“Gyönyörű játék ez a színházasdi...”

60 éve született Bubik István

bubik-istvan

Fájdalom, de már éve 14 éve nincs köztünk Bubik István. Egy novemberi éjszakán vezetett a halálba jellegzetes bogárhátú autójával, örök fájdalmat hagyva maga után. Akkor még csak 46 éves volt, idén ünnepelnénk 60. születésnapját.

1958. május 19-én született Budapesten. Középiskolai tanulmányait az esztergomi Temesvári Perbált Ferences Gimnáziumban végezte. Nem készült színésznek, rajongott a lovakért és a dobokért. De aztán, valamikor harmadéven előadtak egy színdarabot az iskolában, és előadás után egyik paptanára javasolta neki, hogy ezt a pályát válassza, mert tehetséges. Ő pedig megfogadta a tanácsot, és jelentkezett a Színművészeti Főiskolára, ahova rögtön fel is vették. Egy év katonaság után el is kezdte, és 1981-ben kapta meg színészdiplomáját.

Legendás osztályba járt Bubik István, Forgács Péter (a győri Nemzeti Színház igazgatója), Incze József, Kubik Anna, Kulka János, Lang Györgyi voltak az osztálytársai, osztályfőnöke pedig Kazimir Károly volt. A főiskola után a Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol olyan nevezetes szerepeket alakított, mint például Mercutio a Rómeó és Júliában, vagy Ádám az Ember tragédiájában. Játszott az István, a király című rockoperában is.

A nyolcvanas évek számára nemcsak a színházról szóltak. Részt vett számos tüntetésen, felszólalt Ceausescu diktatúrája és a falurombolások ellen. Ezt követően megnyugodni, lecsendesedni akart, és egy évre Londonba ment, ahol rakodómunkásként dolgozott.

Angliából visszatérve egy évig szabadúszó volt, majd 1993-ban a Törőcsik Mari neve által fémjelzett, frissen alakult Művész Színház társulatához szegődött,  és itt is maradt egészen annak megszűnéséig. Itteni legemlékezetesebb alakítása  Sütő András Ádvent a Hargitán című darabjának főszerepe volt. Ebben a darabban Sinkovits Imre és Kubik Anna voltak a partnerei. Máig felejthetetlen, emlékezetes előadás volt. A Művész Színház megszűnése után a Thália Színháznál dolgozott, de később ezt a színházat is bezárták.

Ezután nyolcan - Bánsági Ildikó, Nagy-Kálózy Eszter, Ráczkevei Anna, Eperjes Károly, Gáspár Sándor, Hirtling István, Bubik István és Tóth Auguszta Kelemen László Színkör néven új csapatot alakítottak, és egy évre Szolnokra szerződtek, majd 2000-ben Budapestre, Márta István Új Színházba mentek. Itt olyan darabokban láthattuk, mint a Túsz-szedők, a Wojzeck, a Szentivánéji álom vagy a Kettős ünnep.

Bubik István nagy természetű ember volt, két kézzel ölelte magához az életet. Nők, lovak, kutyák, bogárhátú, barátok, színház – mindent akart egyszerre. Nem bírt nyugton maradni, mindig ment a saját feje után. Mindene volt a színház, a színpad. Sokat jelentettek neki a barátai: Funtek Frigyes és Gáspár Sándor. Nagy szerelme Kubik Anna volt, akivel hét évig voltak együtt, többször is megkérte a kezét, de Anna jól ismerte őt, félt, hogy elveszíti őt, ami aztán be is következett.

Emlékezetes alakításai közé tartozik Szinetár Miklós rendezésében a Tartuffe címszerepe a Várszínházban, és a Kiss Csaba által rendezett Othello Jágója az Új Színházban. A mozikedvelők ismerhetik Szabó István A napfény íze című filmjéből, vagy az 1999-ben bemutatott Hídember című alkotásból, de Bubik István alakította a 2002-ben Dér András A kanyaron túl című filmdrámájának főszerepét is. Több híres színészt szinkronizált: ő volt a magyar hangja Tom Hanks-nek a Forest Gump című filmben, vagy Sylvester Stallone-nak a Rockyban. A tévénézők a Nyolc évszak című televíziós sorozatban is láthatták őt.

bubik-istvanElképesztően haragudott a kereskedelmi csatornákra, el sem ment oda szerepelni, mert szerinte olyan hamis értékeket közvetítenek, amivel ő abszolút nem értett egyet. Tisztelte a tradíciókat, néphagyományokat. Kedvenc költője Ady Endre és Wass Albert volt. Ritka (a) magyar című önálló estjével bejárta az egész országot. Bibliaként hordozta magával Latinovits Zoltán Verset mondok című könyvét, melyet rongyosra olvasott, és a Színész Chartát. Aktív tagja volt a Színész-zenekarnak is.

Munkásságát Jászai Mari-díjjal ismerték el, emellett megkapta a Rajz János-díjat, a Farkas-Ratkó-díjat, a Magyar Művészetért Díjat is, 2000-ben pedig az Érdemes Művész kitüntetést.

1992-ben feleségül vette Rémi Tünde néptáncost, akitől egy kislánya született: Réka. 2004. november 28-án, advent első vasárnapján autóbalesetben vesztette életét. Ezen a végzetes napon Budapestről autózott le Szolnokra, hogy megnézze Funtek Frigyes táncjátékrendezését. barátja csak ezért jött haza Cannes-ból. A banketten látták őt utoljára. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Művésztársai a színész emlékére létrehozták a Bubik István-díjat, mely a Magyar Művészetért díjrendszer 

önálló értékű díja. Orosházán a művelődési ház kamaraterme, Budapesten a Csili Művelődési Központ színházterme és Maglódon a MAGHÁZ színházterme is az ő nevét viseli. Tekintettel arra, hogy Bubik István szenvedélyes lovas volt, az ügető rendszeres vendége, valamint versenyek résztvevője, a Kincsem Park legnagyobb szabadtéri versenyén, a hagyományos szilveszteri ügetőn minden évben megrendezésre kerül a Bubik István emlékverseny. Esztergomban utcát neveztek el róla.

Bubik Istvánra emlékeznek a Bajor Gizi Színészmúzeumban is mától, a színész születésnapjától. A Petőfi Irodalmi Múzeum és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Ritka magyar – Bubik 60 című kamarakiállítása május 19-től 2019. január 20-ig, szerdától vasárnapig 14 és 18 óra között tekinthető meg a Bajor Gizi Színészmúzeumban. Az MTI így méltatja a színészt sajtóközleményében: nemzedékének egyik legkarizmatikusabb alakja volt, „a reneszánsz kor emberének kései utódja, tele tűzzel, energiával, szókimondó igazságérzettel és életigenléssel”. Majd a kiállítás kurátorát, Szebényi Ágnest idézi: az 1981-1990 közötti évek tekinthetők a művészi pálya fénykorának, szakmai élete legsikeresebb és leggazdagabb időszakának. Egy fiatal színészgeneráció vezető színészévé érett alig néhány év alatt, egyik főszerep jött a másik után, nem csoda, ha generációja legdinamikusabb tehetségeként tartotta számon mind a szakma, mind a közönség.

Nagy Mária

Felhasznált irodalom: wikipédia ; Gubcsi Lajos – Gubcsi Anikó: A csillagokban Bubik István : Himnusz, nimbusz, mítosz. Budapest: GL-4 Kft., 2005.

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép

 

 

 

2018.05.19