Nem csoda, hogy ellene is merényletet követtek el, mint elődje, a nagyszerű William McKinley ellen, aki szintén heves szónoklatokban támadta a trösztöket és az imperialista külpolitikát. Valamint a másik legfiatalabb elnök, John F. Kennedy ellen, aki a maffia felszámolását tűzte ki céljául. Sajnos mindketten belehaltak a támadásba. Roosevelt szerencsésen túlélte a lövést, mely már azután érte, hogy két cikluson keresztül vezette a világhatalommá fejlődő országot.

Theodore Roosevelt sokoldalú ember volt, egyszerre felfedező, történész, író, farmer, ökölvívó és természettudós. 1858. október 27-én New York városában született egy jómódú család második gyermekeként. Felmenői apai ágon hollandok, anyai ágon írek, skótok és hugenották (francia protestánsok) voltak. Gyermekkorában – asztmája miatt – igen sokat betegeskedett, ezért felnőttként megkülönböztetett figyelmet fordított egészsége megőrzésére és fizikai állóképessége javítására.

Kiváló nevelését magántanárok alapozták meg. Harvardi tanulmányait 1880-ban fejezte be, s még ugyanebben az évben beiratkozott a Columbia Egyetem jogi karára is. De a politika iránti egyre erősödő érdeklődése miatt a jogi pálya lassacskán háttérbe szorult. Két évvel később, alig 23 évesen képviselő lett New York állam törvényhozásában, ahol két éven át erősítette a republikánus párt sorait.

1884-ben elveszítette első feleségét és édesanyját. Nagy utazásokat tett Észak-Amerika nyugati vidékein, és ekkor fogalmazódott meg benne a természetvédelem fontossága.

Visszatértekor ismét közéleti szerepet vállalt New York állam közigazgatásában, 1897-98-ban pedig a kormányban haditengerészeti miniszterhelyettes volt. Az amerikai-spanyol háború kitörésekor lemondott tisztségéről, s önkéntesekből megszervezte a „kemény lovasok” néven ismertté vált 1. lovasezredet, amelynek élén Kubában harcolt. Nemzeti hősként tért vissza, egyenesen New York kormányzójának székébe (1898-1900). Síkra szállt az üzemi munkafeltételek reformjáért, és javította a betegellátást, valamint a közlekedési rendszert.

William McKinley elnök oldalán 1901-ben alelnökként jutott be a Fehér Házba. Majd 1901. szeptember 14-én, a McKinley elleni halálos merényletet követően, az Egyesült Államok legfiatalabb elnökeként vonult be a Fehér Házba, mindössze 42 évesen tette le a hivatali esküt. Három évvel később újraválasztották, s 1909 márciusáig töltötte be a nagy felelősséggel járó pozíciót.

Elnöksége idején a közérdek védelmében megerősítette az elnöki hatalmat és a kormány befolyását a nagytőke és a munkásság közötti konfliktusok kezelésében. Az általa indított „Becsületes játszma” (Square Deal) program keretében korlátozta a holdingok hatalmát, és 44 törvénytelenül működő tröszt ellen indított eljárást. Ezzel azt üzente a nyilvánosságnak, hogy még az ország leghatalmasabb emberei is elszámoltathatók a törvény előtt. Lépéseket tett a politikai korrupció visszaszorítására, közszolgálati reformot hajtott végre, ami a hivatalnokok függetlenségének megteremtését célozta.

Intézkedései komoly változást jelentettek a gazdasági életben, mivel szabályozta a vasutak és az élelmiszeripar működését, de eredményeket tudott felmutatni az öntözés és az erdőgazdálkodás területén is. A szociális reformok mellett környezetvédelmi rendeleteket vezetett be, amelyekkel megduplázta a nemzeti parkok számát. Nemzeti emlékhelyeket, vadrezervátumokat létesített.

A trösztök és a korrupció elleni fellépése miatt a Republikánus Párton belül sokan szembefordultak Roosevelttel. Ugyanakkor maga mellé állította az amerikai közvéleményt, és elnyerte a nép bizalmát 1904-ben történt újraválasztásakor. Egyes források szerint minden idők talán leglátványosabb hivatali eskütétele fűződik a nevéhez. 1905-ben hatalmas parádét szervezett, amelyre bányászokat, katonákat, egyetemistákat, cowboyokat és indiánokat is meghívott. Az ünneplő seregben például helyet foglalt maga Geronimo, apacs indiánfőnök is.

Theodore Roosevelt kritikusai elsősorban a külpolitikában tett lépései miatt támadták. Egyesek szerint soha nem tudta megbocsátani, ha valaki az útjába állt. Harcos nacionalizmusa jó eszköz volt az ország nagyhatalmi státusának megteremtéséhez és demonstrálásához.

Jól jellemzi az általa idézett afrikai közmondás, miszerint halkan beszélj és vigyél magaddal furkósbotot. A „furkósbot-politikát” elsősorban a latin-amerikai ügyekben alkalmazta. Kormányzása idején a Monroe-elv újraértelmezésével kimondta, hogy az Egyesült Államoknak, az európaiak latin-amerikai agresszióját elkerülendő, joga van beavatkozni az eladósodott latin-amerikai országok belügyeibe.

Ennek értelmében vetett véget Venezuela német blokádjának (1902), valamint támogatta Panamát függetlensége kivívásában Kolumbiától (1903). Dominikában először gazdasági tanácsadót nevezett ki, majd átvette a vámhivatalok működtetését (1905), 1906-ban pedig egy felkelés miatt megszállta Kubát.

A halk beszédet, vagyis a tárgyalásos elvet alkalmazva 1905-ben ott bábáskodott az orosz-japán háborút lezáró portsmouth-i béke megkötésénél. Közvetítő tevékenységéért 1906-ban Nobel-békedíjjal tüntették ki. Ő volt az első amerikai elnök, aki ebben a magas kitüntetésben részesült.

Stephen Graubard Az elnökök című könyvében Theodore Roosevelt elnökségéről a következő jellemzést írja: „Ez a tehetséges, intelligens, olvasott és tiszta beszédű férfiú olyan presztízst és befolyást adott az elnöki hivatalnak, mely korábban sosem jellemezte.” „Roosevelt, e nemzetközi híresség, sokakban tudatosította Európában és Ázsiában, hogy az Egyesült Államok világhatalommá vált.” „Mivel megvetette a pénzt, minden tőle telhetőt megtett azért, hogy ellenőrzése alatt tartsa a hatalmas vagyonokat felhalmozókat, ám e téren csak korlátozott sikert ért el.” „Roosevelt szerint az elnök sosem uralkodik úgy, ahogy azt egy örökletes király teszi, hanem ‘választott királyként’ kormányoz aktívan négy vagy nyolc éven keresztül.” (Graubard, 2007, 121. o.)

Theodore Roosevelt, korábbi döntésének megfelelően, nem jelöltette újra magát az 1909. évi elnökválasztáson. Hivatali idejének lejárta után visszavonult a privát szférába, és tíz hónapos afrikai vadászatra utazott. Majd európai körutat tett, amelynek keretében, 1910 áprilisában Magyarországon is eltöltött néhány napot. Az Egyesült Államokba visszatérve ismét bekapcsolódott a politikai életbe, de közszereplése már nem hozta meg a várt sikert.

Létrehozta a Progresszív Pártot, s annak elnökjelöltjeként indult az 1912-es választáson. Október 14-én Milwaukee-ban kampánybeszédének megtartására igyekezett, amikor egy merénylő mellbe lőtte. Mindent egy lapra feltéve, golyóval a mellében beszélt ötven percen át, de hősiessége sem tudta győzelemre segíteni. Élete végéig remélte, hogy harmadik ciklusban is az Egyesült Államok elnöke lehet. Tervei megvalósításának 1919-ben bekövetkezett hirtelen halála vetett véget.

Népszerű politikus és szenvedélyes vadász volt, az újságok csak Teddyként emlegették. Mivel vadászataira gyakran a sajtó is elkísérte, igen hamar szárnyra kelt a hír, amikor egy alkalommal megkímélte egy fogságba esett medvebocs életét. A történet megmozgatta a Washington Post grafikusának, Clifford Berrymannek a fantáziáját, aki egy karikatúrában örökítette meg az elnököt és a kismackót. Az olvasók azonnal a szívükbe zárták, ezért Berryman az elnökről szóló híradások mellé mindig odarajzolta a barátságos kedvencet. Az olvasóközönség hamarosan összekapcsolta a Theodore keresztnév becézett változatát, a Teddyt és a kismackót, így született meg a Teddy Bear elnevezés. Épp akkoriban kezdte meg egy füles mackó gyártását a német Steiff cég. A New York-i F.A.O. Schwarz 3000 darabot rendelt belőle. Így kezdődött a Teddy Bear nemzetközi karrierje. 1906-ra az Egyesült Államokban valóságos mackó-őrület tört ki. Még Roosevelt is mackót választott kabalaállatként, mikor újraválasztásáért kampányolt.

Egy érdekes magyar vonatkozás, hogy Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című művét Roosevelt egyik kedvenc regényének tartják.

Idézetek Theodore Roosevelt-től:

„Ha egy embernek csak tudást adunk, de erkölcsöt nem, az fenyegetés a társadalomra nézve.”

„Csak azok alkalmasak az életre, akik nem félnek a haláltól, és senki sem kész még a halálra, aki nem tett meg mindent, hogy élvezze az életet. Mind az élet, mind a halál egyaránt részei annak a nagy élménynek, amelyet földi létünk jelent.”

„Fájdalmas a bukás, de még rosszabb soha meg nem kísérelni, vajon sikerül-e.”

„Az iskolázatlan ember talán el tud lopni valamit egy tehervagonról, de az, aki egyetemre is járt, el tud lopni egy egész vasutat.”

„Aki meg akar felelni vezető pozíciójának, annak elég értelmesnek kell lennie, hogy a feladatokat a megfelelő emberekre bízza – és elég önfegyelemmel kell rendelkeznie, hogy ne kontárkodjon bele a dolgukba.”

„Tedd, amit tudsz, azzal, amid van, ott, ahol vagy!”

„Csak az nem követ el hibát, aki nem csinál semmit.”

Összeállította: Szabados Éva

Forrás: Wikipédia, citatum.hu, mult-kor.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.