Garfieldot Jim Davis, teljes nevén James Robert Davis (1945-) amerikai képregényrajzoló találta ki, aki azt állítja, hogy hőse univerzális abban az értelemben, hogy egy narancssárga bundába összegyúrva egyesít minden macskát, akivel élete során találkozott. A hosszú évek alatt külseje több átalakuláson ment át, míg elnyerte mai formáját. Eredetileg Garfield egy mindössze néhány kockából álló képregényszalag volt, de az idők során kinőtte magát: magazin, könyvek, sőt könyvsorozatok, rajzfilmsorozatok (pl. Garfield és barátai), filmek (pl. Garfield), sőt filmsorozatok (pl. A Garfield-show) és videójátékok is születtek belőle. A tervekben a főszereplő Jon (Jonathan „Jon” Quentin Arbuckle), a macska gazdája volt, de mivel minden poén Garfieldtól származott, és ő annyira szeretnivalóan testesítette meg mindannyiunk titkolt emberi gyarlóságait, hogy nagyon hamar szerepcserére került sor. A későbbiek során feltűnt Ubul (Odie) is, a buta kutya, aki attól fogva Garfield szarkazmusának élő forrása lett.

A United Media Feature vette meg a képregényötletet, s Garfield 41 amerikai újságban debütált 1978. június 19-én. Az ügynökség már júliusban elbúcsúzott volna tőle, de ez akkora felzúdulást váltott ki az olvasóközönségből, hogy a cinikus, lusta macska maradt, s elindult a népszerűség útján. Ma már mintegy negyedmilliárd olvasója van 90 országban, 3500 lapban (ez Guinness-rekord), 30 nyelven. Még a Washington Postban is szerepel... A képregénytörténelem leghíresebb és legnépszerűbb figurája lett, bár senki sem érti, hogy minek köszönheti hatalmas sikerét. Még maga Davis is csak találgatja a siker titkát, szerinte a közérthető humor, a szóviccek és a szleng használatának kerülése a fordítások miatt, valamint a képregényfigura két fő hobbija (az alvás és evés, ami mindenkit érint) okozzák, hogy ennyi embert érdekel.

Jim Davis alakjait valós személyekről mintázta: Jont saját magáról, Garfieldot pedig nagyapjáról, James A. Garfield Davis-ről, aki „maga is testes, örökké zsémbelődő, fanyar homorú morózus ember volt, ugyanakkor mélyen érző, de a világ minden kincséért sem mutatta volna ki az érzelmeit, akárcsak Garfield”. (Jim Davis). Az antropomorf macska 1978. június 19-én született Mamma Leoni olasz éttermének konyhájában, ahol rendszeresen mindent felfalt, ezért egy állatkertbe száműzték. Itt nem igazán érezte jól magát, így ráakaszkodott az arra járó Jonra, aki hazavitte…

Garfield imád enni, aludni, tévézni, és utálja a hétfőket, a februári hónapot, a postásokat, a kutyákat, a pókokat, a vekkerét és a mazsolát. Hatalmas a fantáziája, mérhetetlen a cinizmusa, nagyon önző, és előszeretettel szekál másokat: Ubult, Jont, Nermal-t, a magát a világ legaranyosabb kiscicájának gondoló macskát és a szomszédasszonyt, Mrs. Feeny-t, aki ezt rendszeresen a gazdáján bosszulja meg. A 100 Folk Celsius együttes is megénekelte alakját 20. születésnapja alkalmából Garfield csak egy van a világon címmel:

„Vagy álmos, vagy alszik, vagy pizzát keres,
Mindhármat egyszerre nem lehet.
Húsz éve mindenhol csodálják,
Szexisen gömbölyű alakját.

A leghíresebb macska a világon,
Nincs párja hetedhét határon.
Nevét mindenki jól ismeri,
Garfield, Garfield az isteni...”

Magyarországon 1990-től külön Garfield magazin jelenik meg, mely harmadik európaiként indult a finn és a svéd lapok után. A rajzfilmek közül is sokat bemutattak nálunk, a cinikus macska szinkronhangja Kerekes József volt, a magyar szöveget Bálint Ágnes írta. Később, mikor a Garfield-filmek is eljutottak hozzánk, Till Attila szinkronizálta a képregényfigurát, de a rajzfilmekben továbbra is Kerekes József hangján szólat meg.

A képregény hivatalos honlapja 1996 óta létezik, és egy musical is készült Garfield Live címmel, melynek forgatókönyvét Jim Davis, zenéjét és dalszövegét Michael Dansicker és Bill Meade írta. És ne feledkezzünk meg a show business velejárójáról, hogy mindenféle tárgyakon (képeslapok, bögrék, pólók, stb.) megjelent Garfield, és persze ajándékok, játékok is készültek belőle, hiszen ilyen népszerű karakterrel jó sok mindent el lehet adni.

tmoni

Forrás: wikipédia, garfield.com, Facebook

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével az alábbi linken található.