Előzménye volt a Thomas Jefferson által készített amerikai Függetlenségi nyilatkozat (1776), a George Mason nevéhez fűződő Virginiai jogok nyilatkozata (1776), valamint az angol Bill of Rights (1689) is, melyekből a készítők sokat merítettek.

A Nyilatkozat tartalmazza a politikai szabadságjogokat (pl. szólás- és sajtószabadság, népszuverenitás elve) és az egyéni szabadságjogokat is (pl. tulajdonhoz való jog, ártatlanság vélelme). Fontos elve, hogy az állam büntetőhatalmát korlátozza: a bűncselekményekre csakis a törvényben meghatározott büntetési tételek alkalmazhatóak a törvényben szabályozott módon.

Az Emberi és polgári jogok nyilatkozatának fontos alapelve a jogkiterjesztés, miszerint már nem csak a kiváltságos társadalmi csoportok rendelkeznek jogokkal, hanem az egész társadalom is. A megfogalmazók kijelentették, hogy születésétől fogva minden ember egyenlő, ezért ugyanazon jogok illetik meg, és azonos kötelességeknek is kell engedelmeskednie. Mivel a dokumentum elsősorban az egyénre koncentrált, név szerint említette a tulajdonhoz, boldogsághoz, szabad véleménynyilvánításhoz, illetve – kikötésekkel – a szabad vallásgyakorláshoz való jogot, melyek tehát nem csak a franciákra vonatkoztak. Nem szerepelt viszont – érdekes módon - például a gyülekezési jog.

A Nyilatkozat szakított az ancien régime világszemléletével, és – az isteni kegyelem helyett – a szabad akaratát kinyilvánító népet tette meg a hatalom legitimáló erejének. Megszüntette a rendi társadalmat, felszámolta az ezzel járó külön jogokat és mentességeket, és egyenlő kötelességeket adott állampolgárai számára: ezek közül a legfontosabb a közteherviselés volt, ugyanakkor - modern felfogása dacára - nem foglalkozott például a nők jogaival, vagy a rabszolgaság intézményével sem. Az Emberi és polgári jogok nyilatkozatának elfogadásával a férfi valójában kettős státust birtokolt: egyszerre maradt patriarcha és lett polgár. A forradalomból a nőknek semmilyen java nem származott. Ugyanabban az évben, amikor Franciaországban bevezették az általános választójogot (és a nőket, csakúgy, mint kezdetben Angliában, kifejezetten kizárták belőle), Robespierre minden politikai nőklubot becsukatott, Olympe de Gouge életével - más liberális-republikánus nőtársaival együtt - a jakobinus terror guillotine-ja végzett.

Az Emberi és polgári jogok nyilatkozatának pontjai:

1. Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.

2. Minden politikai társulás célja az ember természetes és elévülhetetlen jogainak megőrzése. E jogok: a szabadság, a tulajdon, a biztonság s az elnyomással szemben való ellenállás.

3. Minden szuverenitás elve természeténél fogva a nemzetben lakozik; sem testület, sem egyén nem gyakorolhat hatalmat, ha (az) nem határozottan tőle ered.

4. A szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt. Az egyes ember természetes jogainak gyakorlása tehát más korlátokba nem ütközhetik, mint azokba, amelyek a társadalom többi tagjai számára ugyanezen jogok élvezetét biztosítják; s e korlátokat a törvény határozhatja meg.

5. A törvénynek csak a társadalomra nézve ártalmas cselekedetek megtiltására van joga. Amit a törvény nem tilt, azt senki nem akadályozhatja meg, s amit a törvény el nem rendel, arra senkit kényszeríteni nem lehet.

6. A törvény a közakarat kifejezése; alkotásában minden polgárnak joga van személyesen vagy képviselői révén közreműködnie. A törvény egyformán törvény mindenki számára, akár védelmez, akár büntet; s mivelhogy a törvény előtt minden polgár egyenlő, tehát minden polgár egyformán alkalmazható minden közhivatalra, állásra és méltóságra, erényeik és képességeik különbözőségén kívül egyéb különbséget nem ismerve.

7. Vád alá helyezni, letartóztatni s fogva tartani bárkit is csak a törvény által meghatározott esetekben s a törvény által előírt formák között lehet. Mindenki büntetendő, aki önkényes rendelkezéseket szorgalmaz, kiad, végrehajt vagy végrehajtat; viszont minden polgárnak, akit a törvény értelmében megidéznek vagy őrizetbe vesznek, haladéktalanul engedelmeskednie kell - s ha ellenállást tanúsít, bűnösnek vallja magát vele.

8. A törvény csak szigorúan és nyilvánvalóan szükséges büntetési tételeket állapít meg, s büntetéssel sújtani senkit másként nem lehet, mint a bűncselekmény elkövetése előtt meghozott és kihirdetett, valamint szabályszerűen alkalmazott törvény értelmében.

9. Mindaddig, amíg bűnössé nem nyilvánítják, minden ember ártatlannak vélelmezendő. Ha tehát letartóztatása mégis elkerülhetetlenné válik, a törvénynek szigorúan meg kell torolnia minden olyan keményebb rendszabályt, amelyet a szökés megakadályozásának szükségessége nem indokol.

10. Senkit meggyőződése, vallási s egyéb nézetei miatt háborgatni nem szabad, feltéve, hogy e meggyőződés s e nézetek megnyilvánulása a törvényes rendet nem sérti.

11. A gondolatok és vélemények szabad közlése az embernek egyik legértékesebb joga; ennélfogva minden polgár szabadon szólhat, írhat s nyomtathat ki bármit, felelősséggel tartozván viszont e szabadsággal való visszaélésért a törvény által meghatározott esetekben.

12. Az ember és a polgár jogainak biztosítása karhatalom fenntartását teszi szükségessé; e karhatalomnak tehát az összesség hasznára kell szolgálnia, nem pedig azoknak külön céljaira, akiknek személyére e karhatalom rábízatik.

13. A karhatalom és a közigazgatás költségeinek fedezésére nélkülözhetetlenül szükséges mindenkinek közös hozzájárulása; s e hozzájárulást, kinek-kinek képessége szerint, a polgárok összessége közt egyenlően kell elosztani.

14. A polgároknak saját személyükben vagy képviselők útján joguk van e közös hozzájárulás szükségszerűségét megállapítani s azt szabadon megszavazni, valamint felhasználását nyomon követni, s meghatározni mennyiségét, alapját, elosztását, behajtását és időtartamát.

15. A társadalomnak joga van a közigazgatás minden tisztviselőjét számadásra vonni.

16. Az olyan társadalomnak, amelyből e jogok biztosítékai hiányoznak, s ahol a törvényhozó és a végrehajtó hatalom szétválasztását nem hajtották végre, semmiféle alkotmánya nincs.

17. Tulajdonától - lévén a tulajdonjog szent és sérthetetlen - senki meg nem fosztható, legfeljebb csakis oly esetekben, amikor ezt a közösség érdekéből fakadó nyilvánvaló és törvényes úton megállapított szükségesség követeli meg - ám ekkor is csak igazságos és előzetes kártalanítás fejében.

Az alapelvek 1789 óta széles körben elterjedtek a világban, számos állam és nemzetközi dokumentum pl. az ENSZ által 1948-ban kiadott Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata is átvette. Franciaországban napjainkban is a hatályos alkotmányos elvek közé tartoznak: az 1958 októberében elfogadott - ötödik köztársasági - alkotmány értelmében az Emberi és polgári jogok nyilatkozatának cikkelyei ma is kötelező érvényűek.

Nagy Mária

Forrás: Wikipédia, Rubicon

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken érhető el.