1839 és 1842 között jogot hallgatott Pesten, miközben Jacopo Marastoninál tanult festeni. Itt sajátította el precíz rajztudást, jogi tanulmányait pedig végül Bécsben fejezte be 1844-ben. A híres és divatos Amerlingnél szeretett volna dolgozni, megkísérelt bejutni a bécsi akadémiára, de elutasító választ kapott. Jó ideig egyedül festegetett, tanulmányozta a régi mesterek művészetét. Végül sikerült a bécsi akadémia legkiválóbb professzorát, Waldmüllert megnyernie tanítójának. Első képe (Meggyógyult, avagy imádkozó kislány) egy nyolcéves lányt ábrázol, aki felépülve betegségéből, ágyában térdepelve rebeg hálaimát.

Mesterével 1846-ban itáliai tanulmányutat tett, ahonnan egész életére kiható élményekkel tért haza. Visszatérve Bécsbe megfestette e korszakának legkiemelkedőbb darabját, a romantikus katasztrófaképek hagyományait követő Mentőcsónakot. Ennek az alkotásnak a vázlatával pályázott az akadémia Reichel-féle díjára, s bár a pályázaton nagy sikere volt, Waldmüllerrel való személyes kapcsolata és az akadémiai művészettel való szembenállása miatt a pályadíjat nem nyerhette meg. 1847-1848 telén mestere ajánlásával Szentpétervárra került, itt a cár öccsének, Mihály nagyhercegnek a felesége, Ilona nagyhercegnő lányának, Katalinnak lett a rajztanára. Az udvari szolgálat megváltoztatta Zichy képi világát. 1849-ben elhagyta a magyar szabadságharc ellen szövetkező cár környezetét, a nagy karrierrel kecsegtető állást a nyomor, a nélkülözés váltotta fel.

Az 1850-es években a fotózásból próbált megélni. Pénz nélkül nem tudott hazatérni, az osztrák-magyar származású Wenninger testvérek fotóműhelyében helyezkedett el mint retusáló. Munkája mellett 25-50 rubel tiszteletdíjért festette az arisztokraták kis portréakvarelljeit, valamint miniatűröket.

1856-ban megfestette II. Sándor cár koronázási ceremóniáját. A nagyméretű festmény mellett több akvarellből álló sorozatában, a koronázási emlékalbumban részletesen megrajzolta a koronázás eseményeit (1-2. kép). 1866-ban a cár elleni bombamerénylet hatására kialakult helyzet miatt feleségét és gyermekeit Zalára költöztette. Rövid magyarországi tartózkodása után visszatért Pétervárra, és az 1868 őszén tervezett kiállítása anyagának összegyűjtésével foglalkozott. 1869-ben ez volt az első tárlata az orosz fővárosban. Mintegy száz művét állította ki, csekély erkölcsi és anyagi sikerrel. 1869 elején újabb tízéves szerződést kötött a cári udvarral.

1871 nyarán végigutazta Nyugat-Európát, Németországot, közben hazalátogatott Zalára, néhány napot Budapesten is eltöltött. Ősszel Nagy-Britanniába utazott: a skóciai vadászatokon és az angol trónörökös vendéglátása után fokozódott az érdeklődés iránta. 1874-ben elbocsátását kérte a cári udvartól, majd negyvenhét éves korában elhagyta Oroszországot. A walesi herceg meghívására újra Angliába látogatott, majd pedig Párizsba utazott. Baráti kapcsolatokat teremtett mind a francia, mind a Párizsban élő külföldi művészekkel. 1875 áprilisától a Párizsi Magyar Egylet élén állt. 1880-ban hazaérkezett Zalára az újonnan épített műtermében, ezután Velencébe utazott. 1881 júliusában Triesztből hajózva utazott Odesszáig, onnan Szevasztopolon keresztül érkezett Grúzia fővárosába, Tifliszbe (ma Tbiliszi), majd több kirándulást tett a Kaukázusba. 1883 márciusában, a Budapesten megnyílt Zichy-kiállítás idején ismét elvállalta a cári udvari festő állását évi 12000 rubel fizetésért, ebben a pozíciójában mindenhová követnie kellett az uralkodót. Hazája elhagyása után több mint két évtizedet, 23 évet töltött – egészen haláláig – Oroszországban. 1885-ben Zichy Madách művének, Az ember tragédiájának illusztrációit készítette (11-12. kép), 1897-ben pedig megalkotta a monumentális Arany-balladasorozatot.

Zichy Mihály gyógyíthatatlan betegségben halt meg 1906. február 28-án. Képeinek egy részét Zalában, a Zichy Mihály Emlékmúzeumban őrzik.

Nagy Mária

Fotógaléria: 190 éve született Zichy Mihály

12 kép

 

Forrás: wikipédia; Bajkay Éva: Zichy Mihály. Budapest : Kossuth Kiadó : Magyar Nemzeti Galéria, 2007.; Magyar életrajzi lexikon. 3. köt. L-Z. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1969.

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: címlapkép; a galéria képei – 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép; 9. kép; 10. kép; 11. kép; 12. kép.