Karol Wojtyła messziről indult, és változatos életutat járt be, amíg kiemelkedett. Kezdetben senki se gondolta volna, hogy személyében egy leendő egyházfejedelmet tisztelhet. 1920. május 18-án született Lengyelországban, egy Krakkótól 50 kilométerre lévő településen. Apja nyugalmazott katonatiszt és szabó volt, anyja pedig tanítónő. Katolikus családból származott, 9 évesen lett elsőáldozó, 18 évesen pedig bérmálkozó. Fiatalon sokat sportolt, evezett, úszott, síelt, hegyet mászott és színjátszókörökben is részt vett.

1938-ban beiratkozott a krakkói Jagelló Egyetemre, de elvégzett egy drámaiskolát is. A bölcsészeti tanulmányokat a háború miatt megszakította, fizikai munkásként egy vegyi üzemben dolgozott. 1942-ben elhatározta, hogy papi pályára lép, 1946-ban pappá szentelték, majd Rómába ment tanulni. Két évet Rómában töltött, ahol doktorátust szerzett. Ezalatt elzarándokolt a híres Pio atyához, aki megjósolta neki, hogy egy napon övé lesz „a legmagasabb tisztség az Egyházban”. Érdekes, hogy később éppen ő emelte a szentek sorába.

Lengyelországba visszatérve továbbra is Krakkó maradt papi pályafutásának színtere. 1958-ban szentelték püspökké, 1964. január 18-án megválasztották Krakkó érsekévé, 1967-ben pedig bíborossá nevezték ki. A hetvenes évek közepén Wojtyła már egyike volt a nagy tekintélyű egyházi vezetőknek, de sem VI. Pál, sem pedig I. János Pál halála után nem emlegették a nevét a pápaságra esélyes személyek között. Az 1978-ban meghalt VI. Pál pápa helyére Albino Luciani velencei pátriárkát választották meg, de csak rövid ideig volt pápa, mert 33 nap után meghalt. (Utoljára XI. Leó pápa ült összesen 18 napig Szent Péter trónján, 1605-ben.)

Ekkor Franz König bécsi érsek – Wojtyła zsinati harcostársa – agitációba kezdett az 58 éves krakkói bíboros megválasztása érdekében. Így történt, hogy a konklávé harmadik napján, nagy többséggel pápává választották Krakkó érsekét, aki elfogadta ezt a döntést. A nyolcadik fordulóban szavaztak neki bizalmat (a 111 voksból 104 támogatta, tehát egyhangúlag választották meg). Felszállt a fehér füst a Sixtus-kápolnában, de ez nem volt ilyen egyszerű.

A konklávé szó kettős értelemben használatos. Tágabb értelemben az új pápa megválasztásának egész procedúráját jelenti. Szűkebb értelemben azt a külvilágtól elzárt helyet, ahol a választás folyik. Titkai kifürkészhetetlenek, a résztvevőket eskü kötelezi a hallgatásra. 1978. október 14-én, szombaton délután fél ötkor a pápaválasztásra összegyűlt 111 bíboros bevonult a Sixtus-kápolnába. Az ajtók lezárása után felolvasták a pápaválasztás rendjét szabályozó dekrétumot, majd a bíborosok esküt tettek, hogy arra szavaznak, akit a legalkalmasabbnak találnak az egyház vezetésére. A pápákat titkos szavazással választják. A cédulákon beírják a személy nevét, összehajtják, majd az oltáron elhelyezett kehelybe teszik. Tisztviselők megszámolják a cédulákat, hangosan bemondják a nevet, a jegyzőkönyv elkészítése után pedig elégetik a cédulákat. Ha a szavazás eredménytelen, akkor olyan anyagot kevernek közé, amitől fekete füst száll, ha eredményes, akkor csak a papírt égetik el, ebből fehér füst lesz. Naponta négy szavazást tartanak (kettő délelőtt, kettő délután). A kápolnát a választás idejére kicsit átalakítják, kis fülkéket rendeznek be a bíborosok számára.

A vasárnapi három szavazás, valamint a hétfő délelőtti is eredménytelen volt. Hétfőn délután azonban – hat óra után – végre fehér füst szállt fel a Sixtus-kápolna kéményéből annak jeléül, hogy megválasztották az új pápát. Ezután Felici dékán-bíboros a Szent Péter-bazilika erkélyéről bejelentette a sokezres tömegnek: „Habemus Papam! Nagy örömöt hirdetek, van pápánk: főtisztelendő Wojtyła Károly őeminenciája, a római szent egyház bíborosa, aki magának a II. János Pál nevet választotta.” A nyolcvanezres tömeg hatalmas tapsban tört ki, majd azt várta, hogy az új pápa megjelenjen a bazilika erkélyén. Hét óra után húsz perccel ismét felzúgott a tömeg, mert feltűnt az új pápa alakja, aki köszöntötte az ünneplő tömeget: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!” Ezután rövid, olasz nyelvű beszédet mondott, majd az egyháztörténelem első lengyel származású pápája áldását adta Róma városára és az egész világra: „Urbi et orbi! Messziről jöttem. Ha majd elhibázok valamit olaszul, ti kijavítotok!” – mondta. Megnyerő gesztus volt, hogy a rómaiak anyanyelvét használta a latin helyett. Az első pillanattól szerették az egész világon. Zbiegnew Brzezinski, az amerikai elnök külügyi tanácsadója azt jósolta beiktatásakor: „Nagy pápa lesz belőle!” Valóban így is lett.

Wojtyła megválasztása csodálkozást okozott. Először meglepődtek az emberek az idegen hangzású néven, a japán turisták azt hitték, hogy japán pápát választottak. Első néhány közszereplése inkább pápaságának lelkipásztori oldalát hangsúlyozta, amint ezt híres „Ne féljetek!” kezdetű megnyilatkozása is jelezte. II. János Pál jó érzékkel alkalmazta a modern tömegtájékoztatási eszközök, a média által nyújtott lehetőségeket. Október 22-én, vasárnap a Szent Péter téren mutatta be székfoglaló szentmiséjét. Azon a napon már korán reggel gyülekezni kezdtek a rómaiak, és az új pápa ünnepélyes beiktatására az Örök Városba érkezett zarándokcsoportok. Hamarosan a térhez közeli utcákat annyira elárasztották a gyalogosok, hogy az ünnepségre érkező hivatalos állami delegációk gépkocsijai csak lépésben tudtak haladni. A gyülekező – negyedmilliós tömegben – feltűntek a lengyel zarándokcsoportok is.

II. János Pál pápa, miután imát mondott Szent Péter sírja felett, tíz óra után megjelent a bazilika kapujában. Ekkor az új pápát a téren hatalmas örömrivalgás fogadta, csaknem minden mondatát megszakította a felzúgó taps. Elődje iránti tiszteletből lépett a trónra II. János Pál néven. Ő is elhatározta, hogy kevesebbet ad a ceremóniákra és hű marad ahhoz, amit „Servus Servorum Dei” címe kifejez (Isten szolgáinak szolgája). Egyszerűbb beiktatási ceremóniát akart, és nem viselte a pápai tiarát. Nem tért vissza a pápák világi hatalmát is jelképező szokásra, a hármas koronával történő megkoronázásra. Ehelyett Felici bíboros a vállára helyezte a legfőbb pásztori hatalmat, a felelősséget jelképező palliumot.

Beszédének végén először lengyelül, majd franciául, angol, német, orosz, litván, cseh és szlovák, spanyol és portugál nyelven mondott néhány köszöntő mondatot. Végül üdvözölte az állami delegációkat, majd odament a tömeget feltartóztató korlátokhoz, hogy közelről is találkozzék az emberekkel. Déli egy óra után újra feltűnt alakja lakosztályának ablakában, hogy a tömeghez szóljon, és áldást adjon. Ezt az első beszédet így zárta a pápa: „Be kell fejezni a találkozást, mert ideje már ebédelni nektek is, a pápának is. Áldjon meg az Atya, Fiú és Szentlélek Isten!”

Íme egy részlet a pápa beiktatási beszédéből: „Ne féljetek, Krisztus tudja, mi lakik az emberben. Egyedül ő tudja. Ma az ember gyakran nem tudja, mit hordoz magában a lelke és a szíve mélyén. Gyakran nem tudja, mi a földi élet értelme. Elárasztja a kétkedés, amely kétségbeeséssé változik. Engedjétek meg tehát, kérlek benneteket, alázatosan és bizalommal könyörgök, engedjétek meg, hogy Krisztus beszéljen az emberről! Egyedül nála vannak az örök élet igéi.”

II. János Pál újra a világpolitika szereplőjévé tette a Vatikánt. Nagy megbecsülést biztosított a pápának a világbéke és a harmadik világ érdekében végzett munkája. Pápai tevékenységét végigkísérte a népek és vallások közti egyetértés elősegítése. A béke híve volt, gyakran felemelte szavát a háborúk ellen. Az „utazó pápa” több mint egymillió kilométert tett meg, 104 utazása során 129 országot látogatott meg. 144-szer járt Olaszországon belül, Róma püspökeként 334 parókia közül 301-ben jelent meg. A (volt) kommunista országok közül mindegyikben megfordult, kivéve Oroszországban, Észak-Koreában és Kínában. Első audienciáján a szovjet külügyminisztert fogadta. Járt nála az összes amerikai elnök, Jasszer Arafat, a protestáns és anglikán egyház vezetői, de királyok és közéleti személyiségek is. Mintegy 700 audienciát adott államfők részére, 235-öt miniszterelnököknek, beszédeit maga írta.

II. János Pál pápa először 1991 augusztusában járt Magyarországon, ekkor találkozott Göncz Árpád köztársasági elnökkel és Antall József miniszterelnökkel. 1996 szeptemberében másodszor is ellátogatott hazánkba, akkor megfordult Debrecenben, Pannonhalmán és Szombathelyen. Magyarországon is terek, utcák, iskolák viselik nevét. Máriapócsi hivatalos látogatásakor már másodszor írt a templom vendégkönyvébe: az első bejegyzését még diákkorában, hátizsákos turistaként tette.

A legek pápájának is lehet nevezni, mert annyi rekordot megdöntött: 482 embert avatott szentté, 1340-et boldoggá. 14 pápai enciklikát, 13 apostoli buzdítást, 11 apostoli alapszabályt adott ki. 42 apostoli levelet, 3 könyvet írt, 201 bíborost nevezett ki. Boldoggá avatta többek között Teréz anyát, de ő avatta szentté Hedviget, Nagy Lajos lányát és Kingát, IV. Béla lányát is.

Gyakran inkognitóban hagyta el a Vatikánt. A Szentatya különösen szeretett Abruzzo hegyeiben kirándulni. Gugel, a hűséges inas megemlítette azt is, hogy 27 év alatt II. János Pál soha nem kért az asztalnál semmit, mindig azt ette, ami volt. Pápasága alatt rendszeresen böjtölt, és megtartóztatta magát a világi szenvedélyektől. Szent Péter utódaként három ördögűzést is végrehajtott.

Ő volt az első, aki bocsánatot kért a protestánsok és a zsidók elleni bűnökért, az erőszakos hitterjesztésért, az egyház összes múltbéli bűnéért, még Galileit is rehabilitálta. Először látogatott el a római zsinagógába. 1998-ban megemlékezett a holokausztról, 2000-ben a Szentföldre, Izraelbe utazott, a jeruzsálemi Siratófalnál is imádkozott. Irányítása alatt a katolikus egyház egyetemes világegyház lett. Bangkokban a buddhistákkal, Canterbury-ben az anglikánokkal imádkozott. Sokat találkozott fiatalokkal, nyitott volt mindenre, bennük látta az egyház jövőjét. Többször szakított a protokollal, használta a tömegmédiát. Nyíltan kiállt egy-egy nemzetközi konfliktusban az egyik fél mellett, leginkább a béke érdekében.

Néhány nézete miatt kritizálták, mint pl. az abortusz elutasítása és a cölibátus eltörlésének hiánya. Ezekben a kérdésekben konzervatív volt. 1981. májusában merényletet kíséreltek meg ellene, de ő megbocsátott a török Agcának. Nem ez volt az egyetlen ellene elkövetett merénylet.

2005. április 2-án hunyt el. Utóda, XVI. Benedek pápa 2011. május elsején boldoggá nyilvánította, majd 2014. április 27-én Ferenc pápa szentté avatta. A lengyel pápa nélkül Európa és az Egyház sorsa másként alakult volna!

II. János Pál pápa nagy formátumú európai személyiség volt. Utazásaival és tanításával nemzetközi szinten jelenítette meg az Egyházat, ugyanakkor Európa mindvégig figyelmének középpontjában maradt. Megválasztásának pillanatától kezdve hangsúlyozta, hogy Európának „két tüdővel kell lélegeznie”, mely arra vonatkozott, hogy a kontinens keleti és nyugati országainak a közös célokért együtt kell működni, másrészt, hogy a keleti és nyugati kereszténység párbeszéde is szükséges. A két felekezet megbékélésében hatalmas szerepet játszott. A katolikus presztízs visszaállítására törekedett.

Egyik életrajzírója szerint arra a kérdésére, hogy melyik lenne az az evangéliumi mondat, amelyet akkor választana, ha csak egyetlen mondatot hagyhatna örökül az utókornak, a pápa gondolkodás nélkül azt válaszolta, hogy „az igazság szabaddá tesz titeket” (János 8. fej. 32.)

Sulyok Attiláné

Források: ujember.hu; 24.hu; Gergely Jenő: II. János Pál pápa élete és munkássága (Bp, 1991)

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.