Lírai húsvét 3.

Nagypéntek – a Keresztút stációi

husvet-nagypentek

A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, melyre minden évben a nagyhéten emlékezünk. Az ünnepkör megihlette költőinket is – cikksorozatunkban ezekből a költeményekből válogattunk, s virágvasárnaptól húsvét hétfőig tesszük közzé őket.

Nagypéntek Jézus elítélésének, megkínzásának, megfeszítésének, halálának és temetésének napja.

Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott keresztre feszítették, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust meg középen. Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erősítette. Ez volt a felirat: A názáreti Jézus, a zsidók királya! A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz, héberül, latinul és görögül volt írva. A zsidó főpapok azért kérték Pilátust: Ne azt írd, hogy a zsidók királya, hanem azt, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok. De Pilátus azt felelte: Amit írtam, azt megírtam! Amikor a katonák fölfeszítették Jézust, fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy darabból szőve. Ezért megegyeztek egymás közt: Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen. Így teljesedett be az Írás: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek. A katonák valóban így tettek. Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: Asszony, nézd, a fiad! Aztán a tanítványhoz fordult: Nézd, az anyád! Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány. Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. De hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: Szomjazom! Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték. Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: Beteljesedett! Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.” (János, 19:17-30)

A nagypéntek üzenete sokféleképpen jelenik meg a magyar lírában:

Reményik Sándor: Nagypénteki szertartás

Ágyam fölött, a feszület fölött
Karácsonytól egész Nagypéntekig
Híven virrasztott egy fenyőfa-ág.
(Ó, szelíd dísz, – ó, vad nyomorúság!)
Hű zöldje végül mégis elkopott
Lett ő is szikkadt, aszott kis halott.
Éreztem: nálam tovább nem marad
Nem bírja lelki szárazságomat,
S egy durvább illetésre szertehull.

De nem ily halált szántam én neki.
A kemencében énekelt a tűz,
Zsoltároztak a lángok lelkei.
A száraz ágat helyéről levettem,
Vigyázva, ahogy halottat viszünk, –
S a tüzes kemencébe bevetettem.
Nagyot lobbant, – és színes lett a láng.

Erdők nagyságos tömjén-illata
Elborította rögtön a szobát.
A száraz ágból kiröppent a lélek,
Jöttek adventek, – karácsonyok, – évek,
És hittem én is: hátha mégis élek…

Nagypéntek volt, a fűz már ideadta
Barkáját kedves kéz által nekem,
Hogy a szent főnek új dísze legyen.
Az ólomszínű éji ég alatt
Langyos, ébresztő áramlat haladt,
És gyermekkorom ölén, a hegyen
Rügyet bontott a borostyánbokor.


Wass Albert: Nagypénteki sirató (részlet)

...Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Júdás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.
Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
mindég kettőt, soh'se hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.
Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve….


Nagy László: Pirosodik húsvét (részlet)

...Nagypéntek: habos vér,
működik a hóhér,
Jézus meghal bűnösökért,
jószagú ringyókért…


Karinthy Frigyes: Nagypénteki kereplő

Jut eszedbe még a hang,
Gingalang,
Szárnyaló, vad, büszke dalban
A harang –?
Tegnap volt, vagy sose szólt a
Nászharang?
Lett belőle vészharang,
Vészharangból gyászharang,
Aztán elnémult a hang.
Nász se volt és gyász se volt és vész se volt,
Tán nem is harang, csak csörgősipka volt,
mi szólt,
Ami szállt,
Fent a felhők közt kaszált
Messze láthatáron túlig meg se állt
Nyíló nászod
Véres vészed, gyáva gyászod
Mind elázott
Két kezed hiába rázod
Nem harang ez, messzedörgő,
Nem is csörgő,
Csak kereplő
Apró-cseprő
Bánatodra rátérdeplő
Zsémbelő és recsegő és fecsegő fa,
Bús kereplő faiga
Légi hintód, régi hintód sárbasíró tajiga,
Pejparipád, csupa szeplő
Egymagadba
Vállaid közé nyakadba
Vetve gyeplő
Lekonyult füledbe tapló
Lélekrabló
Berregésre nem repül már, csak üget
Oly süket
Ez a hang
Nyekereg
Vágyad, álmod, gerjedelmed, lent a porban tekereg
Nyikorog
Ám a Föld tovább forog
Kerepel
Már az ember rajta úgyse túlsokáig szerepel
Nem prédikál, csak papol
Valahol
Csak papol és csikorog és kelepel
Árva gólya
Sava, sója
Nincs szavának
Szálljon szét a ködlepel
Jöjjön vissza a te órád, legyen újra
Istened, ne csak papod –
Volt harangod, tegnapod volt, mégse volna holnapod,
Melyre hangod és harangod, régi rangod, megkapod?!

Összeállította: tmoni

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt található.

A Lírai húsvét korábbi cikkei:
Virágvasárnap – a nagyhét kezdete
Nagycsütörtök – az utolsó vacsora napja

2018.03.30