Bernstein musicaljét az amerikai rendező és koreográfus, Jerome Robbins (1918-1998) ötlete nyomán William Shakespeare (1564-1616) Rómeó és Júlia című tragédiája alapján komponálta. (További zeneirodalmi hatásai itt olvashatók.) Azonban a West Side Story nem az eredeti shakespeare-i tragédia cselekményét meséli el, hanem áthelyezi a történetet az 1950-es évek New Yorkjába, a konfliktus nem két család, hanem két különböző nemzetiségű, egy Puerto Ricó-i és egy amerikai fiatalokból álló rivális banda között zajlik. A szerelmesek, a lengyel származású, de Amerikában született fiú és a Puerto Ricó-i lány, akiknek kapcsolata a két banda „állandó háborúskodásának áldozata lesz”. A West Side Story a „kültelki sikátorok, bérkaszárnyák veszekedéstől hangos, durva, erőszakos világát vitte a színpadra. Líraiság és gyöngédség csak a szerelmesek párbeszédeibe, dalaiba jutott. Az egész művet lángoló szenvedély fűti át, a szerelem pillanatait éppúgy, mint a feszültség, az egymást ugratás, a kirobbanó táncok perceit”.

A West Side Story komponálása során Bernstein számos zenei elemet, stílust vegyített egymással: a jazzt a klasszikus operával és a latin-amerikai tánczenével. A két, egymással rivalizáló bandát is sajátos zene jellemzi: a New York-i Jets banda esetében az ötvenes évekre jellemző progresszív jazz dallamai a meghatározók, a Puerto Rico-i Cápákat pedig dél-amerikai dallamokkal tipizálta Bernstein.

Az ősbemutatón Tony-t Larry Kert, Maria-t Carol Lawrence, Anitát Chita Rivera, Riffet Michael Callan alakította, az előadást Jerome Robbins rendezte és koreografálta. A premier „talán legfelvillanyozóbb részei a vibráló feszültségű, hatalmas lendületű, színes, őserejű táncai voltak”. 1959. június 27-éig a West Side Story-t 732 alkalommal játszották. Hat Tony-díjra is jelölték, közte a legjobb musical kategóriában is. A mű egyik kritikusa Bernstein művét „a mozgásművészet és a zene legtökéletesebb találkozásaként” aposztrofálta. Miklós Tibor Musical! című könyvében így írt: „A West Side Story alkotói egy olyan minőségi ugrást hajtottak végre a zene, a tánc, a dalszövegek, a musical-dramaturgia terén, ami csak a műfaj megszületésének fontosságával és a musical klasszikus korszakának évtizedekig ható kreativitásával mérhető össze jelentőségében”. Bernsteinék „a társadalom legfeszítőbb problémáit olyan kivételes progresszivitással tudták egy világirodalmi remekmű alaptörténetébe építve, a nézők érzelmeire és gondolataira is hatva, tökéletes szakmai tudással kibontani, hogy minden utánuk jövő szerző, zenés-színházi művész számára új mértéket jelöltek ki”.

1961-ben mutatták be Natalie Wood, Richard Beymer, Russ Tumblin, Rita Moreno és George Chakiris főszereplésével a musical nagysikerű filmváltozatát, amely 11 jelöléséből 10 Oscar-díjat is elnyert. A magyarországi ősbemutatóra 1969-ben került sor a Fővárosi Operettszínházban, az akkori vezető énekesek, pl. Farkas Bálint, Németh Sándor, Galambos Erzsi főszereplésével. Az azóta eltelt évtizedekben számos fővárosi és vidéki társulat tűzte műsorára és játszotta sikerrel ezt a remekművet. Maga Leonard Bernstein Szimfonikus táncok címmel elkészítette a musical zenekari változatát is.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Miklós Tibor: Musical!; A klasszikus zene főszerk.: John Burrows; Wikipedia