Keszthelyre pedig a már szintén többször említett sümegi Darnay gyűjteményből került a váza, amikor a két múzeumot 1937-ben egyesítették. Bizony, jól jártak ekkor a keszthelyiek, de jól is sáfárkodtak a rájuk bízott vagyonnal. Mert egy ilyen, fedelével együtt majd 47 centiméteres váza is kisebb vagyont ér, még ha nem is Japánban, hanem az egykoron svábok által lakott Herenden készült. A leírásban szereplő Arita, a vázának, stílusnak nevet adó helység természetesen Japánban található, Nagaszakitól talán 20-25 kilométerre. Itt vannak a japán porcelán lelkét adó kaolinlelőhelyek, ez a szigetország porcelángyártásának tradicionális központja. Imari a stílus másik elnevezése, ez szintén egy közeli kikötővárost jelöl, ahonnan a hollandok az 1600-as években már porcelánt szállítottak Európába.

No de aztán 1709-ben mi is rájöttünk itt Európában a kemény porcelán titkára, így aztán létrejöhetett majd a nagyszerű herendi gyár is, ahol egy évtizeddel a szabadságharc után ezt a gyönyörű darabot legyártották. A leírásban is olvasható, hogy a fehér máz alatt kék szín van, ami egyfajta opálos, márványos ragyogást ad a vázának. A fekete mellett vörös és arany színekkel festett növényi motívumok és épületelemek, „tájképek” hosszában fedik le a váza testét, és minden bizonnyal eredeti minták felhasználásával készültek. Így aztán még azt is hihette a nem szakavatott szemlélő, hogy valódi, a középkori Japánból érkezett darab került a szeme elé.

És hogy mi is az a japonizmus, arról korábban így írt a manda.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu