Maurice gyermekkora Normandiában telt, majd középiskolai tanulmányait Párizsban végezte, a Michelet Gimnáziumban. Nagyon jó tanuló volt, több rangos tanulmányi versenyt is megnyert. 1937 és 1939 között politológiát hallgatott. 18 éves korában kezdett el írni irodalmi folyóiratokba. 1939-ben katonai szolgálatra hívták be, lovassági tisztként szolgált, majd a Vichy-kormány területére települt, kívül a németektől megszállt zónán. Ekkoriban mutatták be első darabját, a Mégarée-t. Részt vett az ellenállási mozgalomban, majd 1942-ben titokban Spanyolországon és Portugálián keresztül Londonba menekült, hogy részt vegyen a Szabad Franciaország munkájában. A háború végén haditudósítóként is dolgozott, és társszerzője volt a Partizánok dalának, az ellenállás himnuszának.

1946-tól csak az irodalomnak és a politikának szentelte életét. Már 1948-ban elnyerte az egyik legrangosabb francia irodalmi kitüntetést, a Goncourt-díjat Finom famíliák című regényével, ekkor mindössze harmincéves volt. 1966-ban a monacói Irodalmi Tanács tagja lett, és Péter herceg-díjat kapott addigi munkásságáért. 1969-1970 között a Francia Rádió és Televízió Hivatal reformbizottságában vállalt szerepet.

1973-1974 között kulturális miniszter volt, 1978-1981 között a Párizsi nemzetgyűlés képviselője, tagja az Európa Tanács és a Nyugat-európai Unió parlamenti közgyűlésének. 1978-1981 között, illetve 1979-1980 között az Európai Közösség parlamentjében volt képviselő. Az európai kultúrpolitikában is fontos szerepet játszott, ő volt például annak az ötletnek az atyja, hogy a közös európai valutanem az euro helyett az as nevet viselje az egykori római pénznem után.

Élete során még számos egyéb nemzetközi irodalmi elismerésben részesült, tagja volt többek között a marokkói, a brazil, az athéni és a román Akadémiának, és számos lovagrendnek, köztük a máltainak is. 1966. december 8-án lett a Francia Akadémia halhatatlanjainak tagja. 1985. november 7-én örökös titkárrá választották, címéről 1999 októberében mondott le. 2000 januárjától haláláig tiszteletbeli örökös titkári címet viselt. A Francia Köztársaság Becsületrendje nagykeresztjének is birtokosa volt.

Magyarországon legismertebb műve a hét kötetből álló Az elátkozott királyok című történelmi regénysorozat, melynek részei: Vaskirály; A megfojtott királyné; Korona és méreg; Az Ősi törvény; Franciaország nőstényfarkasa; Liliom és oroszlán; Az országvesztő. A mű fontos történelmi korszakot dolgoz fel, azt a folyamatot, ahogyan Szép Fülöp francia király központosító törekvései, sikeres nagyhatalmi politikája nyomán Franciaország részint fölénybe kerül minden hagyományos vetélytársával szemben, a pápákat is sikerül kezessé tennie, majd a gyenge uralkodók egész során keresztül az összes meghódított pozícióit elveszíti, és belesodródik a később oly tragikussá váló százéves háborúba. A főszereplők királyok és királynők, hatalomvágyók, kegyetlenek, intrikusok. A történeteket gyilkosságok, bosszú, cselszövések színesítik.

Maurice Druonnak 2006-ban jelentek meg az Emlékiratai, 2009. április 14-én halt meg Párizsban, 91 éves korában.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, index.hu, Magyar nagylexikon. 6. kötet. Csen-Ec. Budapest : Magyar Nagylexikon Kiadó, 1998.

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.