Gyárvárosi Víg Esték humorral és zenével

Bári Edit tudósítása

gyarvarosi-vig-estek

„Ha én egyszer kinyitom a számat...” Igazi békebeli pesti kabaré és zene. Kell-e ennél több egy igazán jó hangulatú délutánhoz? Október 12-én a győri könyvtár Gyárvárosi Közösségi Házában régi magyar filmek nagy slágereit hallhatta a közönség, és kacaghatott a pesti kabaré virágkorát idéző jeleneteken a Gyárvárosi Víg Esték rendezvénysorozat keretében, Csikó Teodóra, Koppány Zoltán és Takács Zoltán, a győri Nemzeti Színház művészeinek tolmácsolásában.

Fülbemászó, jól ismert dallamok és megunhatatlan poénok voltak a repertoáron. „Hol van az a nyár”, „Tudom, hogy van neki”, „Jaj de jó a habos sütemény”, „Egy Duna-parti csónakházban” és még lehetne sorolni azokat a dalokat, amelyeket a közönség együtt énekelt a fellépőkkel. Takács Zoltán előadásában életre kelt Kazal László egyik legnagyobb sikere, a „Cipzár” című dal is.

Ám ha véletlenül nagyon átadtuk volna magunkat a zene és ének varázsának, a közös éneklésnek, időről időre megjelent nekünk Hacsek és Sajó (Koppány Zoltán és Takács Zoltán), hogy a rekeszizmok helyes működéséről is gondoskodjanak. A két beszélgetőtárs megkerülhetetlen figurája a pesti humornak, a Vadnay László által életre keltett páros már-már klasszikussá vált a kabaré műfajában.

A névválasztásról maga Vadnay így nyilatkozott: „Felütöttem a telefonkönyvet, behunyt szemmel ráböktem ceruzámat, és ahol eltaláltam, ott állt Hacsek. Aztán megint böktem, ez volt a Sajó. Így születtek.” Az első jelenet bemutatójára 1929-ben került sor. A jelenetek nagyszerűsége az enyhén pajzán, de mindig aktuális témában rejlik, hiszen az évek alatt több szerző tollából került ki „Hacsek-Sajó” diskurzus.

Csikó Teodóra, Koppány Zoltán és Takács Zoltán – három előadó, akik játszottak, énekeltek; akik jókedvűkkel, lendületükkel a közönséget magukkal sodorva bizonyították tehetségüket. A bút-bánatot feledtető előadás igazi maradandó élménnyel ajándékozta meg a jelenlévőket.

Bári Edit
Fotók: Érsek Viktorné

2018.10.15