BabʼAziz: a sivatag hercege

A lírai szépségű film a szufizmus lényegének mozgóképes megfogalmazása. A rendező – Nacer Khemir – a Kelet varázslatos sivatagi tájaira kalauzol bennünket, hogy példázatot adjon emberségből és az élet mágiájából. Egy öreg vak dervis, BabʼAziz (Parviz Shaminkhou) bájos és kíváncsi unokája, Ishtar (Maryam Hamid) vezetésével kóborol a sivatagban, hogy elérjenek a dervisek hagyományos, harminc évente megrendezésre kerülő nagy találkozójára. Vándorútjuk a kietlen környezet ellenére korántsem eseménytelen, hiszen az öregember titokzatos történetekkel szórakoztatja a kislányt, és közben különös emberekkel találkoznak, akik saját sorsuk meséjét osztják meg velük. A film mottója, amit a filmben BabʼAziz is elmond: „Ahány ember él a Földön, annyi út létezik Istenhez.”.

Az élet háza

A megkeseredett, középkorú építészt, George Monroe-t (Kevin Kline) elküldik a munkahelyéről. Majd miután rosszul lesz, a magányos férfi megtudja, hogy halálos beteg. A legrosszabb hír, amit ember kaphat, mégis őt éppen ez hozza vissza az életbe. Elhatározza, hogy megvalósítja élete álmát, és egyúttal helyrehozza a kapcsolatát a családjával, legfőképpen elzüllött kamasz fiával (Hayden Christensen). Az álom megvalósításába, az élet házának megépítésébe egyre többen kapcsolódnak be, és mindenki tanul belőle valamit. A nagyszerű színészek játékának köszönhetően lesz hitelessé, hogy a lehetetlen lehetségessé válhat, a szakadék a szabadság távlatává. A mélyen a realitásból induló és ugyanakkor felemelő film operatőre Zsigmond Vilmos.

Utam az iskolába

Pascal Plisson César-díjas dokumentumfilmje, az Utam az iskolába kitekintést nyújt a nagyvilág kis hőseire. Három kontinensen járhatunk a kamera segítségével, mely kenyai, marokkói, indiai és patagóniai (argentin) gyermekeket kísér el az iskolába vezető útjukon. Rámutat az óriási kontrasztra, mely a kényelmes jólétben élő és a nehéz körülmények között felnövő fiatalok sorsa között van. Jackson, a 10 éves kenyai kisfiú húgával együtt 15 kilométert tesz meg minden reggel az oroszlánok, elefántok és más vadállatok lakhelyéül szolgáló sztyeppén át. A 12 éves marokkói Zahira és barátnői iskolába vezető útja 22 kilométer az Atlasz-hegységen át. A természet közel van hozzájuk minden szépségével és veszedelmével. Küzdelmeik során megtanulják a valódi emberi értékeket, és pontosan meg tudják fogalmazni, hogy mit szeretnének elérni az életben.

Hétköznapi mennyország

Természetesség, őszinteség és mély emberi mondanivaló, ez jellemzi a svéd Kay Pollak filmjét, mely 2005-ben Oscar jelölést kapott. A főszereplő egy világhírű karmester, Daniel Daréus, aki arról álmodik, hogy olyan zenét szerezzen, mely megnyitja az emberek szívét. Ehhez vissza kell térnie szorongásokkal teli gyermekkora helyszínére, zordon szülővárosába, ahol már senki sem emlékszik rá. Erre a visszatérésre talán soha nem kerülne sor, ha egy szívinfarktus nem kényszerítené rá a karrierje csúcsán álló művészt. Daniel a kisváros elhagyatott iskolaépületét vásárolja meg. Hamarosan meghívják a helyi kórus egyik próbájára, s a lelkes amatőrök rá akarják venni, hogy dolgozzon velük. Daniel, aki a világ legnagyobb koncerttermeiben aratott fényes sikert, most különleges munkába kezd, mely teljesen felforgatja és felszabadítja az emberi kapcsolatokat, leleplezi az álszentséget és a hazugságokat. Miközben minden figyelmét a kórusnak szenteli, ez az új feladat őt is átformálja, melyben nagy szerepe van Lénának, aki nemcsak biciklizni tanítja meg.

Szuper-hipochonder

Remek vígjátéki témát választott Dany Boon, aki nemcsak főszereplője, hanem egyben a film forgatókönyvírója és rendezője is. Romain Faubert 39 éves agglegény, aki kórosan retteg a betegségektől, ezzel szinte már pokollá teszi barátja életét. Dimitri (Kad Merad) orvos, és vele ellentétben családos ember. De már a házasságát is próbára teszi, amikor az abszolút hipochonder Romain odaköltözik hozzájuk néhány napra. Végül Dimitri gyakorlati terápiára szánja el magát, elviszi barátját oda, ahol bevándorló honfitársait gyógyítja. Dimitri is a zsarnokságtól szenvedő Cserkisztánból érkezett Franciaországba évekkel ezelőtt. S most elhatározza, hogy a nyavalygó Romain-nek megmutatja, mi a valódi fájdalom. Ám amikor a hipochonder belekerül az események sodrába, az olyan lavinát indít el, ami meg sem áll, egészen a cserkisztáni zsarnok börtönéig. Itt aztán a csodabogár nyápic olyan életre szóló tapasztalatokkal gazdagodik, melyek nemcsak a náthából kúrálják ki. Mivel remek és tartalmas vígjátékról van szó, a főhős izgalmas jellemfejlődésen megy át, miközben a néző jól szórakozik a fergeteges jeleneteken. Romain végül még álmai asszonyát is megtalálja, nem kis felfordulást okozva.

Szabados Éva