M.I. Glinka Ruszlán és Ludmilla című operájának nyitányával indult a műsor. A briliáns, szonátaformájú, gazdagon hangszerelt, dallamos bevezető gyakorta hangzik fel hangversenyeken.

Ezt követően csendült fel Szergej Rahmanyinov pompázatos zenéje a Rapszódia egy Paganini-témára. Op. 43. Rahmanyinov, az orosz zeneirodalom talán legnagyobb zongoraművésze utolsó zongorára és zenekarra írott műve, melyet Niccolo Paganini – akit az ördög hegedűseként emlegetünk – ismert témája ihletett. A nagyszabású, érzelmek húrjait pengető, változatos zeneművet Dmity Masleev, a 2015-ös év Nemzetközi Csajkovszkij-verseny győztese zongorázta. Nem tudom, Masleev ujjait az ördögök vagy az angyalok vezették-e, de az ördögi ügyességgel ütött billentyűk angyali muzsikaként szóltak.

Az est záró darabja Bartók Béla Concerto, BB123/Sz. 116 kompozíciója volt, melyet a zeneszerző amerikai emigrációja alatt a bostoni szimfonikus zenekar karmestere, Serge Koussevitzky megrendelésére alkotott. Személyes érzelmekkel megtöltött öt tételes remekmű.

A Zeneakadémia hangversenyterme zsúfolásig megtelt, ahol a hazai zenei élet jeles szereplői is szép számmal képviseltették magukat. A nézőtéren – ami sajnos ritkán tapasztalható előadásokon – egy pisszenés sem hallatszott, mintha a közönség lélegzetfojtva szívta volna magába a muzsikát, félve attól, hogy a varázs bármelyik pillanatban elszállhat. A győri zenészeknek köszönhetően ez az igézet a tapsvihar felhangzásáig tartott, és ez a szűnni nem akaró, dübörgő tenyérorkán megerősített bennünket, hogy méltán vagyunk büszkék a Győri Filharmonikus Zenekarra, akik az ország határain kívül és belül viszik hírünket, és hirdetik a zene szépségét.

Bári Edit
Fotó: Győri Filharmonikus Zenekar