Kiss forever! – A csók Világnapja

tmoni írása

csok

Az egész világon július 6-án ünnepeljük a csók világnapját. Máig tisztázatlan, ki kezdeményezte e jeles nap megünneplését, ahogy az is, hogyan alakult ki a csókolózás. Az antropológusok még abban sem jutottak végső döntésre, hogy a csók egy tanult viselkedés vagy pedig ösztönös cselekedet. Mindenesetre három fő elmélet létezik a létrejöttével kapcsolatban, tessék választani!

Egyes tudósok szerint rituális szokás, mely abból indul ki, hogy korábban az anyák a táplálékot saját szájukban „aprították össze”, majd szájon keresztül továbbították kisgyermekeiknek. Ily módon a csók a gondoskodás, a közelség, a szeretet és a kötődés jelképe lett (egyes népeknél ez a fajta etetés még ma is dívik, például Namíbiában, a himba törzsnél, vagy az Új-Guineában élő pápua anyák körében). Más tudományos vélemények szerint a csókon keresztül két ember valóban „kóstolgatja”, kölcsönösen vizsgálja egymást. Tudat alatt ilyenkor azt fürkésszük, genetikailag összeillünk-e a másikkal: a nyál íze azt az információt nyújtja a csókolózó feleknek, hogy immunrendszerük harmonizál-e egymással. Antropológusok egy része viszont úgy vélekedik, a csókolózás a szaglászásból fejlődött ki, azaz a másik arcának megszagolásából, a másik illatának barátságból vagy szeretetből való beszippantásából, és ezáltal hangulatának, közérzetének felméréséből alakult ki (számos bennszülött kultúrában – mint pl. az eszkimóknál és maoriknál – a csók helyett máig elterjedtebb egymás orrának összedörzsölése).

A mai nyugati kultúrában a csók leggyakrabban a vonzalom kifejezése, de jelképes cselekedet is lehet, például egy uralkodó vagy pápa gyűrűjének megcsókolása. Az Interneten és az IRC-n a csókot – többek között – az xx emoticon fejezi ki, melynek története a középkorig nyúlik vissza: az emberek a jogi szerződéseket egy X-szel írták alá, majd megcsókolták, becsületességük bizonyítékaként. A megkülönböztetés miatt a szerelmes csók jele az XX lett… Az ókori Rómában a nőknek tilos volt bort inni egy várható csók előtt, a férfiaknak viszont joguk volt csókkal letesztelni őket… A középkori Angliában vasárnap tilos volt csókolózni (még az anya sem csókolhatta meg a gyerekét), sőt Londonban csókellenes ligák alakultak, rendes alapszabállyal és csók-rakett-tel (kis kosárka az orr és az áll között, működési elve hasonlatos az erényövhöz)... Amerikában pedig voltak államok, ahol a nyilvános csókolózókat szigorúan megbüntették botrányokozásért…

Csókolózás közben boldogságért felelős hormonok termelődnek, mint például endorfin, szerotonin és adrenalin, ezáltal kerülünk mámoros állapotba. Ezek a pozitív stresszhatások megemelik a pulzust, és javul a szív teljesítménye is. Az átlagos 20-ról 60-ra emelkedik a percenkénti lélegzetvételek száma, ráadásul 34 különböző arcizmot használunk, amely megakadályozza a bőr öregedését. A csókolózás jótékony mellékhatása, hogy két perc alatt 15 kilokalóriát égethetünk el vele. Stressz-csökkentés, koleszterinszint-csökkentés, keringési rendszer javítása, bőr fiatalon tartása és fogyás: miért is nem csókolózzunk állandóan?

A világ leghíresebb csókjai: a legmesésebb, amely felébresztette Csipkerózsikát; a legaranyosabb (szó szerint), mely Gustav Klimt Csók című festményén látható; a legcuppanósabb, mely Tarkan Kiss Kiss című számának refrénjében hallható; a legszomorúbb, mely Oscar Wilde síremlékének tönkretételéhez vezetett (zarándokok csókjai); a legjobban várt, mely Vilmos herceg és Kate Middleton esküvőjén csattant el; valamint a legismertebb: Júdás csókja. És íme egy válogatás a legszenvedélyesebb filmes csókokból is.

És még egy szót sem beszéltünk a költészetről, a szerelmes versekről, melyekkel köteteket lehetne megtölteni: a boldog, a boldogtalan, a szenvedélyes, az észveszejtő, a hódító, a behódoló, a kétségbeejtő, a szárnyaló, a kezdődő, az elmúló, a lealacsonyító, a felemelő, a kölcsönös, a viszonzatlan, az epekedő, a megfontolt, a kiegyensúlyozott, a megállapodott, az égi, a földi, a birtokló, az osztozó, a pillanatnyi, a halálos, az örök és a ki tudja még, milyen szerelmekről szóló szebbnél szebb strófákról, melyekben a csók újra és újra felbukkan. Mindezek helyett álljon itt egyetlen versszak Ady Endre Heléna, első csókom című verséből, melynek minden sorában megjelenik…

..És bús íze vala a csóknak
És átkozott volt az a csók,
És te nem tudtad, hogy ki csókol,
És én nem tudtam, hogy ki csókol,
És én nem ismertem még akkor
A csóknál nagyobb valót…

tmoni

A kép az everystockphoto.com szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2018.07.06