Simor János 1828-ban választotta a papi pályát. Pozsonyban, Nagyszombatban és Bécsben tanult teológiát. 1836-ban szentelték fel. Doktorátust szerzett filozófiából, ezt követően tanított a bécsi Pázmáneumban és Esztergomban, később vezette a bécsi papi továbbképző intézetet is.

1857. február 20-án nevezték ki győri püspökké. Ezt a pozíciót 10 éven át látta el. Az itt töltött idő alatt számtalan fontos intézkedést tett. A rábízott javakkal rendkívül jól sáfárkodott, a püspökség jövedelmét ötszörösére emelte. Ez tette lehetővé, hogy különféle alapítványokat tegyen, intézményeket létesítsen, műemlék épületeket restauráltasson s lefektesse saját könyvtárának alapjait. Lássuk mit tett városáért és egyházmegyéjéért!

1857. december 18-án megalapította a győri kisebb papnevelő intézetet, ami az úgy nevezett Apátúr házban működött 1910-ig. Az intézmény célja az volt, hogy a 12 évesnél idősebb, papi pályára készülő ifjakat vallásos nevelésben részesítse. A már gyakorló papoknak rendszeresen pásztori leveleket küldött, melyekben egyebek mellett a katolikus iskolákban folyó oktatás tartalmára és módszereire is kitért. Az iratanyag nyomtatott formában is megjelent, tíz kötetet tesz ki.

A lakosság hitéletének elmélyítése érdekében az egyházmegyében Oltár-, Erzsébet- és Katholikus legényegyleteket létesített. Szociális érzékenységét jelzi, hogy Sopronban és Magyar-Óvárott szegény leányok számára nőnevelő-intézetet alapított. Győr-Szigetben pedig 100 ezer forint költséggel kórházat és kisdedóvót létesített, ezek vezetését az irgalmasrendi apácákra bízta. Győr-Sziget hálából díszpolgárrá választotta s a zárda előtti teret róla nevezte el - a közterületet ma is így hívják. 1859-ben segélyalapot hozott létre az anyagi kárt szenvedett papok számára.

Érdeklődési köre széles volt, de különösen vonzódott a történelemhez, a régészethez és a műemlékhez. A győri tudományos élet szempontjából elévülhetetlen érdemeket szerzett a Győri Történeti és Régészeti Füzetek pártolásával. 1861-től finanszírozta a lapot egészen 1869-ig. Jövedelméből komoly összegeket juttatott az egyházi épületek megóvására és helyreállítására. Külföldi utazásaiban nyert tapasztalatait felhasználva, a győri székesegyházat 1863-65 során teljesen restauráltatta. A 14. századi Héderváry-kápolna és a 15. századi Dóczy-kápolna visszanyerte eredeti szépségét. Felújíttatta a bazilika főoltárát, szobrot állíttatott Szent Istvánnak és Szent Lászlónak, valamint új oltárképet készíttetett.

Nem szórta azonban a pénzt számolatlanul, megfontoltan adakozott. Fennmaradt egy anekdota, miszerint a püspök egy alkalommal meglátogatta a lébényi templomot. A plébános éppen a templom restaurálására gyűjtött, és bizakodott az egyházmegye segítségében. Simor csodálattal szemlélte az ódon épületet, és hosszasan állt Szent Jakab szobra előtt. Végül megszólalt: Milyen szomorú az arckifejezése! A plébános értette a tréfát, s a következőképpen válaszolt: „Csakis azokra néz így a szent, akik még nem adtak szobrára és a templomra pénzt.” Arról nem szól a fáma, vajon Simornak milyen volt a humorérzéke és az adakozókedve…

1867. január 20-án esztergomi érsekké s Magyarország hercegprímásává nevezték ki. Ekkor ezt írta naplójába: „Szomorúság töltötte el szivemet, hogy el kellett hagynom e széket és az egyház népét, melyet annyira szerettem, melynek egészen feláldoztam magamat. Bánatomat csak az enyhíti, hogy semmit sem tettem más székre való áthelyezésem érdekében. Vajha ne teljesednék rajtam a királyi zsoltáros szava: „Fölemelvén, levetettél engemet. A mint azonban az Úr akarja, úgy legyen.”

A Győrben töltött évek alatt kialakított kapcsolatai, az ez idő alatt szerzett vezetői és szervezői tapasztalatai tették alkalmassá az érseki székre, majd a bíborosi feladatok ellátására. Valláselméleti tanulmányai és széles körben terjesztett főpásztori körlevelei határozott egyházpolitikai és teológiai nézetekről árulkodnak. Pozíciója és tekintélye révén igazi szürke eminenciásként munkálkodott az állam és egyház kapcsolatának modernizálásán és a katolikus egyház autonómiájának, függetlenségének megteremtésén és megóvásán.

Simor János 1891. január 23-án hunyt el Esztergomban.

Berente Erika

Felhasznált irodalom:
Ruschek Antal: Győr jubiláris püspökei (Bp.: Franklin, 1896)
Walter Gyula: Simor János bibornok herczegprímás emlékezete (Esztergom : Buzárovits Gusztáv Ny., 1891)
Mendlik Ágoston: IX. Pius római pápa és a magyar püspöki kar, vagyis Főpapok s egyháznagyok életrajzgyűjteménye (Pécs : Lyceumi Nyomda, 1864)
Simor János emlékkönyv (Bp. : Márton Áron K., 1992)
Wikipédia
Magyar katolikus lexikon

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.