Holott a kiáltványt a magyar honvédsereg önbizalmának helyreállítása tette szükségessé, melyet igencsak megtépázott a folyamatos hátrálás, a kormány egymásnak ellentmondó parancsai, valamint a korábban a császári-királyi seregben szolgáló tisztek jelentékeny részének eltávozása.

Az úgynevezett váci nyilatkozat valójában két részből áll. Az első részben Görgei gyakorol komoly önkritikát, s magyarázza el katonáinak, hogy miként állt elő az a helyzet, amely a sereg önbizalmának elvesztéséhez vezetett. Ennek ellenére minden olyan interpretáció, amely szerint Görgei felmondta az engedelmességet a magyar kormánynak, tökéletesen nonszensz. A tábornok már az első mondatokban egyértelműen, katonásan fogalmaz: „Én Magyarhon ügyét igazságos ügynek tartom, s ezért a vezérséget, mellyel megkínáltattam, el is vállaltam. És meg fogom állni e helyet, valamíg a nemzet és e sereg bizalmát bírandom, habár el is tántorodnának seregünk legjobbjai, s megtagadnák karukat az igaz ügytől.”

Utóbbi mondat roppant aktuális volt, a hadsereg vezérkarának, alvezéreinek jelentős része 1848-49 fordulóján elhagyta a magyar hadilobogót, mivel esküjével ellentétesnek érezte a császári sereg ellni küzdelmet, vagy egyszerűen úgy érezte, az ügy reménytelenül elveszett. Majd még megdöbbentőbb mondatok következtek Görgeitől: „Hibáztam, hogy a Honvédelmi Bizottmányt megszűntem szorgalmazni, álljon el alapos okaimnál fogva a határszélek őrzése s megvédése szerencsétlen feltételétől; mert minden egyéb baleset csupán és egyedül onnan származott, hogy a sereg folytonos végőri szolgálat általi zaklatása miatt – annak rendezése, számának szaporítása s megszilárdítása csak hiú remény maradt. Hibáztam, hogy a bicskei főhadiszálláson a Honvédelmi Bizottmánytól kapott ama határozott utasításnak, miként a budai elővonalba húzódjunk vissza, engedelmeskedtem; mert e kevéssé okadatolt visszavonulás által oly kétes színbe tétetett a hadsereg, mintha egy, az igaz ügy sorsát eldöntő komoly csata elfogadásától vonakodnék.”

Már önmagában szokatlan, hogy az 1848-49-ben oly általános heroikus, önfényező szónoklat helyett egy önkritikát gyakorló, egyszerű, katonai nyelven szóló kiáltványról van szó. Nem emlékszem ilyesfajta felelősségvállalásra a magyar történelemben! Politikus és katona nagyon ritkán hangoztatja nyilvánosan, hogy hibázott!

Ezt követően kritikát fogalmaz meg a kormányt helyettesítő, Kossuth vezette Országos Honvédelmi Bizottmánnyal szemben. A tábornok nem ok nélkül állítja, hogy miközben az OHB – amely egyfolytában azt nyilatkozta, hogy kész Budapest romjai alá temetkezni – az osztrák hadsereg közeledésekor egyszerűen elfutott. Görgei személyesen is sértve érezte magát a következő eset miatt: mikor december 18-án egy kisebb összecsapásban Mosonnál elűzte az üldöző osztrák lovasságot, egy üzenetet írt Kossuthnak, mely így kezdődött: „Ma győztünk!”. Kossuth a levél szövegét – a lelkesedést növelendő – plakátokon tette közzé, némi módosítással: „Már győztünk!”. Görgei hátráló serege 1849 januárjának elején a saját fővezérének e soraival kiplakátozott utcákon átvonulva ürítette ki a fővárost… Meglehetősen demoralizáló volt.

Görgeinek önmagában azzal, hogy a kormány elköltözött biztonságosabb helyre, nem volt baja, sőt, korábban maga javasolta Kossuthnak, hogy Nagyváradra tegye át a székhelyét. Ám azzal már nagyon is problémája volt, hogy miközben hangzatos szózatokkal lelkesít és hív fel hősi harcra, maga a kormány mégsem képes érte az életét áldozni. Ez ugyanis a harci morált, valamint a magyarok ügybuzgóságát nagyban rombolta. Görgei úgy vélte, hogy a hazáért életüket kockáztató katonák joggal várják el, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba, s elmondják nekik, miért harcolnak vezetőik pontosan, és mit akarnak elérni. Görgei maga ekkoriban messze nem vetette el a köztársaságot mint államformát, ugyanakkor helyesen érzett rá, hogy az ország többsége nem áll e mögött, és diplomáciailag sem használna semmit egy francia mintára megalakuló forradalmi vezetés, ezért a magyar zászlókra V. Ferdinánd, a törvényes magyar király nevét kell felírni. Ráadásul a hadsereg korábban is rá tett esküt, amely kötötte a tisztikart. Ennek volt köszönhető, hogy olyan nem magyar, de kiváló katonatisztek is a szabadságharc mellett maradtak, mint a német-osztrák Pöltenberg Ernő, aki csak káromkodni tudott magyarul, vagy Leiningen-Westerburg Károly, akinek meg két testvére is a császári seregben hadakozott a magyarok ellen! Őket a magyar királyra letett eskü kötötte, nem a magyar identitás a Szent Koronához.

A kiadvány második fele ezért az ilyen még megmaradt, tapasztalt és nélkülözhetetlen tisztek megnyugtatására kinyilvánította: „I. A feldunai hadsereg letett esküjéhez hű marad, s Magyarországnak V . Ferdinánd király által szentesített alkotmánya érdekében minden külső ellenséggel határozottan szembeszáll. II. Nem kisebb határozottsággal azonban fel fog lépni mindazok ellen, kik az ország belsejében az alkotmányos királyságot idő előtti köztársasági izgatásokkal felforgatni megkísértenék.”

E mondatokban Magyarország elárulását látni, igen komoly elfogultságra vall! A Vácon kiadott kiáltvány szövege sokakat megsértett, s mikor később – a magyar emigrációt életben tartandó – Kossuth árulót kreált Görgeiből, gyorsan mindenben e vád igazolását keresték. Görgei kapcsolatát Kossuthtal nagyban rontotta a kiáltvány (és az, hogy parancsai ellenére a sereg visszavonult), bár eddig kapcsolatuk jó volt. Kossuthnak nem tetszett, hogy a hadsereg a hűséget a korábbi kormány tagjain keresztül értelmezi, és az sem, hogy nyilvánosan rosszallja az OHB saját elhatározásaival kapcsolatos ingatagságát és katonai inkompetenciáját. Az OHB motorja Kossuth volt, így a bizottmányt érő minden kritika Kossuth fejére hullott vissza. A radikálisok (a forradalmi elképzeléseiket jelképezendően kalapjukon hordott vörös tollukról flamingóknak hívták őket) szintén rosszallták a proklamációt, hiszen Görgei nyíltan elhatárolódott mindenféle köztársasági mozgalomtól, amelyet ők forszíroztak. Ellenben a hadsereg bizalma helyreállt, s így a kiáltvány elérte célját.

Görgei az 1848-49-es szabadságharc kiemelkedő alakja volt, s megérdemelne néhány utcanevet, hiszen benne a modern kori magyar történelem legnagyobb hadvezérét tisztelhetjük. Érdekes tény, hogy testvére, Görgey István úgy emlékezett vissza az 1880-as években, hogy Győrben a mai Szent István utat 1849-ben Görgeiről nevezték el. Nemcsak Bemet, Kossuthot és az aradi tizenhármakat kellene tisztelni, hanem végre azt a hőst is, aki a szabadságharc katonai sikereinek záloga volt. A váci kiáltvány pedig hűségnyilatkozat volt a törvényes magyar kormány mellett, a Magyar Királyság mellett, amiért a fiatal hadvezér a végsőkig kitartott.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: Hermann Róbert: Görgei Artúr váci nyilatkozata. In: Hadtörténelmi közlemények, 1988.

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.