Szávay Gyula kétségtelenül a dualizmuskori győri időszaki sajtó egyik legérdekesebb alakja volt. Az 1861-ben Zentán született Szávay középiskolás diákként került Győrbe, ahol az érettségi után a Királyi Jogakadémián folytatta tanulmányait. Már eközben is újságíróskodott: 1882-ben elindította Garabonciás című élclapját, mely címét később Garabonciás Diákra változtatva 1888-ig jelent meg. A Győri Híradó szerkesztésével 1885 őszén kapcsolódott be a helyi politikai sajtóba, az igazi nagy vállalkozása azonban a következő év őszén elindított Győri Hírlap lett.

Az induláskor az egyszerű „Társadalmi lap” alcímet viselő, Szávay Gyula által szerkesztett új folyóirat a heti kétszeri megjelenést tűzte ki célul. A legfontosabb szerepet a következő másfél évtizedben maga Szávay vállalta, aki 1902 őszéig állt különböző „minőségekben” (felelős szerkesztő, főszerkesztő, lapvezér) a vállalkozás élén. Közben sok minden történt a lap körül. Többször változott alcíme: az 1890-es évek első felében pl. „A nemzeti törekvések, az irodalmi, közgazdasági és társadalmi érdekek független helyi lapja” alcím olvasható fejlécén. Ennél is fontosabb, hogy Szávay tudatosan törekedett a konkurencia „beolvasztására”: 1889 szeptemberében a Hazánk olvadt be a Győri Hírlapba, majd 1896 szeptemberében ezt tette a Győri Közlöny is; így – mivel a Győri Híradó 1888 végén megszűnt – az 1886 őszén egymás mellett élt négy helyi újságból egy bő évtized múlva már csak egyetlen egy marad: a Győri Hírlap. (Ez nem jelentette viszont azt, hogy vetélytárs nélkül maradt, mivel közben indultak újabb vállalkozások is.) Érdekességként említhetem viszont, hogy a korábbi alapítású lapok beolvadásakor Szávay átvette azok évfolyamjelölését is: emiatt a Győri Hírlap 1889 őszén, a Hazánk beolvadásakor a 4. évfolyamból egyből a 10. évfolyamába, míg a Győri Közlöny beolvadásakor az akkor 17. évfolyamánál tartó lap azonnal a 40. évfolyamába lépett. Ennek köszönhető, hogy az 1886-ban indult, 1939-ben megszűnt Győri Hírlap utolsó évben megjelent számain a „83. évfolyam” jelzés olvasható.

A Győri Hírlapról sok érdekességet lehetne elmondani. Így például azt is, hogy 1895. szeptember 29-től hetente hat alkalommal jelent meg – azaz az első olyan időszaki kiadvány volt Győrött, melyet a szó mai értelmében napilapnak mondhatunk. Szólnom kell továbbá arról: Szávay Gyula kiterjedt szerkesztői kapcsolatainak köszönhetően jeles külső munkatársai is voltak az újságnak. Nagy szerepe volt abban, hogy Gárdonyi Géza 1887 őszén – másfél éves fővárosi tartózkodás után – visszatért Győrbe, és Szávaynak köszönhető – több más mellett – az is, hogy a 19-20. század fordulóján a Győri Hírlap külső munkatársa volt Juhász Gyula és Ady Endre is! Az utóbbiak ezen tevékenységéről alig tudnak a mai győriek, pedig már az 1940-es években nagyra értékelte azt a helytörténeti kutatás – Jenei Ferenc a Győri Szemle hasábjain írt erről –, az 1970-es évek második felében pedig Pernesz Gyula foglalkozott e kérdéssel. Az utóbbi írásából tudjuk, hogy 1899 és 1902 között Ady Endre rendszeresen küldte közlésre új verseit Szávay Gyulának, aki azokat rendre közölte is, többnyire – egyezségük alapján – néhány nappal azok első (debreceni) megjelenése után. Harmincnál több írása jelent meg itt, többnyire teljes névvel aláírva, de vannak közöttük másként („Adieu”, „Adi”, „Bandi”, „Dyb”) aláírtak is. Az itt közölt Ady-versek sorát 1899. január elsején a Sorsunk, valamint január 22-én Az alsószoknya alkonya kezdte, és a Menyasszony a Zsóka zárta 1902 februárjában, de több Ady-novella is megjelent a Győri Hírlap hasábjain: közülük a legkorábbi A hősnő volt 1899. március 3-án.

A Győrött megjelent Ady-publikációk értékeléséhez talán nem érdektelen Pernesz Gyula összegző véleményét idéznem: „Ady fiatalkori írásai általában A Győri Hírlap tárczája című rovatban jelentek meg, amelynek ezekben az években olyan szerzői voltak, mint Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Tömörkény, Krúdy, meg Anatole France, Tolsztoj, Maupassant, és természetesen a ʼrégiʼ győriek: Szávay Gyula, a főszerkesztő és Erdős Renée. A győrieken kívül azonban olyan folyamatosan, állandósult jelleggel, mint Ady Endre, senki sem szerepelt. S ez a tény is igazolja a ʼmunkatársiʼ viszonyt.”

Szávay Gyula 1902 nyarán távozott a lap éléről (és a városból is), utódai közül Rumy Sándort emelhetjük ki, aki mintegy három évtizedig dolgozott – nevét közben Révészre változtatva – az ekkortájt is jelentős és az olvasók körében népszerű, polgári értékeket képviselő lap élén. Az újság alcíme közben többször változott: 1903-tól egy évtizeden keresztül a „Politikai napilap. Győrvármegye Gazdasági Egyesületének közlönye” alcím állt a fejlécben, kifejezte az orgánumnak a nevezett egyesülethez való kötődését, 1912 elejétől viszont már csupán „Politikai napilap” lett az alcím.

A Győri Hírlap impresszumában tíz alkalommal változott az azt előállító nyomda neve. A felsorolástól itt és most eltekintve arra hívnám fel a figyelmet, hogy 1913 tavaszától megszűnéséig már a Győri Hírlap Nyomda az előállító – a saját nyomda fenntartása ugyancsak a vállalkozás sikeres voltát bizonyítja. Ez utóbbira számos további tény is utal, melyek közül csupán kettőt említenék. Az egyik, hogy a 20. század elején is sikerült egy konkurens lap beolvasztása: a Győri Napló – Krajcáros Újság 1909-ben szűnt meg és vált a Győri Hírlap „részévé”. A másik, hogy több ízben is tudott kiadni melléklapot: így indulhatott el 1934 őszén a Győri Hírlap Heti Képes Melléklete, majd A Győri Hírlap Képes Híradója – ez utóbbinak 1935 májusáig 23 száma ismert, ami arra utal, hogy hetente jelenhetett meg.

Összegezve megállapítható: az 1886-ban indult Győri Hírlap az 1890-es évek közepére a város egyik legjelentősebb időszaki kiadványa lett, és az is maradt 1939-ig. Ötvenhárom éven át „szállította” olvasóinak – ebből 45 éven keresztül hetente hatszor megjelenve – a nagyvilág és az ország híreit, ugyanúgy, miként a helyi történésekről szóló hosszabb-rövidebb beszámolókat – ez utóbbival jelentős segítséget nyújtva a mai kutatóknak is.

Horváth József

Az Érdekességek a régi győri újságok és folyóiratok történetéből cikksorozat további részei itt találhatók felsorolva.