Az egyik érdekességét már maga a megjelenés ideje jelenti: a szovjet csapatok bevonulásának napján – azaz a forradalom leverése után – került az utcára az első száma. A szerkesztésben aktív szerepet vállaló újságíró, Bertalan Lajos 1991-ben megjelent visszaemlékezéséből számos részletet megtudunk az újság alapításáról és indulásáról. Így azt is, hogy november 1-jén és 2-án Vörös Jenő győri lakásán gyűltek össze megbeszélésre a megyei napilap, a Győr-Sopron megyei Hírlap azon forradalmi érzelmű újságírói, akik a szerkesztőségből való kiválás és új lap alapítása mellett döntöttek. A házigazda Vörös Jenő (az 1940-es évek második felében a szociáldemokrata Győri Munkás újságírója), valamint Bertalan Lajos mellett az ekkor mindössze 22 éves Simon Lajos költő („a szerkesztőség Benjáminja”, ahogy Bertalan Lajos nevezi) számítható az alapító munkatársak közé, hozzájuk csatlakozott még a megyei napilap hét munkatársa – így tíz újságíróval, valamint egy szerkesztőségi munkatárssal indult az új lap.

A címválasztás Bertalan Lajos javaslatára történt: a dr. Kovács Pál által 1847. január 2-án útjára indított – a Das Vaterland című győri német nyelvű újságot „magyarító” – Hazánk című újságot tekintették követendő mintának. A választás motivációi között említik a visszaemlékező lap „szabadságharcos múltja” mellett azt a tényt is, hogy Petőfi Sándor is az újság szerzői közé tartozott. Hogy tudatos követésről volt szó, bizonyítja az is, hogy „betűminta-szemlére” a megyei könyvtárba siettek, ahol dr. Bay Ferenc igazgató „tárta a példányokat a laptervezők elé”.

De miért is tartották szükségesnek a fentebb említett újságírók egy új lap indítását? E kérdés megválaszolásához utalnunk kell néhány mondatban a korszak helyi sajtóviszonyaira. Az 1945-től beinduló újságoknak köszönhetően a következő három esztendő a helyi sajtó egyik legváltozatosabb korszaka lett: négy-öt napilap jelent meg egymás mellett Győrött. 1948-ban viszont – az ellenzéki pártok felszámolása, valamint a két baloldali párt egyesítése után – egyetlen lap maradhatott fenn a városban: a Győrmegyei Hírlap, mely nevét 1950-ben – Győr-Moson és Sopron megyék egyesítése után – Győr-Sopronmegyei Hírlapra változtatta. Ez a lap jelenhetett csak meg Győrött az 1950-es évek közepéig, így a forradalom kitörésének időpontjában is ez az egyetlen újság juthatott csak el az olvasókhoz, alcímében jelezve, hogy „Az MDP Megyei Bizottsága és a Megyei Tanács Lapja”. Kísérletek ugyan történtek – az ún. Győri Írócsoport kezdeményezésére – helyi időszaki kiadvány indítására, de csupán szerény eredménnyel: újság indítása a kor körülményei között szóba sem jöhetett. A Jövendő című, „Irodalom – Művészet – Tudomány” alcímű folyóirat pedig 1956 szeptemberében indulhatott csak útjára: kéthavonkénti megjelenést ígérve, de csupán egyetlen számot érve meg... Talán nem érdektelen megemlítenem, hogy a Jövendő szerkesztője Bertalan Lajos volt, öttagú szerkesztő bizottságában pedig ott olvasható Simon Lajos, valamint Bay Ferenc neve is.

A forradalom kitörése után a Győr-Sopron megyei Hírlap – amint az az 1956 vidéki sajtója című kötetben (Budapest, Korona Kiadó, 1996) közzétett lapszámok fotóin jól látható – változatlan fejléccel és változatlan impresszummal jelent meg. Változás csupán az október 27-én megjelent lapszámon figyelhető meg: a „Megalakult Győrött a Nemzeti Tanács” vezércikkel indító lapszám már Az Ideiglenes Győri Nemzeti Tanács Lapja alcímmel láthatott napvilágot. E lapszámon már új az impresszum is: felelős szerkesztőként Koncsek László neve szerepel már, a felelős kiadó pedig Szigethy Attila, a Győri Nemzeti Tanács elnöke. Az utóbbi tekintetében november 3-ig nincs változás, a főszerkesztő neve azonban csupán két lapszámon szerepel: október 29-től már „Szerkeszti: a Szerkesztőbizottság” olvasható az impresszumban. Bertalan Lajos visszaemlékezéséből úgy tudjuk, hogy három fő (ő, valamint Koncsek László, illetve Vörös Jenő) közül került ki az aznapi ügyeletes szerkesztő.

Az alcím-, illetve impresszumváltás azonban nem elégítette ki a forradalmi érzelmű győri újságírók egy részét: úgy ítélték meg, hogy a Győr-Sopron megyei Hírlap a Rákosi-korszakban a hatalom kiszolgálójaként kompromittálódott, ezért tartották szükségesnek új lap indítását – „megszabadulva” ezáltal a megyei lap újságíróinak „nem kívánatos” csoportjától is. Ezért a megyei lap november 3-án megjelent számában – melyet egyébként szerkesztőként már a Dunántúli Nemzeti Tanács Sajtóosztálya jegyez – egy rövid közleményt tettek közzé, melyet érdemes szó szerint idéznünk:

„HAZÁNK címmel vasárnap új független napilap jelenik meg Győrött. Ez a cím dr. Kovách Pál lapjának, az 1848-as forradalom egyik harcos győri szervezőjének dicső emlékét kívánja őrizni, s ugyanakkor kifejezi, hogy mit tartunk legszentebbnek ma is, az 1956. októberi forradalom napjaiban, miért kész minden becsületes magyar a vérét ontani. A lap feladatát nagyszerű forradalmunk eredményeinek megszilárdítása és továbbfejlesztése, a Dunántúli Nemzeti Bizottmány munkájának a támogatása szabja meg. Kérjük a most megszűnő Győr-Sopron megyei Hírlap előfizetőit, olvasóit, hogy fogadják szeretettel a Hazánk-at.”

Ilyen előzmények után készült el és kerülhetett utcára a Hazánk első száma október 4-én. A mindössze egy lapból (azaz két oldalból) álló lapszám Bertalan Lajos „Ne bántsd a magyart!” című vezércikkével indít; hírt ad továbbá a szociáldemokrata miniszterek részvételével megalakult új nemzeti kormányról; rövid interjút közöl Papp Kálmán győri megyéspüspökkel; beszámol a vagongyári, illetve textilgyári helyzetről, miként arról is (Hol vannak a megye volt kiskirályai?) címmel, hová menekültek el a forradalom kitörésekor a megyei pártvezetők. A féltucatnyi további érdekes írás felsorolását mellőzve csupán azt említeném meg, hogy egy vers is olvasható az első lapszámban: a Hunyadi végrendelete című, Simon Lajostól, akit a szerkesztőtársak egyhangúlag megválasztottak az induló Hazánk szerkesztőjévé.

Az új lap megjelenésének hatása a visszaemlékezések szerint jelentős volt: sokakhoz eljutott az első lapszám, annak ellenére, hogy a postázásra előkészített példányok egy részét elkobozták. A második lapszám megjelenésére viszont több napig kellett várni: Bertalan Lajostól tudjuk, hogy a már kiszedett lapszámot a szerkesztőségbe érkező Kicsájev szovjet őrnagy magával vitte, másnapra ígérve döntését annak engedélyezéséről, illetve betiltásáról – és másnap az utóbbiról szóló döntése érkezett meg. Csupán november 9-én kaptak engedélyt a szerkesztők a Hazánk folytatására, így második lapszáma november 10-én juthatott el az olvasókhoz. A késedelmes engedélyezés oka valószínűleg az lehetett, hogy a megyei pártlap jelenhessen meg előbb; miután november 8-án megjelent a Kisalföld című napilap első száma, megkapta a folytatáshoz az engedélyt a Hazánk is...

November 10-től 26 száma látott napvilágot a Hazánk című újságnak, mely a forradalom leverése után lett „a forradalom lapja”. Az első 16 szám egy-egy lap terjedelemben készülhetett el, a 17. számtól két-két lap lett az engedélyezett terjedelem. Így a 27 lapszám együttes terjedelme mindösszesen 38 lap, azaz 76 oldal, mégis sajtótörténelmi jelentőségűvé vált, hiszen az egyetlen lap volt talán Magyarországon, mely a forradalom leverése utáni egy hónapban annak értékeit védve harcolt a felálló államhatalom ferdítései, hazugságai ellen. Gazdag és változatos tartalmát itt és most nincs lehetőségem ismertetni, de megismerheti azt „eredetiben” is a Tisztelt Olvasó, hiszen a győri könyvtár – az országban talán egyedülálló – hiánytalan sorozata immár digitalizált változatban elérhető az intézmény digitális könyvtárában.

Befejezésképpen inkább fogadtatásáról, népszerűségéről szeretnék szólni. Egy Bertalan Lajos által idézett, véletlenül fennmaradt nyomdaszámla adataiból tudjuk, hogy a 15-20. számok együttesen 108 ezer példányban készültek, azaz átlagosan 18 ezer példányban jelent meg egy-egy lapszám. Az egyes lapszámok „hivatalos ára” 50 fillér volt, de élelmes rikkancsok egy-egy forintért is el tudták adni – nyilván keresettsége miatt. Sőt arról is voltak hírek, hogy egyes újságárusok csak úgy adtak a Hazánkból a vevőnek, ha az Kisalföldet is vett melléje – mivel ez utóbbi nem igen akart fogyni...

Ezt a tényt elismerte a megyei pártbizottság első titkára is, aki december elején felkereste a Hazánk szerkesztőit, kérve őket: térjenek vissza a megyei laphoz, egyesüljenek annak munkatársaival. Erre a Hazánk munkatársai nem mutattak hajlandóságot. Talán ezen döntésük is közrejátszott abban, hogy december 10-én – a másnapi szám előkészítése közben – egy „erélyes rendőrségi telefon” utasította a szerkesztőséget: hagyják abba a munkát, másnap már nem jelenhetnek meg! Hiába keresték ez ügyben a korábbi engedélyt kiadó Kicsájev őrnagyot – már nem szolgált Győrött; hiába kérték Szigethy Attila segítségét – a döntés nem változott.

Így az 1956. december 9-én megjelent 27. számmal megszűnt a harmadik győri Hazánk. A megtorlás során a lap munkatársai közül ketten kaptak börtönbüntetést: az első vezércikket (és a vezércikkek többségét) író Bertalan Lajos, valamint Lázs Sándor, aki a Győri Munkásnál kezdte pályáját. Hasonlóan a már említett Vörös Jenőhöz: ő Angliába emigrált, ahonnan 1990-ben az elsők között települt haza – így az 1990-es években megoszthatta még szerkesztői élményeit e sorok írójával is. Az egykori munkatársak közül többen visszatértek – rövidebb-hosszabb kitérő után – az újságírói pályára, többnyire fővárosi lapoknál folytatva azt.

Horváth József

Az Érdekességek a régi győri újságok és folyóiratok történetéből cikksorozat további részei itt találhatók felsorolva.