Attila hősei rendszerint idős emberek, akik visszaemlékeznek az átéltekre. A háború foglyai című kötet két kisregényt tartalmaz, mindegyik egyfajta első világháborús hadifogoly-odüsszeia.

Az első kisregény hősei a fehérek fogságába kerülnek, ahol kínaiak őrzik őket. Szerencséjükre a kínai tiszt különös barátsággal viseltetik az egyik hadifogollyal kapcsolatban, támogatásának köszönhetően tudnak átkelni a befagyott Bajkál-tavon, és elérni azt a hajót, amely megszabadítja őket a Távol-Kelet számkivetettek számára cseppet sem egzotikus fogságából.

A másik kisregény szereplőinek nincs ilyen mentora, őket a vörösök kényszersorozzák hadtápszolgálatra, de a gondviselés kegyelméből éppen távol vannak az egyébként fékevesztetten gyilkolászó különítményüktől, amikor a Frunze-csapatot is eléri a végzete. És ekkor számukra is eljön a nagy vándorlás ideje, elhagyott kút, döglött kecske, de legfőképp elszántság segíti őket, hogy eljussanak Odesszába, majd onnét haza.

A katonák tehát hazatértek, lapos tarisznyájukba azonban belekapaszkodik a múlt. "Azt mondta, külön imádkozik értünk, leszereltekért, mert tudja, hogy sokan vannak, akik a békében is magukkal hurcolják a háború terhét, és még az utcán is felismeri azokat a frontharcosokat, akik részt vettek a hazáért vívott véres csatákban; mert az ilyen leszerelt katona még ennyi év elteltével is másképpen figyel a világra: az ilyen a szeme mélyéről néz, ahonnét már csak valami maradék fény pislákol elő, mert a többi fény ott maradt a fronton azoknál a bajtársaknál, akiket meghalni látott."

Reisinger Attila a késői narrátor visszafogottságával mesél a téli időkről, minősítés, szájbarágás vagy bombasztikus elemek alkalmazása nélkül megengedve rácsodálkoznunk arra, hogy miközben farkasnak farkasai vagyunk, egymás nélkül, sőt az olykor mostoha haza nélkül sem élhetjük életünket.

Könyvtárosbácsi a regényt bátran ajánlja minden olyan olvasónak, aki képes tisztelni az embert, annak mérhetetlenül nagy hibáival együtt is. 

(Reisinger Attila: A háború foglyai. Bp., Magyar Napló, 2018. 143 oldal)

Győry Domonkos

Az írás a Könyvtárosbácsi olvasónaplója blogról származik