A lengyeli kultúra emberének tárgyairól már olvashattak ezeken az oldalakon. A most vizsgált, a keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteményét gyarapító formás zoomorf edény bizony meglehetősen régen, a neolitikum, az újkőkor idején készült. Ekkoriban, Krisztus előtt 6 évezreddel terjedt el az állattartás és tanult meg az ember kerámiát készíteni. Hogy aztán viszonylag rövid idő alatt milyen magas fokra jutott ebben a műfajban, azt jól példázza ez a 20 centiméter magas edény is. Lakomákon használhatták. Balatonmogyoród mellett, a Kápolnapusztának nevezett 115 méter magas dombháton találtak a kilencvenes évek első felében. Valamikor a lengyeli kultúra zsugorítva temetkező emberének cölöpházai állhattak itt elszórva.

A Kis-Balaton melletti víztározó-építkezés előtt napvilágra került régészeti leletek többsége cseréptöredék, vagy kő és csonteszköz volt. A kápolnapusztai fazekasok jó agyagból készítették vonalas díszítésű, vékony falu kerámiáikat, amelyeket feketére, vagy szürkére égettek, és többnyire políroztak. A pálcikával bekarcolt, vagy esetleg körömmel benyomkodott vonaldíszek is azt mutatják, hogy itt a mesterek igényes munkát végeztek, a fogóbütykökkel ellátott, rekonstruált edények valóban formásak, szépek. Elmondhatjuk ezt a erről a pohárról is, ami talán nagyobb vadászatok utáni lakomák, ünnepi események kelléke volt. Talán valami erjesztett ital járt körbe az asztal körül benne. Aztán sérülékeny volta miatt (ha csak egy lába is eltörik, használhatatlanná válik az edény) az összejövetel végén gondosan elcsomagolták, hogy legközelebb is elővehessék, ha lesz valami ok az ünnepre.

Címlapkép: Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu