''A regényírás egy végtelenül magányos játszma''
Gárdos Péter filmrendezőt nem kell bemutatni olvasóinknak, hiszen 1972 óta több mint 50 filmet tudhat maga mögött, köztük olyan csodálatos darabokat, mint az Uramisten, az Éretlenek, a Tréfa vagy a Hajnali láz. Azonban az utóbbi időben egy másik oldalát is megmutatta közönségének, hiszen kilépett a forgatókönyvek világából, és szépíróvá avanzsált – sikerrel. Ezért nem meglepő, hogy a 18. Győri Könyvszalon meghívott vendégei között felbukkan a neve új könyve, a Hét mocskos nap társaságában. Ennek apropóján kérdeztük írói munkásságáról, film és irodalom viszonyáról, valamint a műfaji különbségekről.
Nem annyira jellemző – bár láttunk már rá példát –, hogy filmrendezők regényírásra adják a fejüket – főleg, ha sikeresek. Önt mi motiválta, hogy kipróbálja magát egy ennyire más művészeti ágban?
Az indulat. A Hajnali láz úgy született, hogy éppen válságba került a magyar játékfilmgyártás. Megszűnt az MMKA, és formálódott a Magyar Filmalap. A filmtervem elúszni látszott. Az elkeseredettség, hogy szüleim különös megismerkedésének és szerelmének történetét nem fogom tudni filmvásznon elmesélni, a prózaírás irányába sarkallt. Ahhoz képest, hogy hét évig bíbelődtem a forgatókönyvvel, három hónap alatt megírtam a regényt.
A Hajnali láznál egyértelmű a személyes kötődés. Az új regénynek is van ilyen vonatkozása? Egyáltalán, szükségesnek érzi íráskor, hogy legyen ilyen jellegű érzelmi motiváció? És mi a helyzet a filmekkel?
Igen, a Hét mocskos nap is mélyen személyes indíttatású. Egy általános iskolai emlékem, egy osztálytársam kicsapása adta a regény alapötletét. A 14 éves fiú pornográf fotókkal üzletelt akkoriban, amikor lecsapott rá a farizeus tanári kar bosszúja. Kegyetlen és mégis groteszk körülmények között távolították el az iskolából. Ez a história mozgatta meg a fantáziámat. Illetve a pornográf fényképek. Arra gondoltam, mi lenne, ha megírnám annak a lánynak és korabeli fotósának a történetét, aki szerepel a képeken. Általánosságban biztosan nem alapfeltétel a személyes kötődés egy regény esetében, de nekem ez fontos. Nem is tudtam másképpen megírni ezt az 1961-es történetet, csak úgy, hogy a szereplők eredeti nevét használtam. Csak a szerkesztés legutolsó fázisában változtattam meg a neveket. Úgy tűnik, bár ezen soha nem töprengtem, hogy a filmjeim is teli vannak személyes motívumokkal. Azt gondolom, hogy a családomban annyi történet, fordulat, furcsaság akad, hogy még jó néhány filmre lenne munícióm…
A Hajnali lázat irodalmi műként és filmként is elkészítette, így elkerülhetetlen az örök kérdés, mely a filmadaptációkat kíséri: film vagy könyv? És ha mindkettő – milyen sorrendben?
Erre nincs recept. Általában persze a regény készül el előbb, és aztán a filmváltozat. De a filmtörténetben is vannak kivételek, igaz, ott elsősorban marketing szempontok érvényesültek. De az összehasonlításoknál a filmváltozat hátránnyal indul. A képzelet filmje – amelyet az olvasó teremt önmagának – többnyire erősebb, látványosabb, barázdáltabb, mint a vászonra elkészült rendezői változat.
A két művészet nem is különbözhetne jobban egymástól: az egyik vizuálisan hat, a másik a képzelőerőre – más eszköztárral élnek. Mennyire más az alkotási folyamat?
A regényírás egy végtelenül magányos játszma. Hónapokon – néha éveken – át ülsz az üres papírlappal (vagy a fehéren villódzó képernyővel) szemben, és kínlódsz egy-egy fordulattal vagy szóval. Én ráadásul képtelen vagyok továbbhaladni akkor, ha valamit problémásnak érzek. A filmrendezés ezzel szemben társasjáték. Sokrétű, hullámzó emberi játszmákon keresztül formálódik, csapatot kell hozzá építeni, közös szenvedélyükké kell tenni a film ügyét. A filmkészítés egészen más képességeket, más reflexeket mozgat meg, mint a prózaírás.
A Hajnali láz egy gyönyörű, de torokszorító történet, nagyjából hagyományos szerkesztésben, a Hét mocskos nap viszont egy mozaikszerűen felépített, több szálon futó, eléggé brutális sztori. Igaz, hogy mindegyik emberi sorsokon keresztül mutat be történelmi-társadalmi korszakokat – mégsem különbözhetnének jobban egymástól. Ez tudatos szerkesztés vagy a történetből következik?
A Hajnali láz egy metafora. A szerelem legyőzi a halált. A valóságban is így történt, apámnak az orvosok 6 hónapot jósoltak, de őt ez nem érdekelte, ismeretlen lányokkal kezdett levelezni, egyiküket kiválasztotta, beleszeretett, és egyszer csak a betegség hipp-hopp eltűnt, mintha sohasem lett volna. Ezt a történetet nem lehetett másképpen megírni, csak időrendben, a szüleim levelezésének stílusjegyeit megőrizve. A Hét mocskos nap a kiszolgáltatottság regénye. Elsősorban a hatalom és a szexualitás viszonyára koncentrál. Ez pedig többnyire brutális viszony. Ez a tartalmi sajátosság szabta meg a formát: a mozaikos, puzzle szerkesztést és a nyelvet.
Végül, de nem utolsósorban: lesz film a Hét mocskos napból is?
Egyelőre hasonló sorsot jár be, mint a Hajnali láz. Ez a forgatókönyv is megfeneklett, ezúttal is indulatból született meg a regény. Nem lennék elkeseredve, ha a hasonlóság folytatódna…
Gárdos Péter Hét mocskos nap című könyvének bemutatójára a 18. Győri Könyvszalonon november 18-án (vasárnap) 17 órakor kerül sor a Győri Nemzeti Színház csillárszintjén felállított Pódiumszínpadon. A beszélgetőtárs Werner Krisztina lesz.
tmoni
Fotó: Máté Péter (Libri Kiadó)