból készültek a helyi kovács által, és különösen lazább talaj esetén az így összerakott szerszám semmivel sem volt rosszabb, mint gyári előzménye.

Aztán ezeket az ekekapákat, ahogy az a képeken is látszik, a szőlőben is bevetették a gaz ellen. Itt könnyebb dolga volt a gazdának, hiszen a tőkék kevésbé voltak veszélyben, ha félrement a szerszám.

ekekapaEzt a lovat vezetni kellett (Thorma János Múzeum CC BY-NC-ND)

A történethez az is hozzátartozik, hogy az ekekapák nem végeztek „tökéletes” munkát, hiszen a növények töveiből csak ki kellett szedni az utánuk ott maradt gazt. De ezt már a jól bevált kézi kapával csinálták.

Címlapkép: Jól lehetett használni a szőlőben is (Thorma János Múzeum CC BY-NC-ND)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu

2018.11.20