389

70 éves Kepes András riporter, író, professzor, világutazó

Nagy Mária írása

kepes-andras-konyvszalon

Én képtelen vagyok a világot leegyszerűsítve, két dimenzióban látni; jobboldalra és baloldalra osztani, mikor tudjuk, hogy a világnak kiterjedése van térben és időben is.Kepes Andrást bár nem láthatjuk már egyik tévécsatornán sem, mégsem felejtjük el sohase. Idén október 11-én ünnepli 70. születésnapját, számunkra azonban örökre kortalan marad.

Budapesten született 1948. október 11-én. Apai felmenői között Dr. Kepes Gyula orvos-tábornok, Kepes Ferenc, a magyar gnosztikus filozófiai iskola vezetője, Kepes György professzor, magyar-amerikai festő, fotográfus, médiaművész említhető. Édesapja, Kepes Imre a húszas években illegális kommunistaként részt vett a nemzetközi munkásmozgalomban, később külkereskedő, majd diplomata lett. Édesanyja, Borda Katalin kilencgyermekes egri családból származik, 1934-1946 között Mexikóban élt. A diplomácia ismert szakértője és egyetemi oktatója volt, diplomata-feleségek generációit vezette be a mindennapi diplomáciai etikett tudnivalóiba. A Külügyminisztérium főosztályvezető-helyetteseként ment nyugdíjba.

Kepes András általános és középiskolai tanulmányait három földrészen, három nyelven, kilenc iskolában végezte: Budapesten, Bejrútban, illetve Buenos Airesben. 1973-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar-esztétika szakos diplomát. 1979-ben posztgraduális tanulmányokat folytatott az Amerikai Egyesült Államokban, a Syracuse-i Egyetemen, illetve – miután elnyerte a John S. Knight nemzetközi ösztöndíjat – 1985-1986 között a Stanford Egyetemen. Doktori és habilitált doktori fokozatait 2004-ben a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerezte.

Érdeklődése már korán az újságírás felé fordult, első cikkei 17 éves korában jelentek meg. Az egyetem elvégzése után a Magyar Rádió gyakornoka, munkatársa, majd rovatvezetője lett. Nevéhez fűződik a Gondolatjel című kulturális magazin elindítása, szerkesztette többek között a Láttuk, hallottuk című művészetkritikai sorozatot. 1975-től külső munkatársaként dolgozott a Hét című televíziós műsornak. 1980-ban a Magyar Televízió belső munkatársa lett: egy ikonikus műsor, az akkor induló kulturális hetilap, a Stúdió ’80 alapító főszerkesztő-helyettese és egyik műsorvezetője volt.

Nyelvtudásának köszönhetően ő tudósított elsőként a cannes-i, a berlini, a moszkvai, a tokiói, a San Sebastian-i filmfesztiválról, Hollywoodból és a Nobel-díj átadásokról. Az ő mikrofonja előtt szólaltak meg először magyar képernyőn olyan világsztárok, mint Woody Allen, Glenn Close, Denis Hopper, Sophia Loren, Marcello Mastroianni, Yves Montand, Donald Sutherland, Bernardo Bertolucci, Federico Fellini, Jean-Luc Godard, Elia Kazan, Martin Scorsese, Kuroszava Akira, Andrzej Wajda. Az 1980-as években ezek a riportok ámulattal töltötték el a nézőket, ritkán láthattunk ilyen világhírű sztárokat a (magyar) televízióban.

Emlékezetes tudósítása volt, amikor Gabriel García Márquez kapta az irodalmi Nobel-díjat. Portréfilmeket készített többek között André Kertészről, Alexandre Traunerről. 1989-től több műsor szerkesztője és műsorvezetője volt, az ő nevéhez fűződik az Apropó (1991-1998) című riport-dokumentumfilm sorozat (amelynek több riportját külföldi televíziók is sugározták Ausztráliától Franciaországon át Portugáliáig) és a Desszert (1994-1998) című beszélgetős műsor. Az 1989-ben alapított Joseph Pulitzer-emlékdíj kuratóriumának is tagja lett.

1998-ban a TV2-n készített beszélgetős műsort Kepes címmel, de még abban az évben egy súlyos betegség két évre félbeszakította pályáját, és úgy döntött, visszavonul a rendszeres szerepléstől. 2000-ben a Magyar Televízió képernyőjén tűnt fel újra Oázis című, egész estés összetett sorozatával, beszélgetésekkel, dokumentumfilmekkel. 2002-től az RTL Klub képernyőjén volt látható irodalmi sorozata, a Könyv-jelző és 2005-től beszélgetős műsora, a Desszert, majd dokumentumfilm sorozata, a Világfalu. 2008-ban Különös történetek című sorozatával tért vissza egy évre a Magyar Televízióba. Több riportját sugározták külföldi televíziók, jelentős nemzetközi visszhangot keltettek a Bolíviában terrorizmussal megvádolt, és társaival tisztázatlan körülmények között meggyilkolt Eduardo Rózsa Flores-szel készült dokumentumfilmjei, különösen egy interjú, amely belpolitikai vihart kavart Bolíviában, és amelynek kapcsán Kepes Andrást is megvádolták.

Tapasztalatait, tudását nemcsak műsoraiban, hanem az egyetemi katedrán is kamatoztatta. 1986-1987 között Fulbright ösztöndíjjal a New York Egyeteme, majd később más amerikai egyetemeken is tanított. 1987-1989 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán volt óraadó tanár, majd 2004-2008 között a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola címzetes főiskolai tanáraként oktatott médiaismereteket. 2008-tól a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán (BKF), majd annak jogutódánál, a Budapesti Metropolitan Egyetemen tanított kinevezett főiskolai tanárként, 2012-től egyetemi professzorként. Vezetésével alakult meg az intézmény Művészeti Intézete, majd a Kommunikációs és Művészeti Kara, amelynek négy esztendőn át (2010-2014) dékánja volt. 2014-től az egyetem Művészeti Tanácsának elnöke.

A nyolcvanas évek közepétől rendszeresen publikált, különösen azután, hogy visszavonult a televíziós műsorkészítéstől, tevékenysége középpontjában egyre inkább az írás állt. Első művei főként rádiós és televíziós riportútjaira és beszélgetéseire épültek (Szerencsés Útjaim, Múzsák Közművelődési Kiadó, 1986; Kepes Krónika – Beszélgetések, Park Könyvkiadó, 1999; Kepes Krónika – Történetek, Park Könyvkiadó, 2000), illetve irodalmi válogatásokat készített Könyv-jelző I-III. címmel a Park Könyvkiadó számára (2001-2002). 2008-ban Matt a férfiaknak címmel dokumentum-regénye jelent meg (Alexandra Kiadó), 2011-ben látott napvilágot Tövispuszta című regénye. Könyveit idegen nyelveken is kiadták. Világkép című szubjektív esszé-regényét, amit a szakmai zsűri az év tíz legjobb könyve közé választott, 2016-ban adta ki a Libri Kiadó, és 2017-ben elnyerte a Libri Irodalmi Közönségdíját. Most ősszel újabb regénnyel jelentkezett Istenek és emberek címmel. (A XVIII. Győri Könyvszalonon november 18-án vasárnap mutatja be ezt a kötetét.)

Számos díj és kitüntetés birtokosa: Táncsics Mihály-díj (1991), Joseph Pulitzer emlékdíj (1994), Tolerancia-díj (1997), Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikereszt (1998), Déri János-díj (2005), Prima-díj (2011).

Kepes András (a képen a Győri Könyvszalonon dedikál 2016-ban) összesen hat gyermek édesapja: öt lánya és egy fia született, akik három különböző generáció tagjai. A legnagyobb és a legkisebb gyermeke között 37 év a korkülönbség. Bori és Juli lányai már felnőttek, őket Lujza, Kata és Rozi követi a sorban, legkisebb gyermeke, Lukács pedig 2011-ben látta meg a napvilágot, vagyis Kepes András 63 évesen lett hatodszor is édesapa, sőt még négy unokája is van. Hosszú további egészséget kívánunk neki 70. születésnapján!

Nagy Mária
Fotó: Szabó Béla

Forrás: wikipédia, kepes.hu

2018.10.11