A győri Arrabona Diákszínpad tagjai – a műhely több mint 50 éves működése során – rengeteg hagyományt alakítottak ki. Egykori csapattagként számomra az egyik legkedvesebb szokás, hogy a 6 évet arrabonásként töltő diákokat örökös tagsági kártyával ajándékozzák meg. Egy ilyen kártya pedig kincset ér, hiszen az elismerés mellet egyben meghívást is jelent a színjátszók rendezvényeire, így tehát a minden év tavaszán megrendezett Arrabonás Gálára is. 2018. március 9-én is csordultig telt a Generációk Háza színházterme szülőkkel, barátokkal, egykori és jövendőbeli arrabonásokkal. A fesztiválszezon előtt remek lehetőség ez a készülő előadások bemutatására, de ami talán még ennél is fontosabb, igazi örömünnepe a diákszínpadnak.

A pódiumot elsőként a Bálint Betty és Lakatos Dorina vezetésével harmadik éve együtt dolgozó Kis Arrabonások töltötték meg, akik Andersen A rút kiskacsája mentén készítették előadásukat. A mese mellett a gyerekek improvizációira épülő produkció a kirekesztés témáját járja körül a kirekesztő és a kirekesztett perspektíváját is felvillantva. Teszik mindezt kitűnő humorral és felszabadult játékkal. Az előadás legközelebb a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Fesztiválon lesz látható a Generációk Házában.

A Kisközépső Arrabonások Bálint Betty és Balla Richie irányításával a színpadi civilség és a szerepen belüli lét billegtetésével kísérleteztek az idei évben. Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című művét a csoport a színpadon formálja saját képére. „De már nem vagyunk kisgyerekek…” – hangzik el az előadás kezdetén, ennek megfelelően a csoport számára érvényes problémákat, kérdéseket vonultatnak fel a játszók a mese történetével párhuzamba állítva. Hallhatunk humoros művész kritikát egy gyors karakterelemzés formájában, vagy utalást a női egyenjogúság problémájára. A történet keretei az előadás során kitágulnak, teret engedve ezzel a játszók ötleteinek. Bár a tokiói harcos, Ninja Győző minden kísérlete ellenére sem szerezhetett magának hangsúlyos szerepet, de még bőven akad okunk a reményre, hiszen bármelyik pillanatban megkezdődhetnek a ’Kacsakirály visszatér és a robotok bosszúja 2’ munkálatai. Ehhez persze elengedhetetlen az első rész ismerete, melyet a mozik helyett ezúttal a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozón tekinthetnek meg.

Egy másik fontos arrabonás hagyomány a frissen csatlakozók avatása, így a színpadot az előadás után az idén alakult Mini Arrabonás csoport tagjai lepték el. A legkisebbek Bálint Betty szakmai vezetésével, Nyári Barbara és Szabó Gergő közreműködésével ismerkednek a diákszínjátszással. Idén előadással még nem készültek, de az avató ceremónia részeként a legnagyobbakkal közösen készített állóképekben mutatták be első színjátszós élményeiket.

A Középső Arrabonások szintén Betty és Richie vezetésével dolgoztak, az idei évben Georg Büchner ismert drámájával. Leonce és Léna története a csoport improvizációi alapján és Richie átirata mentén az okostelefonok és a közösségi média hálójában elevenedik meg. A jól értelmezhető szerepváltások és az aktualizálásból adódó meglepetéseknek köszönhetően egy szórakoztató, ám mégis a fiatalok számára releváns problémákat boncolgató előadás született. A darab legközelebb Nem korai még?! címmel a Nyugat-dunántúli Regionális Diákszínjátszó Találkozón lesz látható a Rómer Házban.

Az este legmeghatóbb pillanatait a Nagy Arrabonások idei búcsúja okozta. A 11 éve alakult csoport tagjai és volt játszóból lett vezetőjük, Fekete Anikó idén utoljára készített arrabonás előadást. Ezek az évek azonban sohasem múlnak el nyomtalanul, biztos vagyok benne, hogy jövőre és még aztán sok-sok évig a közönség soraiból figyelik majd a többiek játékát. Utolsó előadásuk Henrik Ibsen Peer Gynt című drámája nyomán Pír címmel született meg. Az erőteljes színpadképek és a sokrétű szimbolika mellett számomra a játszók gondos szerepértelmezései adták az előadás egyik legfőbb értékét. A csoporttól megszokott módon az előadásban szerves szerephez jut a mozgás és a zene, talán ennek is köszönhető az a meghatározó atmoszféra, ami a darab során kialakul. A férfi-női szerepek felcserélésével sok esetben új értelmezését kaphatjuk a jól ismert helyzeteknek. Az előadás 5 játszója egytől egyig kimagaslóan teljesít, ezzel téve felejthetetlenné a Pírrel töltött perceket. Az előadást legközelebb szintén a Nyugat-dunántúli Regionális Diákszínjátszó Találkozón láthatjuk.

A magas minőségű drámamunka mellett az Arrabona Diákszínpad egyik legnagyobb erőssége a légkör. Igazi közösség ez, amelyhez öröm tartozni, amit öröm akár csak évente pár órában megérezni. Jövőre ugyanitt!

Kottán Klaudia, ex-Arrabonás színjátszó
Fotók: Kulcsár Melinda