Szövetségese támogatására német csapatok érkeztek Erdélybe, és a Bulgáriában lévő, korábban Szerbia ellen alkalmazott német-osztrák-magyar-bolgár-török részekből álló úgynevezett „Duna” hadsereg is felkészült az ellencsapásra. Októberre a románok kénytelenek voltak kiüríteni Erdélyt, miután Nagyszebennél, majd Brassónál vereséget szenvedtek a német 9. hadseregtől. A Kárpátok vonalánál rövid időre erőegyensúly alakult ki, megállapodott a frontvonal.

Falkenhayn tábornok, az Erdély Havasalföldre néző körzetében harcoló 9. hadsereg parancsnoka a Zsil folyó völgyében igyekezett kijutni Havasalföldre, s ehhez jól használta fel a hegyi harcokban jártas Alpesi-hadtestet. Az Alpenkorps kifejezetten magashegységi harcokra is kiképzett csapatokból állt, jelképük is az Alpokban honos Havasi gyopár (Edelweiss) volt. Ebben szolgált a később oly legendássá vált Erwin Rommel is, aki hadnagyként részt vett a Kárpátokban vívott kemény harcokban. A hegyi alakulatok lépésről lépésre foglalták el a Zsil folyó völgyét uraló magaslatokat. Míg az erdélyi hadszíntéren ezek az események lezajlottak, August von Mackensen (a képen lent) Dunai hadserege elfoglalta a Bulgária és Románia között állandóan vita tárgyát képező Dobrudzsát, a legfontosabb román kikötőt Constantát, és elvágta az országot a tengertől. A korábban huszárként szolgáló veterán hadvezér e siker után seregét Szisztovnál összpontosította, hogy a Dunán átkelve Bukarestet fenyegesse. Novemberre Mackensen erői a dunai osztrák-magyar flotta támogatásával megkezdték előkészületeiket a támadásra.

Falkenhayn november elején végül kijutott a Kárpátokból. Felgyorsultak az események, ahogyan maga előtt hajtva a román haderőt nyugatról keleti irányba előrenyomult a döntő Zsilvásárhelyi csata után. November 23-án Mackensen hadserege is sikeresen átkelt a Dunán, lehetetlenné téve, hogy a román hadvezetés az Olt folyó mentén állítsa meg Falkenhaynt. A két központi hatalmak hadsereg immár Bukarest felé nyomult előre megállíthatatlanul.

Bukarest papíron nehezen volt bevehető, mivel a XIX. század vége óta a román állam rengeteg pénzt költött megerősítésére. A fővárost páncélkupolákkal védett erődök vették körbe gyűrűkben, melyeket vasút kötött össze a gyors csapatmozgások megkönnyítésére. Miután a Dunai hadsereg elleni román ellentámadást megállították december elején, a szövetségesek Bukarest közelébe értek. Mackensen megadásra szólította fel a várost, de hamar kiderült, hogy a románoknak nem áll szándékukban védeni azt. A kormány már korábban Iasiba helyezte át székhelyét, a fővárosban csak civilek maradtak, akik meglehetősen egykedvűen és fegyelmezetten fogadták a december 6-án bevonuló ellenséget. A kocsin a városba hajtató Mackensen megdöbbent a rendtől, amely a győzteseket fogadta, a rendőrök úgy irányították a forgalmat, mintha szimpla hétköznap lenne, s egy ablakból sem dördültek el fegyverek. Így írt erről: „Nyitott üzletek és telt kávéházak! Üdvözölnek bennünket. Jól öltözött rendőrök szabályozzák kifogástalan tartásban a közlekedést. Berlinben sem mehetne rendesebben… Hát nem vagyunk az ellenség fővárosának kellős közepén? Nincsen háború? Álom ez, ami elvakít bennünket?”

A Románia elleni háború azonban nem ért véget, a történelmi Moldva nagyrészt az orosz erőkkel megtámogatott román haderő kezén maradt. Csak 1917. végén, Oroszország összeomlása, és Leninék fegyverszüneti megállapodása után kényszerült a Román királyság is fejet hajtani a központi hatalmak erői előtt.

A bukaresti békében Románia kénytelen volt átengedni Dobrudzsa nagyját Bulgáriának, s az Erdéllyel határos, stratégiailag fontos hegyeket Magyarországnak, ellenben Oroszországtól a német jóindulat jeleként megkapta Besszarábiát, így voltaképpen katonai veresége ellenére nagyobb lett, mint volt! Emellett kemény gazdasági kötelezettségeket róttak rá, és az ország katonai megszállás alatt maradt. Ráadásul Románia a békekötéssel megszegte az antanttal kötött megállapodását, amely megtiltotta a különbékét. Akkor nem tűnt úgy, hogy Erdély hamarosan román kézre kerül.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: mult-kor.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.