Az eredetileg ügyvédként működő Goldoni praxisát feladva 1734-től szentelte életét drámai művek írásának: tragédiákat, intermezzókat, sőt még operaszövegkönyveket is írt, de legnagyobb diadalait vígjátékaival aratta, és aratja napjainkban is. 1745-ben vetette papírra egyik legtöbbet játszott darabját, a Két úr szolgáját, amellyel új utat nyitott a drámatörténetben.

Itáliában a 16. század derekától kezdve az alsó néprétegek körében is rendkívül népszerűnek bizonyult a commedia dell’arte műfaja. A sikert a komikus helyzetek széles repertoárja, a tipikus szereplők felléptetése, a hagyományos cselekmények és jelenetek szabad, rögtönzéseket sem nélkülöző előadása garantálta. A szöveget is improvizálták, csak azt határozták meg, hogyan következnek sorra a jelenetek, és a szereplők hogyan viszonyulnak egymáshoz.

Goldoni korára azonban ezek az előadások már teljesen kiüresedtek. Az olasz drámaíró nevéhez fűződik a műfaj megreformálása: részletesen kidolgozta, leírta és rögzítette a szöveget, egyéni jellemmel felruházott, élethű karaktereket írt, mivel úgy gondolta, hogy „a jellem a komédia igazi forrása”. Épp a Két úr szolgája volt az első olyan vígjátéka, amelynek teljes szövegét előre elkészítette. Az ősbemutatót 1746-ban tartották Milánóban.

Az előadás cselekménye Velencében játszódik, a díszleteket és a jelmezeket tervező Csík György a helyszínt a háttérben kifeszített tipikus velencei városképpel idézi meg, sőt egyes szereplők velencei „gondolával” érkeznek meg a színre. Az előadás rendezője, Funtek Frigyes különös ötlettől vezérelve a 18. századi Itália helyett az 1960-as évek Olaszországába helyezte át a cselekményt, a férfiak jelmezei pedig az olasz gengszterek világát idézik. A miliő megteremtésének fontos eszköze, hogy felhangzanak a hatvanas évek olasz slágerei is.

Az ókori vígjátékok óta állandó és népszerű színdarab elemek, mint például a különböző okok által akadályozott szerelem, a személycserék, az álruhába öltözött szereplők, valamint többféle megtévesztés egyaránt megjelennek, no és persze sem a felismerések, sem a lelepleződések, sem a happy end nem hiányozhat a történetből.

A darab abszolút főhőse a címszereplő Truffaldino, aki hirtelen ötlettől vezérelve két „úr” szolgálatába is elszegődik. Alakítója Járai Máté, aki újra egy olyan szerepet játszhat, amelyet mintha csak a számára írtak volna. Az olasz dalok alatt tánctudását, a cselekmény bonyolódása során improvizációs képességét csillogtathatja. Játékával Járai Máté példát mutat, hogyan lehet a ripacskodás eszköztára nélkül is fergetegesen komédiázni a színpadon. Goldoni két szerelmespárt is szerepeltet művében, azonban nemcsak a nagy szerelmet kell megjeleníteniük Mózes Anitának, Sík Fridának, Fejszés Attilának és Mohácsi Attilának, hanem szerepük összetettségéből fakadóan széles érzelmi skálán is mozoghatnak: a féltékenységtől a hisztérián át a kétségbeesésen keresztül egészen az elvesztés fájdalmáig. Egytől egyig sokszínűségüket bizonyítják. A színészek számára mindig hálás szerep az ellenkező nem képviselőjének bőrébe bújni: a Két úr szolgájában Mózes Anita brillírozhat Beatriceként férfiruhában. Kiss Tünde bájosan alakítja Smeraldina-t, a szobalányt, és talán ő kapta az előadás legszebb jelmezét is. Rupnik Károly a commedia dell’arte hagyományos eszközeivel alakítja a műfaj klasszikus figuráját, a kereskedő Pantalone-t. További szerepekben Koppány Zoltán, Szikra József, Pörneczi Attila és Klinga Péter lépnek színpadra.

Nincs kétségem afelől, hogy a Kisfaludy Teremben újabb sikersorozat indul útjára a premieren. Két és fél óra fergeteges komédiázás, teljes kikapcsolódás, kacagtató két felvonás vár azokra, akik megtekintik Goldoni remekművét, igazolva, hogy ami klasszikus, nem feltétlenül idejétmúlt.

Ősze Mária
Fotók: Molnár György, a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: Két úr szolgája – Premier a Győri Nemzeti Színházban

100 kép