Etta James (Jamesetta Hawkins néven) a zenei és filmes álmok fővárosában, Los Angeles-ben született, de szó szerint mostoha gyermekkor jutott neki: Dorothy Hawkins 14 évesen hozta a világra, (vélhetően fehér bőrű) apja kiléte ismeretlen, lévén anyja (akit ő csak „a titokzatos hölgyként” emlegetett később) sűrűn váltogatta partnereit. Így számos nevelőszülőnél cseperedett.

5 éves korában már énekleckéket kapott James Earle Hines-tól, egy baptista templom kórusának vezetőjétől, azonban komoly pszichés sérüléseket szenvedett oktatója fizikai bántalmazásai miatt, aki mind erősebb énekhangok kiadására kényszerítette. Ennek köszönhetően már gyermekkorában szokatlan vokális tulajdonságokkal rendelkezett, amely miatt igazi „látványosság” lett. Aktuális nevelőapja ezért sikertelenül próbált pénzt kicsikarni az egyháztól, ráadásul Hines mellett ő is lelki traumák sorával terhelte a kislányt: részegen gyakorta erőszakkal énekeltette a barátai előtt, nem csoda, hogy a megaláztatások miatt Etta felnőtt pályafutása során is nehezen énekelt („parancsra”) közönség előtt.

12 évesen – immár San Francisco-ban – a doo-wop műfaj (az R&B vokális alapokra épülő változata) hatására két másik lánnyal csapatot alapított Creolettes néven, két évvel később pedig megismerkedett Johnny Otis énekes-zeneszerzővel, aki a szárnyai alá vette az együttest, és bejuttatta őket a Modern Records-hoz, immár Peaches-re változtatva a csapat nevét. Ő volt az is, aki az Etta James nevet találta ki a számára. 1955-ben jelent meg első daluk Dance with Me, Henry címmel, amelynek sikere egyenesen Little Richard turnéjára repítette őket. Mialatt a koncertkörúton szerepelt, a popénekes Georgia Gibbs „ellopta” a dalát, és országos number one slágert csinált belőle, ami rendkívül feldühítette a még mindig tizenéves Ettát.

1960-ban a Chess Records-szal kötött szerződést, és hamarosan a nála 10 évvel idősebb Harvey Fuqua R&B énekessel, dalszerzővel, producerrel került nemcsak szakmai, hanem szerelmi kapcsolatba is. Első közös sikerük (a Chess-hez tartozó Argo Records, később Cadet Records égisze alatt) az If I Can’t Have You és a Spoonful, első szólódiadala pedig a doo-wop stílusú R&B dal, az All I Could Do Was Cry volt. A kiadó-társalapító Leonard Chess klasszikus ballada-előadóként látta maga előtt Ettát, aki meghódítja majd a toplistákat hegedűkkel és egyéb vonós hangszerekkel körülvéve. Az első ilyen slágere a My Dearest Darling lett, miközben Chuck Berry-nek is vokálozott.

Első albuma, az At Last! (rajta a későbbi klasszikus I Just Want to Make Love to You-val és az A Sunday Kind of Love-val) 1960 végén jelent meg, számos zenei műfajt felvonultatott rajta, a jazz-től a blues-ig, a doo-wop-tól az R&B-ig, s bár a korong sikere elmaradt a várttól, a címadó dal máig a legismertebb szerzemény Ettától. Következett a második stúdiólemez The Second Time Around címmel (1961), hasonló stílusban, jazz és pop ráépüléssel, vonósokkal (ismertebb dalok róla: Fool That I Am, Don’t Cry Baby).

Etta elkezdett gospel elemeket adni a dalaihoz: a Something’s Got a Hold on Me sikerét gyorsan követte a Stop the Wedding. 1963-ban jelent meg a Pushover című száma és az Etta James Rocks the House albuma. 1965-re azonban karrierje kifulladni látszott, két év elszigeteltség után mégis visszatért még merészebb R&B-hangzással, ez volt a Tell Mama korongja. A lemez B-oldalán szereplő I’d Rather Go Blind olyan blues-klasszikussá vált, amelyet számos későbbi előadó elénekelt. Ettől kezdve Etta felkapott koncert-előadóvá lett. 1969-ben férjhez ment Artis Mills-hez: mindkettőjüket letartóztatták kábítószer birtoklásért (a férfi 1981-ben szabadult 10 éves börtönbüntetéséből, és haláláig az énekesnő házastársa maradt). Ettát 1974-ben börtön helyett elvonókúrára kötelezték, 17 hónapot töltött a Tarzana Psychiatric Hospital intézményében. Bár saját bevallása szerint ez a küzdelem megváltoztatta az életét, később újra visszaesett, és többször is kezeléseknek vetette alá magát.

Az 1970-es évek elején kiadott albumainak dalai rendre befértek az R&B TOP 40-es listákra (Losers Weepers, I Found a Love). Megpróbált a rock és a funk stílusaiban énekelni, és az 1973-ban kihozott Etta James című lemeze Grammy-jelölést is kapott. S bár remek kritikai visszhangot kapott, akárcsak az egy évvel rá következő Come a Little Closer, egyik sem tartalmazott valódi slágert. Ebben az évtizedben még két (mind rockosabb) koronggal jelentkezett, 1978-ban fellépett a Rolling Stones-szal és a Montreux-i Jazz Fesztiválon is. Aztán elhagyta a Chess Records-t, és a következő 10 év drog- és alkoholfüggősége erősen befolyásolta pályafutását.

1984-ig nem (nagyon) lehetett hallani róla, akkor azonban a Los Angeles-i nyári olimpiai játékok megnyitóünnepségén elénekelte a When the Saints Go Marching In című dalt. 1987-ben együtt szerepelt egy zenés dokumentumfilmben Chuck Berry-vel. 1989-ben aláírt az Island Record-hoz (két album: Seven Year Itch és Stickin’ to My Guns) és egy jazz koncertfilmben szerepelt. 1992-ben rögzítette a The Right Time című albumot, egy évvel később pedig bekerült a Rock and Roll Hall of Fame gyűjteményébe Cleveland-ben. Aláírt a Private Music Records-hoz, és az 1993-ban megjelent Mystery Lady: Songs of Billie Holiday tribute albuma, amely több jazz-elemet tartalmazott, mint korábban Etta zenéje, meghozta számára az első Grammy-díjat.

1995-ben napvilágot látott önéletrajza (A Rage to Survive), majd a Time After Time című lemeze, 1998-ban pedig az Etta James Christmas karácsonyi albuma. Ekkorra, a Life, Love & the Blues megjelenésére már fiai, Donto és Sametto kísérték dobbal és basszusgitárral. 2000-ben blues lemezzel jelentkezett (Matriarch of the Blues), aztán megint visszatért az R&B-hez, hogy visszaszerezze a trónját, és onnan senki ne üthesse ki újra. 2001-ben bekerült a Blues Hall of Fame-be és a Rockabilly Hall of Fame-be is. 2003-ban Grammy Életműdíjat kapott, aztán a következő évben mégis visszatért a jazz műfajához a Blue Gardenia lemezével. 2005-ben, utolsó Private Music-os kiadványával, a Let’s Roll-lal ismét Grammy-díjat érdemelt ki.

Rengeteg fellépésnek tett eleget, a Montreux-i Jazz Fesztivál mellett kilencszer szerepelt a legendás Monterey Jazz Fesztiválon, ötször a San Francisco-i Jazz Fesztiválon, nyaranta pedig szerte Amerikában. 2008-ban Beyoncé alakította őt a Cadillac Records – Csillogó fekete lemezek című életrajzi filmben. Egy évvel később kilencedszer kapta meg a Blues Foundation díját Az év soul/blues női előadója kategóriában. 2010-ben még koncertezett volna, de fellépéseit sorra le kellett mondania 2008-ban kezdődött Alzheimer-kórja miatt, amely egyre rosszabbodott. 2011 elején leukémiát diagnosztizáltak nála, ebben az évben adta ki utolsó albumát The Dreamer címmel, megint csak kritikai sikerrel. 2012. január 20-án halt meg, 5 nappal 74. születésnapja előtt, sírja a kaliforniai Inglewood Park Cemetery-ben található.

A kontraalt hangszínű Etta James egyesek véleménye szerint az egyik legjelentősebb blues és R&B énekes volt az Egyesült Államok zenetörténetében. Nemcsak az 1990-es években, amikor sorra kapta a díjakat és elismeréseket, hanem a kezdetektől fogva. Napjainkban úgy emlegetik, mint az R&B és a rock and roll közötti szakadék áthidalásának úttörőjét. 1989-től nyolc különböző zenei szervezet több mint 30 díját nyerte el (köztük 6 Grammy-t), 2003-ban csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en (Hírességek Sétánya). Pályafutása során 30 stúdió albumot, 8 élőlemezt, 11 válogatás korongot, valamint több mint 50 single-t jelentetett meg. Olyan zenészekre és énekesekre volt erőteljes hatással, mint például Diana Ross, Christina Aguilera, Janis Joplin, a The Rolling Stones, Rod Stewart, Amy Winehouse, Rita Ora vagy éppen Adele.

Szilvási Krisztián

Forrás: en.wikimedia.org

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.