Először Simon Róbert Balázs államtitkár, országgyűlési képviselő, a rendezvény állandó házigazdája köszöntette a közönséget, majd ismertette a kiváló zenész és énekes életének legfontosabb mozzanatait. Végig vidám hangulatú, tartalmas beszélgetést hallhattunk az 55 éve működő Omega együttes frontemberével, Kóbor Jánossal, aki rendkívül érdekes történeteket mesélt a kezdetekről, valamint arról is, hogyan jött létre a rockzenekar. Életébe és az együttes korai szakaszába is betekintést nyújtott, így jobban megismerhettük, időutazást tehettünk vele az elmúlt fél évszázadba.

Kóbor János Budapesten született 1943. május 17-én, a háború kellős közepén. Gyermekként szülei a háború, majd az 1956-os események elől Tolna megyei nagyszüleihez menekítették, a nyarakat is ott töltötte, és nagyon jól érezte magát. A vidéki emberek egymáshoz való viszonyát példaértékűnek tartja. A József Attila Gimnáziumban tanult: reál érdeklődésű volt, matematika versenyeken indult, a humán tárgyak nem tartoztak a kedvencei közé, a matekot és a fizikát jobban szerette. Szülei pénzügyi területen dolgoztak, de őt egyáltalán nem vonzotta ez a foglalkozás. A családból senki sem foglalkozott aktívan zenével, apja viszont nagy opera rajongónak számított, ezért gyermekkorában gyakran ellátogattak az Operába, itt szerezte első zenei élményeit.

A sport szeretetét viszont a családból hozta magával. Az Aranycsapat akkoriban minden gyermek példaképe volt, nagyszüleinél, Bátaszéken tanult meg focizni már hatévesen. Borzasztó nagy sportrajongó lett, és ma is az. A labdarúgás és az atlétika érdekelte a legjobban, míg aztán egyszer választásra kényszerült, előbbit felváltotta az utóbbi. Alapvetően futó alkat, de mégsem az élsportot választotta, pedig jó eredményeket ért el gátfutásban. Barátaival az 50-es évek végén, még a gimnáziumban határozták el, hogy együttest alapítanak. Úgy érezték, a sportolás és érettségi előtt még arra is lesz idejük, hogy alakítsanak egy iskolai zenekart. Amikor 3. osztályos korukban együttest alapítottak, mindenkire kitaláltak valamilyen becenevet, ő egy filmből kapta a Mecky nevet.

Érettségi után a Műegyetemre került, de az építészkar, a mozgás és a zenekar már soknak bizonyult egyszerre, ezért a sportot kénytelen volt abbahagyni. Ráadásul – szerinte – jobb érzés volt, ha a csajok futottak utánuk, mint a fiúk a futópályán. Másik nagyszülei Nyugat-Németországban éltek, tőlük kapott egy nagylemezt, arról ismert meg egy új zenei stílust: Elvis Presley olyat nyitott benne, amit addig nem is hallott, nem is gondolt. 1959-ben pedig – szintén a nyugati nagyszülők révén – megismerkedhetett az angol Cliff Richard zenéjével.

Már 1960 óta játszottak egy egészen különleges zenét, instrumentális rock and rollt. 1962. szeptember 23-án jött létre az Omega, amely – talán mondhatjuk, hogy – minden idők legsikeresebb magyar zenekara lett, a szocialista tábor Rolling Stones-ának is nevezték. Születésnapi koncertjük helyszíne a Műegyetem Hess András téri kollégiuma volt, ettől kezdve hétvégenként itt játszottak a klubesten. Kóbor János az Omega név eredetével kapcsolatban elmesélte, hogy az ottani portás találta ki nekik ezt a nevet, mert valamit kellett írni a plakátra. Őket meg sem kérdezték, meglepődtek, amikor a plakáton látták, azt sem tudták, hogy ez az ő együttesük neve.

Amikor elhatározták, hogy zenekart alapítanak, sorsolással döntötték el, ki milyen hangszeren tanuljon meg játszani. Amikor kiosztották a szerepeket, neki szerencsére a gitár jutott, annak örült a legjobban. Laux Józsefnek a dob, másnak a szaxofon került. Nehézséget az jelentett, hogy akkoriban itthon sajnos nem lehetett olyan hangszereket kapni, amilyeneket szerettek volna, ezért inkább maguk készítették őket. Technikai érzékenységük aztán egész pályájukon végigkísérte őket, a nyolcvanas évekig mindent maguk csináltak. Az első időszakban főleg Varsányi István vezetésével, aki igazi fizikus zseni volt. A hatvanas évek elején itthon csak orosz gyártmányú akusztikus gitárokat lehetett kapni, viszont látták a Shadows-lemezen, milyen egy igazi elektromos hangszer. Lekoppintották a formáját, csellóról, citeráról szereztek rá fémhúrokat. Egyedül a basszusgitárral voltak gondban, még zongorahúrral is kísérleteztek. Maguk ragasztották a hangfalakat, ők műbőrözték, és előlapokat gyártottak hozzá.

Az 1967-es év jelentette a választóvizet – ekkorra végzett iskoláival az együttes minden tagja, de ő már 1966-ban megkapta a diplomáját építészmérnökként. A kezdetektől, 1962-től művelik ezt a műfajt. A Rolling Stones-on kívül nincs is olyan zenekar, amely ezt az időszakot végigjátszotta. Eleinte saját szórakoztatásukra kezdtek muzsikálni, de mire megkapta a diplomáját, komolyra fordultak a dolgok, hiszen ekkor már külföldi meghívásaik voltak. El tudott volna helyezkedni egy budapesti tervezőirodánál, de nem látott fantáziát a szocialista-realista építészetben. Sokkal jobban vonzotta a fiatalos életforma, világot akart látni. Ma már nem biztos abban, hogy ötven évig ezt kellett volna csinálnia. Hiánynak tartja életében, hogy nem próbálta ki magát építészként, mert még most is érdeklődik az épületek iránt. A tervezés szerinte a műszaki munka és a művészet ötvözete.

Ki gondolta volna, amikor elindult a diákzenekar, hogy ilyen hosszú ideig együtt maradnak? Amikor megalapították a zenekart, úgy vágtak neki, hogy az érettségiig együtt lesznek (játszanak iskolai bulikban, lánygimnáziumokban), aztán majd megy mindenki a maga útján. Később úgy alakult, hogy tovább maradtak együtt, egyik koncert után jött a másik – ebből lett aztán az 55 év. Az Omega – akárcsak a Rolling Stones – ezen idő alatt folyamatosan dolgozott, nemcsak egy-egy koncertre álltak össze időnként. Első dalaik közé tartoztak például a Rózsafák és az Azt mondta az anyukám (ezt a Somló Tamás énekelte) – sokaknak nem tetszett a frizurája, a hosszú haja, azt mondták, úgy néz ki, mint egy juhászbojtár, anyukája viszont a dalszöveggel ellentétben nem tette szóvá neki ezt.

Úgy sikerült kijutniuk Angliába, hogy itt járt egy klub, és meghívta őket: két turnét tartottak nagy sikerrel, 1968 nyarán és őszén, egy hónapot voltak kinn. Rájöttek, hogy csak saját arccal lehet érvényesülni, írtak a daloknak angol szöveget is. Red Starnak hívták őket, az volt a legfontosabb, hogy jó vagy nem jó a szám. Nyugaton a progresszív rock kategóriába sorolták őket. A Nem tilthatom meg című dal aratta kint a legnagyobb sikert. Nem merült fel bennük a disszidálás gondolata, tanulni mentek Angliába, tapasztalatot szerezni, ottani tehetséges fiatal zenekarokkal játszottak. 1969-ben megjelent második magyar nagylemezük (egyben a legerősebb korong), a 10000 lépés, melyen olyan nagy slágerek szerepeltek, mint a Gyöngyhajú lány és a Petróleum lámpa. 1969-ben mentek volna a következő angliai turnéra, de harmadszorra már nem engedték ki őket. Azt mondták, most menjen ki az Illés, aztán végül senki sem jutott ki Angliába.

Az Omega sok területen számított zászlóshajónak. 1968-ban jelent meg első magyar nagylemezük, a Trombitás Frédi és a rettenetes emberek. Ez volt az első magyar könnyűzenei album, amely egyetlen előadó dalait tartalmazta. Az 1969-es 10000 lépésé volt az első kinyitható lemezborító, az album zenei anyagából pedig elkészült az első önálló tévés show, a Tízezer Lépés – Omega Show. Elsőként jutottak ki az Egyesült Királyságba, a magyar együttesek közül nekik volt a legtöbb eladott lemezük külföldön (az 1977-es Time Robber egy millió példánnyal). Minden idők legnagyobb példányszámban eladott magyar rocklemezének a Gammapolis számított (1979-ben 650 ezer példánnyal). Ők voltak az elsők, akiket a Magyar Állami Hangversenyzenekar kísért (az 1973-as Omega 5 című albumon), valamint a magyar együttesek közül az Omegának volt először digitális stúdiója. Az első CD Magyarországon az 1988-as Platina című válogatásalbumuk volt, és a 2000-ben kiadott első DVD az Omega 1999-es népstadionbeli koncertjéről. Ők léptek fel elsőként egységes színpadi ruhában és használtak a koncertjeiteken először füstgépet (ami eleinte szennyvízcsőből készült), lézershow-t, valamint kivetítőt.

A fél évszázad alatt évente mintegy száz koncertet adtak, az összesen kb. ötezer. Szerencsére soha nem voltak lámpalázasak: kezdetben azért nem, mert azzal a tudattal léptek színpadra, hogy nem is tudnak zenélni. Ahogy aztán egyre többet játszottak, és továbbra sem volt semmi gond, egyre magabiztosabbá váltak. Kóbor János nagyon szigorú önmagával és az Omegával szemben is. Csak kritikusan tudja hallgatni a dalaikat, de közben eszébe jut az, amikor felvették őket. A hetvenes évek közepén kezdődött korszakukat szereti a legjobban, az Időrabló, a Csillagok útján, a Gammapolis dalait, a Babylon lemezt értékeli legtöbbre. Szerinte ez volt a csúcsidőszakuk, amikor szépen kialakult minden. Aztán jött a többi, a Trans and Dance, az Egy életre szól, az Égi jel. Szerinte a zene inkább az érzelmekre hat, vagy tetszik vagy nem. Ha hallgatsz egy dalt, akkor te döntöd el ezt.

Mostani törökbálinti lakhelyüket a felesége választotta – közel a fővároshoz és közel a Balatonhoz is. Sokat jelent neki legnagyobb tavunk, az egész fiatalságát ott töltötte. A zenekar is ott rázódott össze, az omegás turnék csúcsa is a „magyar tenger” környékén volt. Amikor a zenekar 25 éves lett, visszavettek a tempóból, újra több ideje lett a balatoni életre.

2012 őszén tartották a zenekar fél évszázados jubileumát a Papp László Budapest Sportarénában egy fantasztikus hangulatú show keretében, nagyzenekari kísérettel. Győrben is többször megfordult az Omega, minden koncerthelyszínre úgy emlékszik, mintha most lett volna. Szép emlékeket őriz városunkról, már azért is szimpatizál vele, hiszen zöld-fehér a futballcsapat színe.

Napjainkban úgy érzi, hogy a rockzenében nagy és új dolgokat már nem lehet várni, mert egyik műfaj sem élt ilyen sokáig. Persze vannak olyanok, akik ma is valami újat keresnek, illetve próbálnak hozni. Nagyon jó zenészekből állnak a mai zenekarok is, akár itthon, akár külföldön. Ugyanakkor ma már nincsenek olyan rácsodálkozásai, mint a Pink Floyd vagy a Led Zeppelin vagy a Queen.

Kóbor János munkásságát több kitüntetéssel díjazták, ezek közül a legnagyobbak: Kossuth-díj, Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje, Liszt Ferenc-díj és az Ortodox Érdemrend Nagykeresztje (Oroszország). Egy rockzenészt nehéz úgy elképzelni, mint egy nyugdíjast, aki otthon ül, nézi a tévét vagy kártyázik. Rá ez nem is ez jellemző, hiszen mindig merészen fogta fel az életet. Első feleségével fiatalon kerültek össze, tőle egy fia született. Majdnem 30 esztendei házasság után újra nősült. Zsóka a legjobbkor érkezett az életébe, amikor azt mérlegelte: leáll, hátradől a fotelben, vagy újult erővel áll az újabb kihívások elé, és új életet kezd. Egy új kapcsolatnak mindig ösztönző hatása van. 65 éves korában született a kislánya, Léna, és nem érzi azt, hogy ez felelőtlenség lett volna a részéről. Nem akármilyen nevet kapott, hiszen a Léna című dalban így énekel: „Dimitrij Lénáról mesél”. Tudták, hogy kislány lesz, mégis az utolsó pillanatban találták ki a nevét. Először megfordult a fejében: mit kezd egy pici babával? Az emberi élet kitolódott, Dani fia születése a pályaépítés idejére esett, de most Léna lánya az élete főszereplője.

Kóbor János most is bebizonyította, hogy nem fog rajta az idő. 75 évesen is remek formában van, mint ahogy a koncerteken is jól bírja végig. A jövővel nem foglalkozik, és azon sem tűnődik, mi lesz, amikor a lánya érettségizik vagy férjhez megy. Már nem gondolkodik azon, meddig tudja kísérni az életét. Hasonlóan aktív életet él, mint a fiatalok: gyermeket nevel, koncertre készül, sportol, könyvet ír. Csak egy kicsit bántja azért, hogy szakmájában, építészként sosem próbálta ki magát. A természetes mozgás híve, most is sokat mozog, lift helyett a lépcsőt választja, nyáron pedig a vizes sportokat űzi.

Soha nem merült fel, hogy búcsúkoncertet, vagy valami hasonlót tervezzenek az együttessel, mindig úgy érezték, hogy aki és ameddig bírja, az csinálja, és addig lesz Omega, amíg ezt akarják. Néhányszor tragédia történt, emiatt először Varsányi István helyett jött Mihály Tamás, majd Presser Gábor. Fájdalmas szakítás történt 1971-ben, amikor Laux, Presser, Adamis kiváltak, és megalakították az LGT-t. Azt el kell fogadni, hogy egy 55 éves csapatnál nem lehet mindenki az eredeti csapattagok közül zenekari tag, mert nincsenek ugyanazon a fizikai vagy lelki szinten. Az utóbbi években folyamatosan bővítették a keretet gitárosokkal, billentyűsökkel, háttérénekesekkel, hogy továbbra is olyan teljesítményt nyújthassanak, mint amilyet a rajongók elvárnak. De ahogyan Kóbor János mondta valamikor: „Aki egyszer omegás volt, az az is marad”.

További sok sikert kívánunk!

Sulyok Attiláné
Fotók: Szabó Anikó

Források: est.hu, rockbook.hu, passzio.hu